Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-08 / 8410. szám

Magyar Hírlap, 1993.febr.3.

50

meritumokkal. Az eljárás formális volt. Nem érdekelte szakmai véleményünk, úgy gondolta, hogy „konstruktív” kritikái kell gyakorolnunk, azaz olyan hozzászólásokat várt volna szívesen, amelyek az általa elképzelteket finomítják, igazolják, támogatják. Vagyis abba a különös helyzetbe kerültünk, hogy egy egészen más elveket valló, a Pénzügyminisztériumból jött, nyolc hónapon át a rádióban semmilyen tájékozódásra nem hajló elnök néhány fős szakértői csapatának erSszakos koncepcióját kelljen valóra váltanunk.

— Múltkor az Össztűzben Csúcs László azt mondta, hogy csak udvarsepregetéssel tölthette a: elmúlt nyolc hónapot, mert érdemi információkhoz nem juthatott hozzá, döntési helyzetbe nem került. Ha valóban így volt, akkor a tudatlanságát igazán nem róhatják fel fel neki.

— Nem igaz, hogy ilyen helyzetben volt, elképzelhető azonban, hogy ilyen helyzetbe lavírozta magát. Amikor a rádióban megjelent, mindenki rokonszenvvel fogadta. Ezt a rokonszenvet látszott igazolni, hogy nem akart .rendet" teremteni a Magyar Rádióban, mint Néhlik úr a televízióban. Azt remélhettük tőle, hogy a rádiót egyáltalán nem ismerő emberként hajlandó tájékozódni. A márciusi Gombár-féle előterjesztés, amely a rádió általunk elképzelt és jónak tartott szervezeti és működési szabályzatát juttatta a kormány elé,

Csúcs László közvetlen részvételével született. Ez a szervezeti és működési szabályzat már tartalmazta az ő munkaköri leírását is, egyetértett vele, támogatta és ezt aláírásával igazolta. Amikor visszautasította a kormány azt a szervezeti szabályzatot, még mindig bizakodtunk benne, mert a három igazgatóval és az irodalmi főszerkesztővel beszélgetést kezdeményezett. Az én esetemben ez úgy játszódott le, hogy tizenöt percig arról beszélgettünk, miként érezzük magunkat a rádióban, majd sietve elköszönt, és azóta nem beszéltünk. Egyébként minden elnökségi értekezleten, minden igazgatói értekezleten ott volt, és nem akarom elhallgatni, hogy gyakran tanácsaival is megtisztelt bennünket. Ezek a tanácsok, különösen ha a saját szakmáját érintőek voltak, nagyon hasznosan szolgálták a Magyar Rádiót. Csakhogy mint minden igazi műkedvelő, ő is valami többre és másra vágyott, mint amihez igazán értett. Alkalma és módja lett volna elképzeléseiről konzultálni, kifejteni azokat, és nem csak az utolsó pillanatban, az októberi tervezet nyilvánosságra kerülése után.

A Magyar Rádióban szokássá vált, hogy minden fontos kérdést nagyobb csoportokban, nyilvánosan tárgyaljunk meg, akkor miért volt szükség arra, hogy Csúcs úr titokban, a médiumtörvényt megelőzve már egy effajta szervezeti és működési szabályzatot, szervezeti felépítést, műsorstruktúrát tervezzen? Vajon miért gondolja az alelnök úr, hogy amit mi mondunk, az csak abban az esetben méltányolható, ha közvetlenül beépíthető az 6 elképzeléseibe? Szabad-e ilyen közegben kiadni egy olyan utasítást, hogy Gombár Csabát (aki noha felajánlotta lemondását a köztársasági elnöknek, de az elnök még nem váltotta le) ne engedjék be a Magyar Rádióba? Miért alkalmaz erőszakot vagy erőszakra valló intézkedéseket? Szabad-e a feladatot olyan emberre bízni, aki ennyire nem akart megismerkedni az intézmény sajátosságaival? Aki a maga munkáját kizárólag a szervezésben, a hivatali hatalom érvényesítéséban látja. Ezért nincs bizalmam a rádió közvetlen jövőjében. Ugyanakkor erősen hiszem, hogy Csúcs László szerepe csak átmeneti lesz. De ehhez az átmenethez nem kívánok asszisztálni.

» • V. Bálint Éva