Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-05 / 8409. szám
Köztársaság, 1993.jan.29.33 ként ismételgeti, hogy a kisebbségeket csak kulturális autonómia illeti meg. Dr. VÁRADY: Igen, a hatalom ezt többször emlegette, de még ezen a téren sem erőlteti meg magát. Ebben a pillanatban sajnos a döntéseket még mindig a nemzeti kizárólagosság árnyékolja be, sőt az ésszerűtlen centralizáció kedvezőtlenül befolyásolja a helyzetet. A többségi nemzetnek is érdeke, hogy változtasson ezeken a dolgokon. Valóban az oktatás és a kultúra az, ahol a legtöbb sajátosságunk van és a legtöbb külön, kollektív jogra tartunk igényt, de ez még nem jelenti azt, hogy in véget érnek jogaink. A kérdés megoldása decentralizációt, az autonómia különböző formáit, részletes, pontos és alkotmányos garanciával ellátott kisebbségi jogokat feltételez, valamiféle nemzetközi jogvédelemmel. Jugoszlávia pillanatnyi helyzetében ugyanis kétségtelenül számottevő tényezővé válik a külföld. Végzetes hiba lenne azonban, ha az autonómiát és az érdekvédelmünket a külföldtől várnánk ajándékba. Mindenképpen az itt élőkkel kell párbeszédet keresni. Ez a nehezebbik, de ez az egyedüli célravezető formája az érdekvédelemnek. KÖZTÁRSASÁG: Van-e annyira erős a demokrácia igénye Szerbiában, hogy a totalitárius és nacionalista törekvéseken túl képes legyen a nyugati demokrácia eszmény ének megv alósítására? Dr. VÁRADY: Ebben a pillantban ez inkább álom, mint valóság. Ha Panics úr nyert volna a választásokon, akkor ez megvalósulhatott volna. KÖZTÁRSASÁG: Vannak-e politikai foglyok Jugoszláviában, és van-e közöttük magy ar? Dr. VÁRADY: Magyar politikai foglyok nincsenek. Koszovóban vannak foglyok, akiket politikaiaknak is lehetne tekinteni. De ezen a téren azt hiszem, hogy Jugoszlávia nem különösképpen negatív példa. Az igazán komoly problémák az általános biztonságban, a jogrendben és a kisebbségi jogok védelmében tapasztalhatóak. Persze minden egyes politikai fogoly önmagában is probléma. A kormány, illetve az igazságügy-minisztérium január elején egy törvénytervezetet készített valamennyi politikai elítélt rehabilitálásáról, figyelembe véve a 44/45-ös atrocitások áldozatainak rehabilitálását is. KÖZTÁRSASÁG: A háború, a behívók elől elmenekültek mikor számíthatnak az amnesztiatörvény kihirdetésére? Dr. VÁRADY: Az amnesztiatörvényt erkölcsileg is és jogilag is maradéktalanul indokoltnak tanom. A törvény tervezetét még 1992. július 30-án terjesztette be a Panics-kormány a parlament elé. A válasz egyelőre késik. Amnesztiát érdemel mindenki, aki megtagadta a részvételt a polgárháborúban. Az amnesztia kihirdetésére egyszer mindenképpen son kell keríteni, de most már nagyon kevés a valószínűsége, hogy ez a jelenlegi parlament előtt megtörténik. Az amnesztia kihirdetése nyilvánvalóan a leendő kormány és a megváltozott összetételű parlament feladata. KÖZTÁRSASÁG: A külföld azt szeretné, hogy a jugoszláv háborús bűnösök, közöttük több magas rangú szerb, horvát és bosnyák politikus, akiket lehetséges bűnelkövetőknek tartanak, bíróság előtt feleljenek. Nem naiv ábránd ez? Dr. VÁRADY: A háborús bűnösöket valóban bíróság elé kell állítani. Az érvényes jogszabályok alapján minden állam bírósága ítélkezhet háborús bűnösök felett, de senki sem tekinthető háborús bűnösnek mindaddig, amíg ezt be nem bizonyítják róla. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa Jugoszláviát, Horvátországot és Boszniát is felszólította a háborús bűncselekmények felderítésére. Több háborús bűnös ügyében már születtek ítéletek. Néhány kivételtől eltekintve azonban olyan háborús bűnösök felett ítélkeztek, akik az ellenfél soraiból vannak. Se Horvátországban, se Boszniában, se Jugoszláviában nemigen ítéltek el olyanokat, akik a saját oldalon követtek el ilyen bűncselekményeket, habár erre is vannak példák. Ezért nem indokolatlan egy nemzetközi bíróság létrehozásának az elképzelése, de odáig hosszú út vezet. KÖZTÁRSASÁG: Hogyan oldható meg a menekültek problémája? Dr. VÁRADY: Jugoszlávia területén két koncepció áll szemben egymással. Az egyik szerint - amelyben magam is hiszek - ezen az etnikailag végtelenül összetett Balkán-félszigeten valamiféleképpen vissza kell állítani az egymás mellett élés lehetőségét. Ha ezt fogadjuk el és ebben hiszünk, akkor ebből az következik, hogy mindenkinek vissza kell térni oda, ahová való. A szerbeknek Nyugat-Szlavóniába és Boszniába, a magyaroknak és honátoknak Baranyába, illetve azokra a területekre, amelyeket el kellett hagyniuk. A másik koncepció az etnikailag tiszta állam megalakítását szorgalmazza, a menekülteket pedig valamiféle „természetes” lakosságcsere fájdalmas hordozóiként kezeli. Ez aligha vezethet el a megoldáshoz. KÖZTÁRSASÁG: Annál inkább, mivel az erőszakos házfoglalások, a menekültgondok nem háríthatok el máról holnapra. Dr. VÁRADY: Igen, a jogszabályok e tekintetben egyértelműek. Kimondják, hogy a tulajdonos engedélye nélkül nem lehet más házába beköltözni, és vagyonát sem elfoglalni senkinek. Az élet azonban egyes esetekben követte a jogot, más esetekben nem. ■
