Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-01 / 8406. szám
Pesti Hírlap, 1993.jan.27. 19 WTÚZ SAMU A hetvenes évek végén a mozgáskorlátozottak Hajdú-Bihar megyei szervezetében született az ötlet, egy olyan vállalatot kellene alapítani, ahol majdnem kizárólag csak fogyatékos embereket foglalkoztatnának. Nyolcvan ószén, a pénzügyminisztérium támogatásával, rehabilitációs célvállalatként létrejött a Mozgáskorlátozottak P1RF.MON Kisvállalata. Nyolcvankettó január elsejétől dr. Cm Kálmán igazgatja a vállalatot, nemréglől vezérigazgatói minőségben. Cere Kálmán ezt megelőzően tizenegy éven át dolgozott Hajdú-Bihar megyében tanácsi területen, ótvenhétben, hétéves korában gyermekbénulás következtében maga is maradandó testi fogyatékosságot szerzett. A ma mintegy kétezer fős dolgozói létszám körülbelül nyolcvan százaléka testi-vágy értelmi fogyatékos. Az elmúlt évben hatszázmillió forintos bevétel mellett szerény nyereséget produkáló vállalatnak szene az országban harminc termelő egysége üzemel. Nyomdájuk van Vámospércsen, Berettyóújfalun és Debrecenben. A nyomdai tevékenység bevételeinek túlnyomó többsége az ügyviteli nyomtatványok készítésből származik, ámbár jó tízéves fennállása alatt a vállalat több tucat könyvet is kiadott. A vállalat kiadói osztálya Budapesten székel. Kádár Györgynek két kötetét jelentették meg. Kilencvenben a Terrorizmus frontvonalában, kilencvenegyben pedig a KGB hálójában (F.gy magyar újságíró halála) címűt. F.gyik Gól József debreceni újságíró, a másik JMtúz György, ugyancsak helybeli zsurnaliszta közreműködésével készült. Kilencven őszén Remete Richárd egy haramadik kötelet is felajánlott a kiadónak. A Rendőrkémek... című munka társszerzője Horváth Árpád. Szeptember húszadikán megkötötték a szerződést, Gere Kálmán kiutalt háromszázezer forint honoráriumot, és a kéziratot az asztal fiókjába süllyesztette. — Az idő tájt több hasonló témájú könyv is megjelent. Úgy gondoltam, pusztán üzleti megfontolások alapján, hogy nem volna nyereséges vállalkozás kijönni a Rendőrkémek...-kel. Néha felröppentek hírek' a litkosszolgálatok.munkájáról, a sajtó bő terjedelemben foglalkozott a három per hármas csoportfőnökség tevékenységével, Végvári őrnaggyal, Horváth vezérőrnaggyal, tehát az olvasóközönség érdeklődését ébren tartották. Tavaly nyáron összefutottam Kádár Györggyel. Tréfásan kérdezte: „Ugye, nem mered kiadni a könyvemet?” Miért ne merném, kérdeztem vissza. „Félsz, hogy elkobozzák", nevetett. Karácsonyra csinálunk belőle háromezer példányt, mondtam. Intézkedtem a munka beindításáról, aztán nem is foglalkoztam vele tovább. December kilencedikén reggel ülök itt az irodámban, nyolc óra körül egyszer csak bezúdul ide nyolc ember. F.gyikük tolja maga előtt az igazolványát mint a Kojak a tévében. Adjam elő a könyvet, mert államtiloksérés miatt eljárás folyik Kádár György ellen. Nem vagyok a téma speciális szakjogásza, de megítélésem szerint a könyv semmi olyat nem tartalmaz, ami bárkit is sértene, azért feljelentést tehetne. Persze, némelyek magukra ismerhetnek. Na, mindegy! Hirtelen nem is tudtam, hogy áll a könyv. Egyedül senki nem mászkálhatott, hívattam a termelési vezetőt. Jött is Széchenyi Lajos, és mondja, háromezer példány már a kötészeten van. A rendőrök mindent összeszedtek, ami a könyvvel összefüggésbe volt hozható.Ha egy napot késnek, tizedikén reggel fél nyolckor a könyv már az Aranyhíd előtti standunkon várja a vásárlókat. — Hogyan szerethettek tudomást illetékes szervek a Rend&rkémük... tartalmárólf — A mindenkori hatalomnak a nyomdákban volt, van és lesz is besúgója. Órák alatt százezerszám készülhetnek nyomtatványok, röplapok. Lehet akármekkora a demokrácia... Az a véleményem, a házon belülről került ki az információ, mégpedig olyan valaki révén, aki a kész könyvtesthez hozzáférhetett. Van is tippem, ki lehet a spicli. — A legideálisabb, ka 'mindjárt az igazgatót szene zik be... — Meg sem próbálkoztak ilyesmivel. Nem voltak ügyeim, amik miatt sarokba szoríthattak volna. Dr. Kádár György: — Hetvenhatban végeztem az F.LTF. jogtudományi karán, az évben kerültem Debrecenbe, nyolcvanhatig a katonai ügyészségen dolgoztam, közben hetvennyolcban letettem a bfrói-ügyészi szakvizsgát. Katonai ügyészként kifejezetten csak rendőrök ügyeivel foglalkoztam, rendőrök által elkövetett bűncselekmények nyomozása volt a feladatom. Nyolcvanhalban kerültem át a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányságra, a népgazdasági- társadalmitulajdonvédelmi osztály egyik alosztályvezetője lettem. Bármennyire is úgy látszott az elmúlt rendszerben, hogy az egyik legbizalmibb állás a katonai ügyészeké, ennek ellenére a könyvet olvasó, filmet néző állampolgároknál többet mi sem tudhattunk arról, hogy Magyarországon létezik a titkosszolgálat. Új helyemen a bűnügyi operatív
