Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-05 / 8409. szám
Beszélő, 1993.jan.30. 26 „szakértői" a témának. Az ÖTK a németországi Bensheimi Felekezettudományi Intézet anyagi támogatásával működik. Eddig megjelent négy kiadványukból kettő a magyarországi szektajelenséggel és a szektákkal foglalkozik. A bűnbánó Országos Református Szabad Tanács által 1946-ban szorgalmazott felekezeti „Az országban másodikként a székesfehérvári püspöK Takács Nándor írt alá együttmuköaési megállapodást a múlt év végén a megye rendőrkapitányával. Takács püspök kijelentette: a katolikus egyház a maga módján és lehetőségeivel kész együttműködni a bűnmegelőzésben, hiszen az egyházak küldetéséhez tartozik, hogy az erény útjára és a bűn elkerülésére vezesse az embereket..." (Új Ember, 1993. jan. 3.) Csak remélni lehet, hogy ez az együttműködés később sem fog más felekezetek ellen irányulni, s Németh Géza törvénymódosító javaslataiból nem lesz törvény. gyár reformátusság és benne evangéliumi mozgalmaink, a Szabad Egyházak Tanácsa közösségébe tartozó evangáiumi egyházak és közösségek baptisták, methodisták, keresztény testvérgyülekezetek stb. irányában szeretetlen és elzárkózó magatartást foglaltak eL ...Részvétlenül és közömbösen szemléltük a szalad egyházaknak a vallásszabadságért vívott küzdelmeit. Sokszor mi magunk is testvérieden módon bántottuk őket. Szükségesnek tartjuk, hogy minden olyan megkülönböztető jogszabály, amely a Szabad Egyházak Tanácsa közösségéhez tartozó evangéliumi egyházak és közösségek tagjait hátrányosabb helyzetbe szorítja a történelmi egyházakkal és tagjaikkal szemben, mielőbb eltűnjék a törvénytárból..." (Magyar Református Ébredés, 1946. augusztus 24.) Erre azonban 1990-ig nem került sor. Az 1945 előtti törvény kategorizálta a vallási közösségeket. A „bevett" kategóriába tartoztak a történelmi nagyegyházak. „Elismertek" voltak a kisebb protestáns közösségek, „tűrt" volt például a mohamedán vallás. Akik ezeken a kategóriákon kívül estek, azokat nem tűrték, hanem közigazgatásilag és rendőrileg is üldözték. AII. világháború után A nagyegyházaktól független keresztény vagy más vallási mozgalmak dolga a U. világháború után is rendőrségi ügy maradt. A kisegyházak emancipációjának visszája valósult meg: immár a történelmi egyházakat is üldöztek A pártállami időkben az ezzel kapcsolatos feladatokat a BM klerikális elhárító osztályával szorosan együttműködő Állami Egyházügyi Hivatal látta el. A szektákat illetően a végrehajtás az ÁEH-nak alárendelt Szabad Egyházak Tanácsa (SZÉT) közreműködésével zajlott. Talán nem véletlen hogy a volt békepapok és a kollaboráns SZÉT aktivistái a rendszerváltáskor felmentett Tóth Károly református püspök által létrehozott és vezetett ún. Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) keretében ma is egyenjogúságról szóló törvény végül 1990- ben megszületett. Ez kimondja: „Az egyházakat azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik." (1990. évi IV. törvény 15. § (3) bek.) Továbbá: 3. § (1) „Vallása, meggyőződése és azok kinyilvánítása, illetőleg gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet és semmiféle előny nem illet meg." E törvény szelleméhez képest a vallásszabadság kérdése újabb fordulatot vett az MDF kétéves országlása alatt bekövetkezett antidemokratikus változások eredményeként az egyenjogú felekezeteket újra rangsorolják: egyházak és szekták. Az MDF Ifjúsági Műhelyt hozott létre, amely a szektákkal is foglalkozik. Szoros kapcsolatot építenek ki az utógondozást végző Keresztény Ifjúsági Egyesülettel, amelynek vezetője Szeverényi János evangélikus lelkész, a Németh Géza vezette Segítő Barát Munkaközösség egyik vezetője. 1992. november 14.: Németh Géza református lelkész szerint a törvényt szigorítani kellene. A Segíti Barát Munkaközösség küzdelme a destruktív szekták fiatal áldozatai érdekében című nagy megdöbbenést kiváltott dokumentumában a szektákkal kapcsolatban a következő fellépést javasolja: ,,a) támogatását állami pénzből megvonni; b) működésüket betiltani; c) az illegális tevékenységet rendőri eszközökkel felszámolni." (Egyelőre a Btk. 174/A §-a kimondja: „Aki mást a vallásnak szabad gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.") A rendőrség és az egyházak közötti kapv csolat ígéretesen fejlődik: „Engedjétek hozzám a kisdedeket...” A „szektaveszély" különösen abban áll, hogy - az állami injekriózás ellenére is - megújulásra szoruló történelmi egyházak mellett a kisegyházak életerős alternatívát kínálnak, és a nálukéná! nagyobb vonzerőt jelentenek. Filó Katalin, a Haza és Haladás Alapítvány ügyvezető igazgatója, az MDF balassagyarmati ökumenikus fórumán azt állította, hogy „miközben a történelmi egyházak még nem találnak utat a gyerekekhez, a szekták egyetlen füttyszavára ezrek tódulnak rendezvényeikre . Ha a „gyerekekhez" egyelőre nem is, de az allarni költségvetéshez, az ingatlanokhoz, az államegyházi kiváltságokhoz, az intézmények bekebelezéséhez és a vallási monopóliumhoz megtalálták az utat a történelmű egyházak. Pedig mindent megtesznek azért, hogy „elérjék" a gyerekeket is. Elsősorban ott, ahol a legkiszolgáltatottabbak. Először is a pxölyában, aztán az iskolában, majd a hadseregben. Ám a szektaellenes kampány a szülőket mégis az iskolák körül lézengő térítő szektásokkal rémisztgeti. Akik nyilván azért lézengenek az iskola körül, mert az belül már megtelt papokkal. „...az egyházba beleszületnek a tagjai, míg a szektákba tudatos választás eredményeként lépnek be a hívek, ezért míg előbbiek a gvereltek felé fordulva a vallásoktatásra helyezik a hangsúlyt, utóbbiak a felnőttek evangelizációját, megtérítését tartják fontosabbnak." (Köztársaság, 1993/2). Az egyházak a csecsemőket meg keresztelésük után feltehetőleg saját tulajdonuknak tekintik, ugyanis a felnőttkorban egyházat vagy vallást változtatók új közössegét emberrabi óknak. titulálják. Elvették azt, ami az övék: mintha az, akit gyerekkorában megkereszteltek, többé nem rendelkeznék önmagával, hanem egyháza tulajdona lenne Eszerint a felfogás szerint a vallásszabadság nem a saját választás szabadságát jelenti, hanan a kötelező vallás szabad gyakorlását. Akik egyházukat és vallásukat elhagyják, a legf&b bűnt követik el, mert „Krisztus misztikus testén ejtenek sebet". (Debreceni Katolikus Fivudi, 1992 dec. 13 „A szekta nem egyéb - mondja Filó Katalin mint vallási feketepiac, az kapható rajta, ami az »üzletben« nincs." Ha a vallásszabadságot komolyan vesszük, a vallásnak csak különbözőképpen berendezett boltjai vannak, de feketepiaca nincs. bartus László
