Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-12 / 8413. szám

Magyar parancs, 1993.febr.4. 45 hatalmon. És a politikai érvekre kizárólag politikai érvekkel sza­badna válaszolnia. A bírálatra bí­rálattal. nem a bírálókkal való le­számolással. MN: A második perben sem használta föl azokat az állami és szolgálati titkokat, amelyek az Ön igazságát bizonyították volna. Miért? EM: Ismét egy jogszabályt kell ismertetnem. Nekem nincs jo­gom automatikusan előtetjesz­­teni a bizonyítékokat. Az ilyen rágalmazást becsületsértési ' bűncselekményeknél az a sza­bály, hoffy a rágalmazásban el­hangzottak igaz voltának bizo­nyítását a hatóságnak kell elren­delnie. Ezt a hatóság akkor teszi meg, ha a bizonyítást a közér­dek vagy bárkinek a jogos érde­ke megköveteli. Hiába kértük j az ügyészséget, hogy rendelje el ; a valóság bizonyítását, az ügyészség ezt megtagadta, azzal indokolva, hogy nincs közér­dek. Ezt az elsőfokú bírósági el- , járás során is kifogásoltuk. Ak­kor nem rendelték el a bizonyí­tást, mert felmentettek. Akkor ez logikus volt. A Fővárosi Bíróság most úgy marasztalt el, hogy közben nem rendelte el a valóság bizonyítá­sát, ami szerintem őrült nagy műhiba volt a részéről. Kíváncsi . vagyok, a bíró kellően nyugodt lelkiismerettel feküdt-e le. MN: Miért nem hozza nyilvá­­nosságra ezeket a bizonyítéko- j kát? EM: A birtokomban lévő bizo­nyítékok túlnyomó része államti­tok, szolgálati titok, olyan doku­mentum, amely rendőri, belügyi szervektől származik, és nem az a rendeltetése, hogy a nyilvános­ság tudomást szerezzen róla. Ezt önmagában el lehet fogadni. Magnószalagok vannak a birto­komban, amelyeken rendkívül magas beosztású belügyi tisztség­­viselőtől hangzik el olyan kijelen­tés, amelynek nyilvánosság elé tá­rása nagyon kellemetlen lenne a kormány számára. Ennek a per­nek a tétje a jogállamiság; én ezt a pert nem tekinthetem presz­tízs-pernek, amelynek során 1 lorváth Balázzsal szemben be akarnám bizonyítani, hogy a kor­mány milyen szörnyűségeket tervezett a taxisblokád alatt. Úgy érzem, akkor járok el helyesen, ha ezeket az állami és szolgálati titkokat nein hozom nyilvános­ságra. Bírói eljárás keretében vi­szont készséggel előadom, és el­várom, hogy a bíróság érdemben foglalkozzék velük. MN: Mennyire magányos eb­ben a harcban? EM: Nem vagyok magányos, mert párton belül és párton kí­vül egyaránt sokan, ismerősök és ismeretlenek éreznek együtt ve­lem, megállítanak, sok sikert kí­vánnak, érzem a szimpátiát De ez amúgy egy egy­személyes játszma, itt a bírósági eljá­rásról van szó, és ha törvénytisztelő­­ek vagyunk, akkor „ívv.'* ■ nem akarhatunk -s, politikai nyomást * gyakorolni a bíróságra. Nem örülnék annak, ha az SZDSZ el­nöke ebből pártpolitikai ügyet csinálna. Amikor a bíróság előtt megjelenek és az utolsó szó jo­gán perbeszédet tartok, akkor senki nem tud segíteni. Eddig, úgy érzem, jól helytálltam. Ezt az itt elhangzott megfontolásokból szeretném a jövőben is nagyon konzekvensen végigvinni. MN: Tehát nem bánta meg, hogy belekezdett? EM; Szívesebben tölteném az időt ennél érdekesebb dolgok­kal. Mint országgyűlési képvise­lőnek lenne sok más feladatom, rengeteg törvényhez tudnék hozzászólni. De - bár nem akar­nám személyemet hozzá hasonlí­tani -, Hankiss Elemér mindig azt mondta: nem feleslegesek ezek a dolgok, mert általuk a de­mokrácia játékszabályai alakul­nak ki. Ha Hankiss Elemér vál­lalta ezt, akkor nekem is vállal­nom kell. A tét igazából nem ki­sebb itt sem, mint ott. A politi­kusnak az ilyen típusú küzdel­met nem szabad magától elhárí­tania: sokkal jobb, ha ez most ve­lem történik, mint ha bármelyik magyar állampolgárral esne meg, mert ők sokkal védteleneb­bek lennének. MN: Ön bejelentette, ha szük­séges, a strasbourgi nemzetközi bíróság elé viszi az ügyet. Ök tudnának segíteni? EM: Efelől semmilyen kétsé­gem. Egy ugyanilyen per, mint ami a kormány és köztem zajlik, már lejátszódott egyszer Spanyol­­országban. Egy baszk képviselő megsértette a kormányt; olyat ál­lított, ami a kormány szerint nem volt igaz. Nem engedték bi­zonyítani, elmarasztalták, Stras­­bourghoz fordult, a strasbourgi emberi jogi bíróság pedig elma­rasztalta a spanyol kormányt. Mi ezt az esetet nem tartottuk talon­ban, elmondtuk a bíróságon, er­re válaszolták azt a lehetetlen mondatot, hogy mi még nem tar­tunk ott. Hát Strasbourgban nem fogják méltányolni ezt a harmadik utat. A dolog végkime­netele csak pozitív lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents