Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-01 / 8406. szám

Az MDF fényes győzelmet szenvedett I — A Tálaratási eredmények azt mutatják, mintha kiegyezett volna a kit szárny. ön hogyan értékeli ezt a hirtelen egymásra ta­lálást? MILE LAJOS: Ha szellemeskedni akar­nék, akkor azt mondanám: fényes győzelmet szenvedett az MDF ezen az országos gyűlé­sen. érdemes összevetni a kél Antall-beszédcl, a nyitó- és a zárszót, valamint Csurka István és Csoóri Sándor beszédét egy kis szövegelem­zésnek alávetni. Rendkívül érdekes az a kü­lönbség, amely az indítás és a zárás között érzékelhető. De az egész folyamai is tanulsá­gos volt, hiszen Csurka István a maga beszé­dében melyet műfajilag is rendkívül gyengé­nek tarlók, mert összeszedd len, kiegyensú­lyozatlan és ellentmondásos volt -, illetve an­nak első és meghatározó részében valójában azokat a dolgokat szedte össze, amelyek az ellenzéki magatartás tökéletes példái. Tehát éles támadást indítóit a kormány és Antall József ellen, vagyis következetesen végigmon­dott mindent, until eddig is nyilvánosság elé tűri. Llthez képest teljesen következetlenül cs átkötés nélkül azzal fejezte be mondandóját, hogy természetesen hajlandó az együttműkö­désre. Ehhez képest Csoóri Sándor beszéde mely számomra rendkívül nagy csalódás volt olyan hangulatot teremtett, amelyben Mile Lajos: .A kibékülés hangulati egysége utalta el az országos gyűlést' az elvi tisztázásnak, a következetes tiszta be­szédnek már nem maradt tere, hanem egyfajta pátosz, alakult ki, valamiféle suta és oda nem illő hangulati közeg, amelyben már Antall József esetleges radikalizmusa is furcsán csen­gett volna. Tehát minden feleképpen visszakozásra késztette ez is, hiszen záróbeszédének elején Antall óriási iveket irt le, hogy ahhoz a hangu­lathoz alkalmazkodni tudjon, amelyet Csoóri Sándor teremtett meg. Lzállal ellehetetlenült a tisztázás esélye, és bekövetkezett az, amitől mindig is féltünk: a kibékülés hangulati egy­sége uralta cl az országos gyűlést, a politikai alupértékek tisztázása helyett. ■ - f s vujon mennyire valódi ez a kibékülés?- Ismétlem: szerintem hangulati. Tehát itt nem záridt le semmi, hanem olyan új fejezet kezdődik el, amelyben az. ellentétek megma­radtak. Hiszen az Antall Csurka ellentétet én kibékíthclcllcnnck látom. S meg tovább is tagozódott, rétegződött ez. az ellentét. Rend­kívül érdekes lesz az elnökségben együtt látni példáid Szabó Tamást és mellette Z.acsek Gyulát meg IJalás Istvánt. S ez az ellentét lefelé is tovább bomlik. Magyarán: Antall József egyeztetési kényszere nem csökken, ha­nem tovább növekszik, tehát nem erő, nein valamiféle működőképes egység állt fel mögé, hanem egy csclleges elnökség, amellyel folya­matosan egyeztetnie kell, és a konfliktusokat simítani, ha valóban 94-ig kormányozni akar­ja ezt az országot. I— fvrilekcs vnll a/t tapasztalni, hogy Csurka István ugyanazoktól ugyanakkora tapsol kapott, mint Antall József. Tehát mintha a tapsolok maguk sem leltek volna igazából tisztában azzal, hogy mit üdvözölnek. Mint­ha nem is kis tanáestatanság, söl - ha sza­bad igy fogalmaznom - egy kis káosz ár­nyalta volna az. egyetértés fölött érzett örö­möt. F.z nyilván a politikai tudatosság bizo­nyos mértékű hiányát mulatja. Tehát azt, hogy nem szilárd értékrendek mentén gondol­koznak politikáról, társadalomról, hanem be­nyomások és érzelmek alapján. Lzl én elég végzetes dolognak tartom ■ - Ön szerint mi lehel a Csurka Islván-félc meghátrálás vagy kompromisszum hátteré­ben? Horváth Lajos szerint Csurka taktiká­zott egy kicsit. Lzt a meghátrálást én nagyon nagy kétke­déssel és szkepszissel fogadom. Tudniillik már többször volt arra példa, hogy a frakción be­lül is megegyeztünk abban: tegye le mindenki a fegyvert, tűzszünet van. Csurka István ezt látványosán elfogadta, de nem telt cl egy nap, már tökéletesen ellenkező .módon viselkedett a politikában. A Magyar Ut Alapítvány beje­lentésének körülményeit is emlithetném pél­daként. Ezekben a nagy kibékülésekben, egy­másra borulásokban tehát egyáltalán nem bí­zom, legfeljebb taktikai elemként tudom értel­mezni. A hitelességét nemigen tudom elfogad­ni az eddigi tapasztalatok alapján. Most mindegy, hogy csak öt fővel, de markáns kép­viselői révén mégis hivatalos rangra emelke­dett az a fajta politikai metodika, modor, stilus, szemlélet, amely egyébként - szerintem - az MDF alapgondolatától és a kulturált politikai magatartástól teljesen idegen. I- Az elnökség tagjai közé kerüli Kulin Fe­renc, az MI>F-cn belül liberális eszméket vallók egyetlen képviselőjeként, ön szerint mennyire tudja majd ezt a szellemiséget egyedül képviselni?- Úgy hiszem, számára nem az lesz igazán nehéz, hogy bizonyos liberális szemleletei, gondolkodásmódot védelmezzen, hanem az, hogy a demokratikus gondolkodásmódnak mekkora terel tud szerezni az elnökséglrcn, s c révén az. MDF egész politizálásában. I liszen itt nem ideológiai szembenállásról van szó, nem elsősorban a liberalizmust védelmeztük, amikor fölléptünk Csurka ellen, hanem a de­mokratikus gondolkodást és a jogállamiság, a parlamenti demokrácia sérthetetlenségét kí­vántuk szavatolni. Remélem, Kulin Ferenc megfelelő hatékonysággal tud működni an­nak érdekében, hogy ezeket az alapeszméket és alapértékeket megfelelően megóvhassa az esetleges merényletektől. ■I - Hová lett must az önök liberális szárnya? - IIá! igen, most föl lehet tenni a kérdést: tagok legyünk vagy szabadok? Meglátjuk, túl korai lenne erről bármit is mondani. A jelen helyzetben kétségtelenül erőteljesen benne rej­lik a mi párton lieliili teljes ellehetetlenülé­sünk. ■ <i 168 Óra, 1993.jan.26.

Next

/
Thumbnails
Contents