Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-11 / 8412. szám

Népszabadság, 1993.febr.6. Hatpárti egyetértés a biztonságpolitikában (Diplomáciai tudósítónktól) A magyar biztonságpolitika’ megfogalmazott alapelvei - a Külügyminisztérium negyedik „nekifutásának” és hosszú hó­napok konzultációjának az eredménye - immár élvezik az Országgyűlés külügyi bizottsá­gának hatpárti támogatását. A képviselők végül maguk is részt vettek a véglegesnek szánt szö­vegváltozat kidolgozásában. Bizottsági vita után ez február közepén az Országgyűlés elé kerül, s elfogadása esetén a do­kumentum elvi alapot ad a ma­gyar diplomáciai tevékenység­nek, az új honvédelmi alapel­veknek s az abból fakadó teen­dőknek is. Körkérdésünk az el­ső összegzés e témában.- A korábbi „mutációkhoz” ké­pest milyen eredményre jutottak? Csáti György (MDF): - Elké­szült a szöveg, amely mind­annyiunk egyetértésével talál­kozik. Nyilvánvaló, hogy a kül­ügyi bizottság ennek elfogadá­sát javasolja majd az or­szággyűlésnek.- Mely elemeket tartanak önök különösen fontosnak e biztonságpo­litikai alapelvekben? És mi az, amit •z új szöveg - szemben a korábbi­akkal - nem tartalmaz? •Rockenbauer Zoltán (Fidesz): - Alapvetően abban különbö zik a korábbi verzióktól, hogy a szöveg nagyon szikár, minimá­lis leíró részekkel: alapelveket rögzít. A biztonságpolitika komplex meghatározásából in­dul ki, s nem szűkíti le a kato­nai biztonságra; ide érti a kör­nyezeti, a szociális, gazdasági és egyéb tényezőket is Ezen belül a közvetlen és közvetett biztonsági garanciákat tekin­tettük át. (Folytatás a 3. oldalon) (Folytatás az 1. oldalról) Az előbbi a külső, a nemzet­közi intézmények által eléren­dő garanciákat és célokat, illet­ve a belső tényezőt, a honvé­delmet jelenti. Biztonságunk közvetett ga­ranciáinak legfontosabb eleme az EK-hoz való teljes jogú csatlakozásunk - ami egyben teljes jogú NATO- és Nyugat­európai Unió tagságot is jelen­tene. Fontos, hogy szöveg eze­ket először mondja ki - a hat párt e kérdésben konszenzusra jutott.- De a brüsszeli jelzések nem azt mutatják, hogy ez a belátható jövő­ben megtörténhet. Csáti György: - Ez nem ilyen egyszerű! A két szervezet tagországai erről eltérően véle­kednek. Egy részük a mielőbbi, akár azonnali csatlakozásunk hive, mások egy későbbié vagy' esetleg egyáltalán nem is támo­gatják. Rockenbauer Zoltán: - Ha az Európai Közösség teljes jogú tagjává válunk -se célt már korábban kimondta a magyar külpolitika - felléphetünk a NYEU-tagság igényével, s azt a maastrichti szerződés értelmé­ben meg is kapjuk. Ez pedig a NATO-tagsághoz vezet.- De az átmeneti időszak éveire van-e reális biztonsági elképzelés e koncepcióban? Csóti György: - Ennek egyik fontos eleme, hogy még az EK gazdasági szervezeteiben való teljes jogú tagságunk előtt e státust elérjük a politikai szer­vezetekben. Rövid időn belül. Erre van fogadókészség is. Má­sik eleme a NATO-hoz és a NYEU-hoz való fokozatos, kü­lönböző módon való közeledé­sünk és az utóbbival (az EK mintájára) társulási szerződé­sünk megkötése. Mindez köz­vetett biztonságot adna Ma­gyarországnak a köztes idő­ben.- Miként foglalkozik a koncepció közvetlen szomszédságunkkal? Rácskay Jenő (SZDSZ): - Kimondja: Magyarország biz­tonságát a szomszédaival együtt, partneri viszonyban képzeli el. Egyben elutasítja például az etnikai tisztogatás elvét - s nemcsak szűkebb tér­ségünkben. Tabajdi Csaba (MSZP): - A mostani változat egyik fő érté­két én abban látom, hogy pon­tosabb, világosabb arányokat fogalmaz meg a magyar külpo­litikai két alapvető orientációja között. A nyugat-európai in­tegrálódás biztonságunk meg­teremtésének dinamikus, előre­vivő eleme - ugyanakkor Ma­gyarország a térségből kisza­kadni nem tud. Amennyiben nem próbáljuk kialakítani megfelelő pozíciónkat Közép- és Kelet-Európábán szomszé­dainkhoz, akkor nem szavatol­ható biztonságunk. Ezért lé­nyeges: e mostani koncepció ál­lást foglal a helyi, térségbeli együttműködés, kooperáció mellett legfőképp gazdasági, emberi jogi, humanitárius és kisebbségi téren. A korábbi koncepciókban arányeltolódás volt a „nymgati irányba”, mint­ha oda történő integrálódásunk mindent meg tudna oldani. Most viszont egyensúly van a két fő orientáció között - s mindegyüknek más a feladata és garanciája - és esélyei is! Szükségünk van a kettő párhu­zamos fejlesztésére.- Az új koncepcióban is megje­lennek a határainkon túl élő ma­gyar kisebbségek problémakörei, esetleges veszélyeztetettsége? Csáti György:- Igen, s nagy hangsúllyal. Tabajdi Csaba: - Az új vál­tozat nagyon helyesen egy ke­­let-közép-európai, sőt, európai összefüggésrendszerbe helyezi ezt, hisz nemcsak Magyaror­szág és szomszédai vonatkozá­sában vannak megoldatlan ki­sebbségi problémák, s nemcsak e térség sajátja ez, hanem, ha kevésbé élesen, de Nyugat-Eu­­rópa számos országában is lé­tezik. Ezért lényeges nekünk, hogy az EBEÉ-ben és az Euró­pa Tanácsban legyenek általá­nosan elfogadott politikai, sőt jogi normák is e téren és legyen konfliktusmegelőző, és -kezelő mechanizmus, aminek ma csak csírái vannak. A dokumentum kiemeli: a szomszédainkkal fenntartott kétoldalú kapcsola­taink alapvető eleme, hogy mi­lyen az ott élő magyar népcso­portok jogi helyzete. Csóti Györgye - E kérdésben teljes összhang van a hat párt képviselői és a Külügyminisz­térium között. A kisebbségi kérdés nem magyar, hanem egész Európát érintő probléma: biztonságpolitikai tényezővé lépett elő. Kocsenda Antal (kisgazda 36-ok): - A külügyű bizottság­nak a biztonságpolitikai alap­elvek kidolgozásában végzett munkája példa értékű - ponto­sabban az lehetne a parlament többi bizottsága számára is. Külpolitikai kérdésekben itt a képviselők megközelitően azo­nos álláspontot képviselnek. A mostani viták nyomán talán az első alkalommal alakult ki a teljes konszenzus.- A kisebbségi kérdés folyamatos felvetése miatt számos vád érte, éri viszont a magyar külpolitikát.. Tabajdi Csaba: - Ezért is tartom lényegesnek kiemelni a koncepció két kulcsmondatát: „Nemcsak a Kárpát-medencé­ben, de egész Közép- és Kelet- Európában elutasítjuk a meg­lévő határok erőszakos megvál­toztatását.” Másrészt: „Elvet­jük és elutasítjuk a nemzetisé­gek által lakott területeken az etnikai viszonyok mesterséges megváltoztatását”. Ha ezt elfo­gadja az Országgyűlés, teljesen egyértelművé teszi, hogy alap­talanok azok a vádaskodások, melyekkel a magyar külpoliti­kát illetik. Ugyanakkor ez a határozat egyben kötelezi a magyar Országgyűlés tagjait és a politikai erőket is, hogy e kérdésben legalább ilyen egyértelműséggel szólaljanak meg. Eszes Tibor |

Next

/
Thumbnails
Contents