Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-15 / 8414. szám

Hack Péten Tárca nélküli miniszterhez tartozhatna a felügyelet—Egészségtelen hatalmi koncentráció a Belügyminisztériumban

Magyar Híralp 1993.febr.9.

Késik a rendőrségi törvény, hiányzik a parlamenti kontroll

* •*

A bűnüldöző hatóság a rendőrségi törvény jelenlegi tervezetének elfogadása esetén is szigorúbb kontroll alá kerülne, mint ma, amikor gyakorlatilag törvényi szabályozás nélkül dolgozhat, hiszen csupán egy korábbi minisztertanácsi rendelet és a belügyminiszteri rendelettel életbe léptetett szolgálati szabályzat létezik — jelentette ki kérdésünkre Hack Péter.

A szabaddemokrata országgyűlési képviselő elmondta azt is, hogy a minősített többséget igénylő tervezetről az ellenzékkel mind ez ideig senki nem egyeztetett.

— A rendőrségi törvény megalkotásának igénye az Ellenzéki Kerékasztalnál is felvetődött, majd a háromoldalú tárgyalások egyik altémája volt — mondta Hack Péter. — Már akkor megfogalmazódott, hogy az erőszakszervezet politikai kontrollját csak akkor lehet biztosítani. ha megszületik a törvény. Volt még régebben a Belügyminisztériumban egy tanácskozás ellenzéki pártszakértőkkel, de utóbb kiderült, hogy csak „tájékozódómegbeszélés” volt. Amiről még feljegyzést sem kaptam, vagyis az „egyeztetést” csak- informálisnak minősíthetjük. Az SZDSZ megítélése szerint sarkalatos kérdés a rendőrség politikai kontrollja. Míg a jelenlegi helyzetiben a belügyminiszter nem szolgálati elöljárója a rendőrségnek, vagyis nem adhat utasítást, a javaslat már ilyen jogosítványt tartalmaz.

— Ön tud róla, hogy-a BM hatályos szervezeti és működési szabályzata szerint a miniszter adhat a rendőrségnek direkt utasítást?

— Magam csak elmondások alapján ismerem az SZMSZ-t, de tudok erről. A szabályzat tehát ellentétes a jelenlegi előírásokkal. Az Antall-kormány egyébként már tett rá kísérletet, hogy — a korábbi rendszerhez hasonlatosan — visszaállítsa a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter közvetlen utasítási jogát. Az önkormányzati törvénnyel együtt előterjesztett úgynevezett hatásköri törvényt — amely kétharmados javaslat volt — azonban az ellenzék „kiszavazta”, arra hivatkozással, hogy ezt a rendőrségi és a honvédelmi törvényben kell szabályozni.

— A miniszter jogosítványai mennyiben határozhatják meg a rendőrség tevékenységének hatékonyságát?

— Igaza van Boross Péternek, amikor azt mondja, hogy a törvénytervezet vitája kapcsán túlzott hangsúllyal szerepel ez az alkotmányjogi kérdés, hiszen az apparátus működőképessége nem ettől függ. Ebben pedig nincs is nézetkülönbség közöttünk; itt egészen másról van szó. Korábban tájékozódtunk arról, hogy a nyugati államokban miként valósul meg a rendőrség irányítása, illetve az önkormányzatokat milyen mértékben rendelték alá az egyes belügyminisztériumoknak. Ezzel összefüggésben megállapíthatjuk: a magyar Belügyminisztérium hatásköre csaknem egyedülállóan széles, hiszen — a teljes közigazgatás ellenőrzése és irányítása mellett — alárendeltségében működik a határőrség, a tűzoltóság, s ha az elképzelés megvalósul, a rendőrség is idekerül. De arról sem feledkezhetünk meg, hogy a tárca az adatvédelem felelőse, ugyanakkor itt tartják nyilván a polgárok személyi adatait is. A kuvaiti háború óta még inkább tudhatjuk, hogy ez az adatbázis stratégiai értékkel bír. Ez egészségtelenül nagy hatalmi koncentrációt jelent. Azt viszont hangsúlyoznom kell, hogy amikor ezt kifogásoljuk, abban nem elsősorban a jelenlegi minisztérium, hanem a mindenkori Belügyminisztérium elleni bizalmatlanság fogalmazódik meg. Azzal természetesen egyetértünk, hogy a kormányzati felelősségnek érvényesülnie kell, de megítélésünk szerint más módon. Szerencsésebb megoldás lenne, ha a rendőrség irányítását a titkosszolgálatokhoz hasonlatos megoldással oldanák meg, vagyis ha a kormányban egy tárca nélküli miniszter látná el az apparátus felügyeletét.

— Boross Péter többször elmondta már, hogy ahol a rendőrséget külön minisztérium felügyeli, ott rendszerint hatáskörébe tartozik a titkosszolgálat irányítása is. Erről miként vélekedik?

— Ez a megoldás elfogadhatóbbnak tűnik, bár kétségtelen, hogy bizonyos veszélyeket is rejt magában. Egyébként az alapvető szempont az, hogy miként lehet az

egyes minisztériumok hatalmának korlátot állítani. Erre talán legjobb példa a francia modell, ahol a rendőri erők három tárca alárendeltségében működnek: a csendőrség a honvédelmi minisztériumhoz tartozik, a bűnügyi rendőrség a belügyminiszter alárendeltségében dolgozik, s az igazságügyi tarca is tart fenn rendőri szervezetet. Ez a konstrukció szinte teljes biztonsággal megakadályozza, hogy bármelyik szervezet abszolút hatalomra tegyen szert. Ezzel szemben ismert az is, hogy az egyes apparátusok között rendre konfliktusok támad| nak. Magam tehát amellett vagyok, i hogy tárca nélküli miniszter felügyelje a rendőrséget. Ennek előnye az is, hogy megszűnnének a jelenlegi párhuzamosságok. A rendőrséget ugyanis ma — és az elképzelések szerint a későbbiekben is — két apparátus irányítja: az ORFK és a BM rendészeti hivatala, miközben a munkamegosztás és a hatáskörök nem tisztázottak.

— A rendőrségi törvény tervezetének elfogadása esetén viszont a rendészeti hivatal szerepe tisztázódnék.

— Valóban.^de az ORFK akkor sem szűnne meg, ami egyébként sem lenne szerencsés, mert ott legalább érdemi munka is folyik.

— Megítélése szerint az Országgyűlés hogyan ellenőrizheti a rendőrség tevékenységét?

— Jelenleg a parlamenti kontroll nem működik, de ez nem csak a rendőrséggel kapcsolatban van így. Azt gondolom, az Országgyűlés szerepe a végrehajtó hatalom ellenőrzésében igen korlátozott, mert a kormánypártok úgy vélik: nekik politikai érdekük, hogy ne derüljön fény a kormányzat hibái| ra. Nem elképzelhetetlen, hogy éppen ez a parlament kedvezőtlen megítélésének egyik oka, hiszen a Ház osztozik a kormány hibáiban azzal, hogy érdemi ellenőrző tevékenységet nem gyakorol. Pedig a jól működő kontroll a kormányzó