Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-03 / 8407. szám
Pesti Hírlap, 1993.jan.28. 14 nem is szólva, hogy a miniszterelnöknek még módja volt hihetetlenül kemény és átgondolt válaszának közzétételére a Pesti Hírlapban —igaz, ez épp hogy a közgyűlés napjára jött ki, de mert már előző nap meghirdettük az elektronikus média segítségével, s mert mi is odaküldtük a helyszínre, azonnal és megválaszolhatatlanul hatott. (A Nap TV' az előző esti hírre felfigyelt, s a megjelenis . reggelén behívta Csurka Istvánt, reagáljon az általa csak percekkel előbb megismert miniszterelnöki interjúra. így " éppen hogy Csurka kényszerült improvizálni.) Puccsisták iskolájában tanítják az első órán. Ha eldöntötted, hogy támadsz, s mindent előkészítettél, akkor úgy támadj, hogy az ellenfélnek ne legyen ideje védekezni, mert, ha csak egy órányi előnyt adsz neki, elbuksz! Három nap előny olyan fokú dilettantizmus, amit minősíteni sem érdemes.) — Január 22-én a küldöttei kis híján egy olyan napirendet szavaznak meg, amely a nvflt vita elodázásával tovább szítani az Antall-ellenei hangulatot, i a szekciókban elszabaduló lobbyzás révén Csurkáék javára válaaztanának 12 elnökségi tagot, i ennek ismeretében egy hónappal késóbb még nyolcat vidéken, ahol Csurka előnyben van (sokat jár vidékre). Ha Antall mégsem mond le, a Csurkáék által vezényelt elnökség „a közgyűlés akaratának engedelmeskedve” összehívná a rendkívüli országos gyűlést, amelynek nyilván csak egy napirendi pontja van: Antall vág) Csurka? (Ezért volt a címe a Magyar Fórum vezércikkének: Antall és Csurka. Hogy később a kérdést ugyanebben a formában lehessen föltenni J A MEGOLDÁS LEHETŐSÉGEI A puccs több okból megbukott. Egyrészt Antall József vélhetően nem hülye és észlelte a veszélyt, bár nem biztos, hogy olyan pontosan látta, mint utólag látható. Talán a Pesti Hírlap is szerepet játszott. A korai időzítés kapitális hiba volt A miniszterelnök még időben közölt válasza letaglózta a puccsistákat, mert Antall József megdöbbentő keménységgel és eltökéltséggel nyilatkozott: „..Jómig én a helyemen vagyok, addig Magyarországon jogállamiság és alkotmányosság lesz, s ezt megvédem akárkivel és akármilyen politikai erível nemben, jöjjön az jobbról vagy balról Jöjjön a másik oldalról, vagy a saját pártomból En erre esküt tettem és ezért az (letemet adom." És végül azért is elbukott a E uccs, mert az országos gyűls küldöttei valami hatodik érzéktől vezérelve, s a viharoktól elbizonytalanodva a biztonságot, azaz az Országos Elnökség nyílt vitás napirendjét választották, ami időben levezette a feszültségeket. A kegyelemdöfést Lezsák Sándor és Csoóri Sándor bői a, szelíd szavai adták meg Csurka Istvánnak. Innentől fogva erkölcsi tartalékait is elveszítette. Az író-politikus emberi nagyságát dicséri azonban, hogy férfiként állta a példátlan méretű vereséget, s méltósággal búcsúzott politikusi pályafutásától. „Szép egyedül, rontás az egység, de nem minden áron...” Antall József nagyságát pedig az, hogy a vita elnöki zárszavában, sem a későbbi sajtótájékoztatókon nem ostorozta többé Csurka Istvánt. Látszólag szent a béke, hiszen a gyűlés nemcsak Csurka Istvánt, de Zaaek Gyulát, s még néhány úgymond „csurkistár beszavazott. Pedig ez az elnökség már nem ugyanaz. Politikai értelemben Csurka István súlytalanná vált, hiszen látványosan elbukott, s nem tudta megvédeni híveit sem. Az a megjegyzése Farkas Elemér cikkére, hogy a Magyar Fórum nem cenzúráz senkit, politikushoz nem méltó gyávaság, de még egy magára adó főszerkesztő sem bújik ki a vád alól ilyen olcsó fogással. Ha a vezér ennyire nem képes kiállni híveiért, akkor a hívek jól teszik, ha sietve húségesküt tesznek a másik oldanak. Nina kedvem néven nevezni a fürge árulókat, akik mindenkit megelőzve igyekeztek „elhatárolódni". Súlytalanná vált az önmaga érdekében az országos gyűlésén szánalmasan korteskedő Zaaek Gyula is. Nehéz lesz neki nagy ellenfelével, az alapszabály szekcióban hallatlan teherbírással vert helyzetből nyert helyzetbe került Szabó Tamással rivalizálni. Hatalmas, kormánybuktató munkájuk eredménye semmivé lett. Súlytalanok lettek a „csurkisták”, de még nem veszélytelenek. (Többek közt azért, mert az őket jobbra tanító nemzeti liberálisok szakadár politikájuk be- és felismerése helyett máris látványosan ünnepük magukat, holott a pucaért — közvetve — őket jókora felelősség terheli.) Mielőtt tehát egy könnvaeppet elmorzsolunk értük, nem árt végiggondolni, mi lett volna, ha sikerül akciójuk. Idézzük ide ismét Farkas Elemért: „..Anélkül, hogy a részletekbe bonyolódnánk, ennek következménye kormányvábág, majd előrehozott választások volnának, várhatóan 1993 őszén. Kérdés: mit kockáztatna mindezzel az ország, és mit az MDF?... az MDF-nek már nincsen igazi vesztenivalója..." Nina? Valóban? Ma a közvélemény-kutatások szerint az MSZP a legnépszerűbb párt. Utána állítólag a Fidesz és az SZDSZjön. Emlékezzünk csak Kisbérre: ha lemond a kormány és Göncz Árpád új választásokat ír ki... Ki nyer ma? — kérdezhetnénk. Kinek üzlet egy felfutóban lévő országban a sikereket (ma még) eltitkoló média felügyeletével a még fii nem mulatott győzelem előtt új választásokat kiírni? Hogy a médiaelnökök lemondtak? Azt a kormány érte el. S ha a kormány lemond, Göncz Árpád sebtében vissza■ hívja őket, mondván, bajban van a haza. Ki fog ellene szólni? A Magyar Fórum? De ki fog tenni ellene? És akkor hol lesz a jobbközép, ha mint tegnap, holnap is az egyesített baloldalra szavaz a megvadult MDF-től és a kormány bukásától okkal megrettent nép?... Engedelmükkel végül a Magyar Hírlapból idézem az Önök által talán nem túl kedvelt, de szerintem fles szemű Gádor Ivánt. Érteni tán nem értette teljesen a dolgot, de látni látta a lényeget. És biztos, hogy e vonatkozásban elfogulatlan volt, mivel nem tudhatta, mire megy ki a játék: ....Kisvártatva Szabad György szenvtelen hangon bejelentette: a választmány és az elnökség napirendi elképzelésért csak 294 igen szavazat érkezett, ami kevés, vagyis a javaslat megbukott. Ekkor vette kezdetét a dráma: a lelátó harmadik sorában közé£tj ülő Csurka arca az örömtől vörösödött, alig bírt a helyén ülve maradni, valósággal eufórikus állapotba került... Otven méterre — szemben vele —, az elnökségi asztalnál Antall József magába roskadva, kiürült tekintettel bámult maga elé. Csak 6 volna a megmondhatója, mi játszódott le benne e percek alatt, miféle gondolatok cikáztak át agyán, és miféle indulatok törtek benne fel... ...Egyszer csak izgatott férfiú rohant az emelvényre, és kisvártatva Szabad György hangja harlant: az egyik számlálóbiztos nem adta le az általa számba vett 105 szavazatot. Ezzel együtt 399 az igen szavazatok száma, ami azt jelenti, hogy a küldötteknek több mint a fele valójában az elnökség napirendi elképzelésére szavazott. Fordult a kocka: most Csurka ült villámsújt ottan a helyén, arcán a bizonytalansággal kevert bundás indulat, és Antall arcára üli ki az öröm..." A szavazási procedúra tán tíz percig tartott. F.z a tíz perc történelmet csinált: o tragédia lehetőségétől menekült meg ax ország. F.zt a dolgozatot ezért kelleti megírni, hogy minél többen okuljanak belőle. A kormányzatban is.
