Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-05 / 8409. szám

T

37

hónapok óta tartó terror nyomására — minthogy segítséget sehonnan sem remélhetett —kb. 327.000 magyar eleget tett a hatóságok követelményeinek, és szlováknak vallotta magát, másik, valamivel kisebb része megmaradt továbbra is magyarnak m/.

A hatósági gyötrések sorolását rövidre fogva, ez voh az a történelmipolitikai háttér, amely az úgynevezett Kassai Program (1945. április és 1947. decembere között) a földönfutóvá tett, mindenéből kiforgatott, védtelen, megrettent szlovákiai magyarság részéről az anyanyelv illetve a nemzetiség bevallását az elkövetkező népszámlálások során befolyásolta.

A kérdés: megfelelnek-e a valóságnak a csehszlovák statisztika hivatalos adatai a magyarság lélekszámáról 1919 és 1980 között? Válaszként álljon itt ezeknek a hivatalos statisztikáknak az összehasonlítása az utolsó, tudományos értékű, szolid és megbízható felvétellel: az 1910 december 13-i osztrák-magyar népszámlálás eredményével:

Csehszlovákia magyar lakossága 1945 után a Ruténföld nélkül:

1910

1,070.753(12)

1919

692.831 (13)

1921

754.774(3)

1930

565.434(M)

1945

604.000<15)

1947

200.000(17)

1948

400.000(18)

1950

354.532(I3)

592.400(I9)

1956

392.056(í0)

1961

518.782<13)

1970

552.006<13)

1980

559.800(13)

Foglaljuk össze a feltűnő változásokat:

1910-ről 1919-re:

35 7c csökkenés 9 év alatt. 1919-ről 1921-re:

9 7c növekedés 2 év alatt. 1921-ről 1930-ra:

23 7c csökkenés 9 év alatt. 1945-ről 1947-re:

69 7c csökkenés 2 év alatt. 1947-ről 1948-ra:

100 7c növekedés 1 év alatt.

1948-ról 1950-re:

11 7c csökkenés 2 év alatt. 1950-ről:

két egymástól 67 %-kal eltérő adat ugyanarról az évről. 1950-ről 1956-ra:

11 7c növekedés illetve 34 % csökkenés 6 év alatt,

1956-ról 1961-re:

33 7c növekedés 5 év alatt, 1970-ről 1980-ra:

1,4 7c növekedés 10 év alatt.

Ezek a statisztikai bukfencek előre és duplaszaltók hátra mutatják a csehszlovák nemzetiségi statisztikák megbízhatóságának fokát: az egész adatsorozatnak még az ellenkezője sem igaz.

Amint azt később, a hasonló romániai és jugoszláviai analízisek esetében is látni fogjuk, a hasonló fékevesztett hamisítások és a magyar lakossággal való erőszakoskodások eredményeképpen található statisztikai dzsungel ott sem ritkább, ott se áttekinthetőbb. A tisztánlátáshoz az egyetlen módszer, hogy kiindulási pontként az utolsó megbízható adatot, az 1910-es osztrák-magyar népszámlálás ide vonatkozó eredményét kell választani. Ebből kiindulva kell azután minden olyan tényezőt pontosan, részletesen számításba venni, amely a szlovákiai magyarság lélekszámára akár növekvőleg (természetesen szaporodás), akár csökkentőleg hatott (világháborúk veszteségei, az elűzöttek, optánsok, emigránsok száma, a zsidóság veszteségei, az 1945 után elűzöttek, csere során előállott veszteség stb^

Mindezután még egy kérdés tisztázandó: Milyenek a jövő kilátásai? Ellent tud-e állni a magyar településterület a szlovákság nyomásának mindaddig, amíg a szlovákiai magyarság kérdése rendezést nyer?

Megkíséreltük a választ. Módszerünk abban állott, hogy összehasonlítottuk a magyar és szlovák nép helyét a községekben az első (1880-as) és a második világháborús összeomlás előtti utolsó (1940-41-es) magyar népszámlálás szerint. Kutatásaink alapjául négy olyan járást választottunk ki, az 1940-es közigazgatási beosztás alapján, amelyen belül a két nép demográfiai ereje viszonylag erősen hatott egymásra: Komárom megye ógyallai járását 14, Nyitra me- * gye érsekújvári járását 28, Bars megye verebélyi járását 34 és Gömör megye rozsnyói járását 31, összesen 108 községgel (Érsekújvár és Rozsnyó nélkül). A vizsgált jó félszáz év különösen alkalmasnak látszik az elemzés alapjául, mert erre az időre esik mindkét nép nagyarányú kivándorlása Amerikába, az első világháború és az 1920-1938 közötti csehszlovák uralom a mindkét népcsoport etnikumára kiható minden erejével.

Nőtt-e vagy csökkent a magyar illetve szlovák etnikum ezen a vidéken, és ha igen, hogyan? Ez volt az alapvető kérdés.

Az Első Bécsi Elöntés után, 1938. december 15-én hivatalos népösszeírást hajtottak végre az ősi magyar Felvidék visszacsatolt részén, ez összesen 1.041.401, ezen belül 879.007 magyar és 123.864 szlovák lakost mutatott ki /36/. A vizsgált terület lakossága tehát az ottani összes lakosság 14.5, a magyarénak 10.8, a szlovákoknak meg egyenesen 39.7 %-át adja. Elég széles statisztikai tömeg tehát, hogy annak alapján következtetéseket vonhassunk le.