Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-09 / 8411. szám
Magyar Hírlap, 1993.fc~r.4.21 Két ízben is megemlít minket a Bayer—Szadai féle fideszes páros Komis Mihályhoz írt, valami gironde-istákhoz szóló elmefuttatásában. Végezzünk mihamarabb vele, mert ezért még nem ülnénk le 15 éves jó öreg Robotronunkhoz (vajh ki fog ezentúl minket alkatrésszel ellátni?!). . íme az első (a másikat el is hagyjuk, még kimarad a karikatúra alattunk). (így is annyira hosszú len, kimaradt. —A szerk.) ,Jgy aztán egy kicsit mulatságos, hogy a már említett nyári szösszenetben Farkasházy néptárssal {jut eszembe, ő az, aki e szerzőpáros egyik beltagját nem is olyan régen lehitlerjugendezte, hogy egyem a szívét!) felszólították Hegyi néptársat, hogy ne politizáljon. Ő miért is ne, és önök miért is igen? Önök mégis a pályán belül vannak? Oszt melyik csapatban fociznak?” Hát akkor nézzük, mert valóban írtak valami ilyesfélét a Hócipőben, másfél éve, ami egy fideszes szerzőpáros beltagjának történelmi múltjában nem éppen a nemrég kategóriája: „Elefes, Urak, kivétel nélkül mindenkinek” üzeni szokatlan tömörséggel a Magyar Hírlapban Bayer Zsolt; a Fidesz ifjú ügyvivője a magyar írók sokaságának, akik 1957-ben máig tisztázatlan körül- ’ mények között állítólag aláírtak egy ’56-ot elítélő nyilatkozatot. Ugyanaznap a Panorámában Világi Oszkár, a szlovákiai Független Magyar Kezdeményezés pelyhedző állú aktivistája közli lesújtó véleményét az állami szolgálatból kitiltandó Dubcek, Sik, Mlynar ’68 A szerzők humoristák, és ezt a cikküket nemá Charta szóvivőiként írták előtti viselkedéséről. Elnézést, urak, de kivétel nélkül mindkettőtökről az egykori túlbuzgó hitleijugendek és komszomolisták jutnak az eszembe, akik annak idején hasonló kérlelhetetlenséggel törtek pálcát apáik felett.” Hát akkor megismételném. Picit idegesít, ha a Fidesz szóvivője egy mai napig bizonytalan keletkezésű, eredeti aláírásokat nem tartalmazó névsornak úgy cuzammen slefet küld az essébe. Attól ugyan miért vonjunk meg egy hátéelerjégéendét? Nem állítottuk, hogy páncélököllel védte ’44. április 29-én a führer bunkerját, hogy még legyen ideje álomba szenderedni Éva Braunnal, mint ahogy mi sem voltunk érdekeltek az '57-es aláírásban, lévén hatodik cések, kiknek magyartanára maga Tamási Lajosné volt, a piros a vér satöbbi felesége! Pusztán jövendő sorsunk okából nehezményeztük sommás vehemenciáját ^Politikai véleménynek tartunk ugyanis minden közterületen elhangzó mondatot, ami bármilyen, életünket meghatározó eseménnyel kapcsolatos (kérjük tanulmányozni egyetlen bázisvektor cseréjének hatását a mátrixra). Más persze, ha valaki egy garzonban nyilvánít véleményt. Az nem politika, bár kétségkívül megegyezik azon ősi kínzási módszerrel, amikor az illetőt beállították egy nagy lyukba, és ott egész nap vicceket kellett mesélnie saját magának.” (még jó, hogy nem kérte ki magának a komszomolt is). Persze van valami ráció a dologban. Több kollégánk panaszkodik a hosszúra nyúló kormányszóvivői tájékozta-1 tók miau. Ha esetleg bejő a 38 szá-1 zalék, és a kosztümös csoda helyett Zsoltika lesz az utód, pár pillanat, és a sajtó munkatársai mán rohanhatnak is vissza teletölteni az) aznapi elefes rovatot. Együk a jö-!. vendő kormányszóvivő szívét. Ami pedig a Hegyi Gyulával* történt, azóta többször tisztázott j afférunkat illeti, szó szerint ezt írta i e hasábokon: „A szóvivői testület elsősorban az MS21P és az SZDSZ közti görcsös ellentétek feloldására alapozta tevékenységét.” Kizárólag ezért adtuk azt a címet a válasznak: Gyula, ne politizálj! Mivel Bayer Zsokék nem tűnnek túl járatosnak a humor világában — jópofának szánt cikküket ) például egyetlen poén nélkül küzdik végig, ami elég rossz arány —, szóval kizárólag miattuk neveznénk meg az irodalmi idézet he-r lyét. Kern András szól így a Bel-' városban, miután kilyukadt a für-1 dőkád (nem a kivehető ajtós): Géééza, ne politizálj! MI ez idő tájt ugyanis chartás szóvivők vol- j tunk, és Hegyi Gyula a nevünkben tett egy kijelentést, amitől elhatárolódtunk, mivel nem azért lettünk chartás szóvivők, hogy pártok közötti görcsök feloldásának szenteljük szabadidőnket. Ennyi. Kiváló | görcsoldók vannak, talán forduljanak a Köztársaság Párt új főorvosához, Veér Andráshoz, ráadásul az ő szakterülete különösen előnyös. Nekünk ettől persze szabad még politizálni, mármint a magunk nevében. Mi például közismert kocsmapolitikusok vagyunk (ezt az egy jelzőt hagyta meg nekünk a szakma, lerágva korbácsot, cukrot, Miki egeret, talán azért, mert a miniszterelnök úr nem a | sajtónak, hanem egy pártbeli ba- | rátjának címkézte szalonjukban), j Politikai véleménynek tartunk ugyanis minden közterületen elhangzó mondatot, ami bármilyen, életünket meghatározó eseménynyel kapcsolatos (kérjük tanulmányozni egyetlen bázisvektor cseréjének hatását a mátrixra). Más per• sze, ha valaki egy garzonban nyilvánít véleményt. Az nem politika, bár kétségkívül megegyezik azon ősi kínzási módszerrel, amikor az illetőt beállították egy nagy lyukba, és ott egész nap vicceket kellett mesélnie saját magának. A kocsma viszont ugyanolyan fórum, mint a futballpálya, csak ott az országbírót szidják. Vagy nem szidják. Nincs mindenkire rossz hatással az alkohol, Hemingwaytől Scott Fitzgeraldig nyolc amerikai Nobel-díjas írót sorolhatnánk fel. Évekig, ha valamit tudni akartunk, kocsmába mentünk, szörnyű tragédiánk, hogy ma már kevésbé bírjuk a piát. Csupán egyszer fáztunk rá. Spanyol nénikénkkel egy Walkür után bementünk a Sabariába, mivel sokat meséltünk neki az átellenes ükovicsról. Beállt szépen nercben a sorba, aztán midőn odaért, a pénztárosnő végigmérte, majd így szólt: — Nem szolgálom ki. — Miért? — Maguk részegek. Ugye, mondanunk se kell, százméteres körzetben mi álltunk egyedül a saját lábunkon. Ma is tarkónkon érezzük becsmérlő, gúnyos pillantását, azonnal elkotródtunk, egy életre belátva a kocsmák igazságát. Szóval mi, a miniszterelnök úrral ellentétben, minden mai és jövendő politikust kocsmapolitizálásra biztatnánk. Ha be tud-Farkas Tivadar—Házy Tivadar S Egy megfáradt középpályáshoz
