Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-01 / 8406. szám
168 Óra, 1993.jan.26. 30 lelenül vibráló, adott lehetőség úgy polarizálja a dolgokat, eseményeket, hogy erkölcs és politika - a politika szót itt a legáltalánosabban használom, az emberi együttélésnek valamilyen szabályozó mechanizmusaként, szabályozó kereteként értem - egymással igazán fedésbe soha nem hozható. Ez aktuálisra és magyarabbra és mai magyarabbra lefordítva azt jelenti, hogy az író és az irodalom, a maga egészében mint szuggeszlió, mint szellemi valóság: olyan, eseményeket teremtő ellensúly, amely egyáltalán lehetővé teszi a politika számára azt, hogy az adott körülmények közölt minimalizálja saját alkati erkölcstelenségét. Csak erről lehel szó, még ezek között a körülmények között is, amikor a gyűlölet és a mocskolódás ennyire kihegyezetté és élessé vált közöttünk. Mert igenis van mód arra - ha megtaláljuk egymást, haláron túl és határon innen hogy olyan műhelyt teremtsünk, olyan aktivitást fejtsünk ki, amely a holnapra tekint, nem pedig arra a gomolygásra, amelyet most itt tapasztalhatunk. A Caligram kiadóval éppen olyasmit tervezünk, ami nemcsak a mi közel-históriánkban, hanem térségünkben is egyedülálló. Olyan, huszonöt könyvből álló, szlovák-magyar, magyar-szlovák, cseh-magyar sorozatot tervezünk, amely a tizenkilencedik századig visszamenőleg nemcsak irodalmat, hanem más diszciplínákat is felöltve, mintegy e népek névjegyét nyújtja az olvasóközönségnek. Mindegyik nép felmutatja ebben az arany könyvtárban szellemi arculatának jellemző vonásait.. Hát ennél szebb, tisztább célkitűzést, vállalkozást ebben a média-, vallás- és ki tudja, még milyen háborús világban elképzelni sem tudok. I— Spiró Györgytől is ugyanazt kérdezem: fel lelát-e, fel kell-c lenni ma azt a kérdést, bogy mi az író dolga a magyar kultúrában? SPIRÓ GYÖRGY: A kérdést nyilván fel lehet tenni, és fel is szoktak tenni ilyen kérdéseket, de én is csak azt felelhetem erre: ugyanaz, ami eddig. Már Radnóti megírta, hogy a „költő ir, a macska miákol és a kis halacska ikrát űrit kacéran". Az író ír. Nem? I- De ön most éppen színházat igazgat, bár ez persze szinte a magyar kultúra része... S. CY.: Igen, de nyilván azért vállaltam ezt, mert kevés a posszibilis színházigazgató, és kell hogy legyenek színházak továbbra is. De hát ennek nem sok befolyása van az én írói létemre. A magyar kultúra mindig meglehetősen irodalomkritikus volt. Ez a természete, úgy hiszem, nemigen fog megváltozni a jövőben sem. Vannak persze átmeneti hullámvölgyek, eddig is voltak ilyenek. Száz esztendővel ezelőtt például szintén igen nehéz helyzetben voltak az írók Magyarországon. Mielőtt Ady meg a Nyugatnemzedék fellépett volna, bizony meglehetősen el voltak hanyagolva. Elég, ha olyan nagy tehetségekre gondolunk, mint Vajda János vagy Komjáthy, Reviczky és mások, akik nem voltak különösebben népszerűek a maguk idejében. De aztán kiderült, hogy amit lérehoztak, az is nagy magyar irodalom. Az efféle tehát együtt jár a dolgokkal. De én nem hiszem, hogy a magyar irodalmat bármilyen úgynevezett struktúra- vagy rendszerváltás igazán mélyen veszélyeztetni tudná. Az irodalmi igény már régen kialakult, és ez a magyar szellemi élet, a kultúra részeként folyamatosan létezik. Az effélét nem lehet csak úgy eltörölni. Az írók egy részében természetesen van valamiféle bizonytalanságérzet. Ennek sok oka van, például látszólag kisebb az érdeklődés, látszólag baj vari a kiadókkal, a terjesztéssel slb. Ezek mégsem döntő dolgok. Meggyőződésem, hogy a közönségnek, az olvasóknak kell a magyar irodalom. Az írók tehát csak írják meg műveiket. *
