Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-16 / 8415. szám
HVG, 1993.febr.6. 17 KÖZÉPTÁVÚ IPARPOLITIKA Áttöréshatár A kormány 2000-ig szóló, Az ipar jövőképe címet viselő iparpolitikai koncepciója az ágazat zsugorodása mellett a következő évezredre már áttörést prognosztizál. Az új kormánydokumentum azonban nem egy részletében ellentmond a koalíció általános gazdaságpolitikáját vázoló „második Kupa-programnak”. Három év múlva a stagnáló vagy épphogy növekvő magyar gazdaság fejlődési periódusba kerül, a bruttó hazai termék (GDP) pedig a korábbi 0-3 százalék helyett az ezredfordulóig évente már 4-5 százalékkal növekszik - állítják az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban (IKM) készült iparpolitikai koncepció szerzői. A dokumentum szerint az iparban foglalkoztatottak mai 800—820 ezres száma a felesleges kapacitások leépülése és a hagyományos iparágakban tapasztalható importverseny hatására az évezred végére 650-700 ezerre csökken. Az iparban - az eddigi tendenciának megfelelően - ezzel egy időben növekedni fog a piaci változásokra rugalmasabban reagáló kis- és középvállalatok száma. A prognózis alapján 1995-re az ipari alkalmazottak fele az 500 főnél kevesebbet foglalkoztató cégeknél, 20 százalékuk pedig az 50 főnél is kisebbeknél fog dolgozni. .A magyar iparnak széles tartományban célszerű alkalmazkodó és követő jelleggel kooperációs bedolgozói szerepkör ellátására berendezkednie" - rajzolódik ki az ipari tárca által vázolt jövőkép. A bedolgozói jelleg függetleníti a magyar gazdaságot a végtermékpiacokon folyó legélesebb versenytől - vélik a tárca szakértői - így a gazdaság sebezhetőségét is csökkenti. Az iparpolitika éppen ezért az anyag- és energiaigényes ágazatokkal szemben alapvetően az élőmunkát és jelentős szellemi befektetést igénylő tevékenységeket kívánja támogatni. Mindezekkel együtt a kormányzatban nem számítanak arra, hogy az ezredforduló előtt véget érne a gazdaságnak a fejlett világhoz történő felzárkózási szakasza. A szakminisztérium falain kívül dolgozó szakértők nem is annyira a kormány vázolt jövőképével szállnak vitába - már csak azért sem, mert az jórészt a gazdaságkutató intézetek prognózisaira épül -, mint inkább a kívánatos és az elérhető jövőkép megvalósulását támogató eszközök használatával. Az IKM- nek még novemberben nyilvánosságra került, a kormánnyal nem egyeztetett iparpolitikai tervezetében ugyanis a piackonform, általános iparpolitikai eszközök nem egy esetben háttérbe szorultak, példa rá a fémöntödék kiemelt támogatásának szándéka. A rosszemlékű „szelektív iparpolitika' újbóli feltűnése nem véletlen. Amikor a gazdasági szerkezet radikális átalakulása az életszínvonal süllyedésével, a munkanélküliség növekedésével és válságövezetek kialakulásával jár, növelve a szociális feszültségeket, akkor különösen erős a csábítás arra, hogy egyes társadalmi csoportokat, iparágakat kedvezményekben részesítsenek a politikusok. A viták kereszttüzében végül is a kormányzat iparpolitikájában az egyszeri beavatkozások, a kivételezések helvett - érthetően - inkább a piacgazdaságokban szokásos eszközrendszer került előtérbe, benne elsősorban az infrastrukturális beruházások, a kutatás és fejlesztés állami támogatása, az adórendszer által közvetített általános kedvezmények, az exportgarancia-alapok működtetése. A struktúraváltás időszakában ugyanakkor az ipari kormányzat aligha engedheti meg magának, hogy felül emelkedjen mindenféle szelekciós elven. A válságövezetek kezelése például - egyebek mellett foglalkoztatáspolitikai okok miatt is - „önkényes” beavatkozást igényel. Igv aztán, noha az átdolgozott szöveg szerint „normativ és transzparens kritériumrendszer keretében kell dönteni a válságkezelés során nyújtott támogatásról", hiába keresi az érdeklődő a kritériumrendszer tartalmi elemeit a szövegben, hacsak nem tekintjük ilyennek azt a kijelentést, mely szerint „nem kívánatos a hatékonnyá nem tehető tevékenységek" fenntartása. A tervezetről folytatott tárcaközi vita nem csupán az iparpolitika eszközrendszerén finomított. Egyes szakértők szerint ugyanis az első változat nemcsak a szorosan vett iparpolitikai kérdések megválaszolására törekedett, hanem ezen Ipari Jövőkép a kormány szerint 1995 2000 '2010 VÁRHATÓ SIKER-IPARÁGAK Élelmiszer-Ipart kis-Mezőgazdasági és élelmiszer-Biotechnológiát kiszolgáló változások Ipán kisváHakozások eszkőzók gyártása eszközellátása eszközellátása Mezőgépgyártás Személygépkocsi-gyártás Energetikai, villamos-Nem fogyasztói etektrorba Egyes gépipari háztartási gépgyártás Gépipar afcatrész- és részcikkek gyártása Szemé tygepkocsl-gyárté»egységgy artás Környezetvédelmi paragak háttéripara Járműipar Gyógyszeripar Egyes gépipari háztartási Környezetvédelmi iparágak Műanyag-leidolgozás cikkek Gyógysz ertpar Nyomdaipar Nem fogyasztói elektronba Finomvegyipar Építő- és építőanyag-ipar Gépi pan alkatrész- és Konfekcióipar Textilrutiazal ipar részegységgyartás Éphő- és építőanyag-ipar Kömyezetveoetmi parágak Gyógyszeripar Finomvegyipar Nyomdaipar „'.v.• - • ÍT-J Textilruházati par Építőipar és építőanyag-ipar ELŐRELÁTHATÓAN VISSZASZORULÓ IPARÁGAK BányászatBányászat A korszerben Kohászat c öntészet _, í i ^Stnbtúrák leépülése öntészet TaxWpar az ezredfordufó kőnűf Textilipar ' . befejeződik Bőr-és cipőipar .. ___ , í ■ Fafeldolgozás •' v ' \: " ■ Forrás: Ipari és Kereskedelmi Misztérium
