Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-11 / 8412. szám
Magyar Nemzet, 1993.febr.6.04 legű, viszonylag ritka, indirekt szóváltás zajlott le. s a davosi világgazdasági fórumhoz kapcsolódóan Horn Gyula szópárbajba keveredett Kupa Mihállyal is. Azt gondolom, hogy a magyar külpolitika valóban jól tudja használni sokak. így többek között Hóm Gyula és mások nemzetközi kapcsolatait, szerteágazó tapasztalatait. de Horn lekezelő, sértegető jelzői önmagukat minősítik. Úgy érzem, Hóm lelkileg még nem tudta feldolgozni sem azt, hogy külpolitikai szerepe - a rendszerváltozás következtében - megváltozott, sem a külügyi bizottságban történteket, s a lemondás gesztusa ellenére mindezt sérelemként élte meg. A politikában nagyon fontosnak tartom, hogy az érzelmeinket válasszuk el a szavainktól, s még inkább a lépéseinktől. tetteinktől. Mindez tehát alapvetően nem zavarhat meg egyfajta általánosabb külpolitikai egyetértést, de Horn nemegyszer - finoman szólva - éles stílusa nem az én sajátom, s azt kell mondanom, hogy nem is illeszkedik a nemzetközi életben megszokott normákhoz. Ráadásul az is feltűnést kelt, ha a nemzetközi fórumokon egy kisebb ország képviselője valamelyik nyugati világnyelv ismeretének hiányában tolmácsra szorul.- Nehéz időszakot él át a magyar-szlovak viszony, s déli határaink közelében alighanem hosszan tartó, sok veszélyt hordozó háborúra kell számítanunk. Ebben a helyzetben óhatatlanul fölértékelődhet a magyar-román viszony. Egyetért-e ön ezzel, és van-e a külügyminisztériumnak stratégiai elgondolása e v iszony átfogó normalizálására?- A Külügyminisztériumnak és a kormánynak - a meghirdetett program alapján - valóban stratégiai célja a lehető legjobb viszony megteremtése összes szomszédunkkal. És a romániai változások, Ceausescu bukása óta a magyar vezetés nagyon komoly erőfeszítéseket tett e viszony javítására. Úgy látom, hogy nem egyszerűen a szomszédsági viszony ok miatt értékelődik fel Románia - bár kétségtelenül van ilyen aspektus is -, hanem Bukarest számára értékelődött fel a Magyarországhoz fűződő kapcsolatrendszer, hiszen azt tapasztalhatták, hogy az európai közeledésnek, az integrációs folyamatokba történő bekapcsolódásnak lényeges eleme a kisebbségi politika. Az utóbbi hetekben volt példa gesztusokra szavakban, interjúkban, s nagyon fontosnak tartom, hogy Melescanu külügyminiszter találkozott Markó Bélával, az RMDSZ megválasztott elnökével. De nemcsak a magyar kisebbség jövője, hanem az ettől nehezen elválasztható, de mégsem csak erre összpontosító, átfogó keretű magyar-román viszony szempontjából is nagyon fontosnak tartom, hogy milyen lettek valósulnak meg Romániában és a román-magyar viszonyban. Talán mind a két fél számára nagy a csábítás, hogy néhány látványos találkozóval a két ország és a nemzetközi közvélemény előtt a viszony ugrásszerű, rohamosjavulását bizonyítsa, de úgy gondolom, a kezelés nem lehet tüneti. Fontos az, hogy valóban érdemi közeledés történjék, és Romániában nagyon jól tudják, hogy ehhez mire van szükség. Magyarország ebben partner lesz.- Bizonyos román politikai körök állandó gyanakvását a határok megváltoztatásának magyar szándékait illetően - egyes elgondolások szerint - azzal tudnánk leszerelni, ha egy hatpárti óssznemzeti parlamenti ny ilatkozattal Magyarország egyszer s mindenkorra lemondana a határok békés kiigazításáról is. Mi erről az ón vélemény e?- A szabadon választott magyar országgyűlés és a kormány az elmúlt két és fél évben számos olyan nyilatkozatot tett, amely világossá tette, hogy Magyarország minden nemzetközi szerződést, így a békeszerződést és a helsinki záróokmányt tiszteletben tartja. De látni kell. hogy a határok kérdését nem Magyarország, hanem Románia helyezte előtérbe, noha ez a tény valószínűleg a legtöbb megfigyelő figyelmét elkerülte. Meggyőződésem, hogy Bukarestet ebben nem valódi vagy irracionális félelmek vezérelték, hanem - belpolitikai megfontolások. Sem Romániában, sem másun a világban épeszű ember nem gondolhatja, hogy a tízmilliós Magyarország veszélyeztetheti a huszonhárommilliós Románia szuverenitását, a katonai erőviszonyok pedig csak megerősítik, hogy semmifajta fenyegetésről nem reális beszélni. Fenyegetettséget azonban sajnos érez - nem is alaptalanul - az egész erdélyi magyarság, s ez nem írható kizárólag a Funar-íé\e szélsőségesek rovására. Megszüntetheti-e Magyarország bármilyen nyilatkozattal ezt a helyzetet? Tíz évvel a magyar-román határt utoljára megállapító 1945-ös békeszerződés után Kádár János Marosvásárhelyt mondott beszédében egyszer már megerősítette, hogy Magyarországnak Romániával szemben nincs területi igénye. Erre a beszédre azért is emlékeznek nagyon jól Erdélyben, mert utána tömeges letanóztatási hullám következett, majd bezárták a Bólyai Egyetemet... Meg lehet állapítani: az a nyilatkozat semmilyen módon nem mozdította elő a romániai magyar kisebbség helyzetének a javulását. Sokan vannak, különösen Erdélyben, akik azt gondolják, hogy egy újabb magyar gesztus nem váltana ki kedvező viszontlépéseket, hanem mintegy „szabad kezet adna" Bukarestnek. Nem állítom. hogy ez föltétlenül így lenne, de tagadhatatlan, hogy vannak ilyen félelmek. És ezeket a félelmeket is figyelembe kell venniük a döntéshozóknak, a közvélemény-formálók, nak. Tehát úgy gon- i dolom, hogy az egész i határkérdés mesterj ségesen fölnagyított I probléma. A békeszerződések és a hel- 1 sinki záródokumentum tökéletesen megfelelő keretet kínálnak ahhoz, hogy ez a kérdés nyugvópontra jusson. S azt hiszem, hogy mindenekelőtt érdemi lépésekre lenne szükség a gazdasági együttműködésben is, vagy új határátkelőhelyek létesíté- I sével, hiszen közös határunkon hosszú ideje elviselhetetlen viszonyok alakultak ki. Az ilyen lépések mozdíthatják el igazán jó irányba a román-magyar viszonyt.- A magyar biztonságpolitika - mára kiderült - nem hagyatkozhat teljes mértékben a NATO-ra i vagy az Észak-atlanti Együttműködési Tanácsra. De egyes vélemények szerint a szomszéd országokhoz fűződő viszonyt megterhelik a magyar kisebbséggel kapcsolatos gondok, és többet , kellene tenni a gazdasági együttműködés előmozdítására-egyebek között biztonságpolitikái érdekeink miatt is. Reálisak-e ezek a felvetések, vagy pedig nyitott kapukat döngetnek?
