Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-08 / 8410. szám

Magyar Hírlap, 1993.febr.3.

52

miért nem volt a Magyar Televízió elnökének joga ahhoz, hogy az egyik — általa felügyelt — műsor szerkesztését X. helyett Y.-ra bízza? És ha ezt bejelentette, akkor miért nem tudta elhatározásál végrehajtani? Hogyan kényszerítheti arra egy munkaügyi bíróság, hogy visszatáncoljon? Ezt én józan ésszel megérteni nem tudom.

A választ erre hiába keresem a paragrafusokban — itt színre lép a „nagypolitika", az MDF erőviszonyai, itt már nevek kerülnek forgalomba. Antall, Katona, Csoóri, Csurka, nép-nemzetiek és nem nép-nemzetiek. Pedig egy tévéműsorról van szó. Egy olyan műsorról, amelyet Chrudinák Alajos, és nem csak ő, hanem Baló György, Benda László, Gubcsi Lajos, Kosári Judit és valahol a sorban hátul én magam indítottunk el. Chrudinák Alajossal öröm volt együtt dolgozni. Rengeteget tanultunk tőle, mert magas igényeket támasztott. Napokat, éjszakákat vitatkoztunk munkáról, tennivalókról — egymás iránti gyanakvás nélkül. Az utolsó években azonban mindez gellert kapott. Megrontotta a levegőt a politikai gyanúsítgatás. A nép-nemzeti pártpolitika beérett. A csapat kicserélődött.* Most azután mi kilencen — újságírók, operatőrök, gyártás- és fel vétel vezetők — is úgy döntöttünk: ezt nem csináljuk tovább, és azokkal együtt, akik korábban elmentek. a Panoráma megújítására vállalkoztunk.

Az átok- és szitoktömeg, amelyet egyik-másik kollégánk ez alkalomból ránk zúdított, minden képzeletet felülmúlt. Járai Judit engem az Esti Hírlapban nemes egyszerűséggel árulónak nevezett. A lap természetesen tőlem már nem kérdezte meg, hogy mi erről a véleményem. A Mai Napban Chrudinák Alajos „félrevezetett, szerencsétlen kollégáknak” aposztrofált bennünket, és az általunk készített műsorokat úgy emlegette, mint „pünkösdi királyságot”, és azt mondta, hogy a „karambolt Hankiss és utánfutója” okozta. Más változatban ,Jiomo novusoknak” nevezett bennünket, mondván, hogy a Panorámát hozzá nem értő „újoncok” rabolták el.

Azután minden csodálatosan „klappolt”. Az elsőfokú munkaügyi bírósági döntést Chrudinák Alajos visszahelyezéséről a külpolitikai szerkesztőség élére akkor kézbesítették a televízió elnökének irodájába, amikor Hankiss Elemér jogait a miniszterelnök már felfüggesztette. A jogászok fellebbeztek, de azt már nem fogadták el.

így hát a Panorámánál minden

maradt a régiben. Azzal a különbség-; gél, hogy mi kilencen, „az áruló!:”, nem kívánunk a Chrudinák-féle csapatba visszatérni. Nem tudom, hogy engem hiányolni fognak-e a nézők, vagy sem. Egy biztos: amíg ez így marad, velem nem találkoznak a Panorámában.

Igaz, kaptam egy levelet Kocsis L. Mihály főszerkesztő-helyettes aláírásával, amelyben ez állt: „A szomorú közjáték miatt Önt természetesen semmiféle sérelem nem érheti. Visszatérése esetén kölcsönös megelégedésünkre magas színvonalú, érdemi munkavégzés lehetőségét biztosítjuk.”

Kösz, inkább nem. Még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy ha nem vagyok hajlandó visszatérni a Panoráma jelenlegi főszerkesztőjének a csapatába, akkor jó esetben a tévé elfekvőjében tűrnek csak meg. A médiumok pártatlansága és a tolerancia jegyében. Ez azért szép.

Amikor dr. Nahlik Gábor alelnök közölte Benda Lászlóval, hogy visszavonja a Panorámára vonatkozó főszerkesztői megbízását, egyben szóbeli ajánlatot ten arra, hogy Benda egy másik, ugyancsak hetente jelentkező külpolitikai műsor főszerkesztője legyen a Tv—1-en. Ez elfogadható ajánlat volt. és ki is dolgoz- i tűk a műsor tervezetét. Az az elképzelésünk, hogy egy Európa-centri' kus, az európai és a világgazdaság napi kérdéseit nem csupán a nagypolitika, hanem a kisember hétköznapi nézőpontjából is vizsgáló riportműsort készítünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy mi kilencen csatlakozni kívánunk a Tv—1 csapatához, és volt Panorámá-s kollégáinkkal készíteni az új műsort. Azokkal együtt, akik már hosszabb-rövidebb ideje ott dolgoznak. A tervezetre tegnap kaptunk választ: nem. A dr. Nahlik Gábor által tervezett szerkezetátalakítás maga alá temet nemcsak egy ígéretes műsorötletet, de a — mellesleg — megígért kompromisszumot is. És így azok számára, akik lelkiismereti okból nem hajlandók „megtérni”, marad a létbizonytalanság.

i Mondom, nem válaszoltam D P.né Márvány utcai levelére. Most e helyütt, megteszem. Kedves Asszo nyom! Nem hiszem, hogy az a férfi, •ki hideg konzervet kanalazott a 61- es villamos végállomásánál az üvegkalitkában, jól fog lakni, ha Ön és mások hiteles tájékoztatást kapnak a televízióból a magyar külpolitikai célkitűzésekről, és ezt a határainkon túl is helyesen értik. De Önnek joga ' van arra, hogy eldöntse, kinek a műsorát nézi. Ha a televíziózás függetlensége megengedi, hogy én is elmondjam a véleményemet arról, ami a világban történik, akkor megtisztel azzal, hogy meghallgat.

•A Panoráma volt munkatársai, akik a szerkesztőségből az utolsó évek során eltávoztak:

BaJó György, Benda László. Wisinger István, Gubcsi Lajos, Marton János, Tihor Attila. Beszterczey Gábor. Liszkai László. Szellő István újságíró: Mátray Mihály és Wonke Rezső operatőr, Fellegi Mária és Szitányi Zsuzsanna vágó. Lovász Ákos. Csermely Ákos. Gyémánt László. Ámon László. Szeberényi János, Lugosi Károly gyártásvezető. Ehhez járul a „kilencek" névsora: Kalmár Györgyön kívül Balogh Judit és Horvát Péter újságíró. Takács András operatőr. Bank Szabolcs. Molnár Ferenc. Németh Károly, Egyed Attila és Hegyi Zsolt gyártásvezető.