Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-05 / 8409. szám
15 létben tartjuk egymás határainak, illetve területeinek szuverenitását. Nemcsak most, hanem a jövőben is. És a jövőn van a hangsúly. Ezen a téren volt egy kísérlet, meglehetősen szerencsétlen módon Ukrajnával. Az ukrán alapszerződés tervezetében le van írva, hogy a felek örökre szólóan lemondanak a határ megváltoztatásáról vagy a területi igényeikről. Azért szerencsétlen ez így, mert nem örökre szóló kifejezéseket kell használni, hanem inkább a jövőben is-t, másfelől mindezt megfelelő feltételekhez kell kapcsolni: tehát, hogy maximális mértékben biztosítják az Ukrajna területén élő kisebbség jogait. De ez logikai bukfenc, mert míg ezt alá akarják írni Ukrajnával, addig ugyanez a megfogalmazás a magyar-román alapszerződésben nem szerepel, pedig akkor már valamennyi szomszéddal meg kell ezt csinálni, még Ausztriát is beleértve, mert ott is élnek magyarok. Vagy pedig egyikkel sem, ha ez a politikai filozófia. Nem véletlen, hogy a románok hivatkoznak erre az ellentmondásra: ha az ukránokkal meg akarnak kötni egy ilyen szerződést, velük miért nem? A következő, nagy dilemma, hogy nem könnyű ezt a határon túli magyarsággal sem megértetni. És végül még egy dolog, hogy van már mozgalom Magyarországon - ha nem is túl nagy táborral -, amelyik Trianon revidiálását követeli. Ezeket csak bátorítják az ilyen nacionalista színezetű kijelentések, megnyilatkozások, márpedig minden ilyen követelés tragédiával, illetve elszigetelődéssel járhat az ország számára. Nincs külföldi partner, amely támogatna minket az ehhez hasonló törekvésekben. KÖZTÁRSASÁG: Az előzőekben már említette, hogy a hatpárti egyeztetés a külpolitikában viszonylag jobban érvényesül. Ebbe a gondolatkörbe tartozik: ha jól látjuk, itt AWACS-gépek röpködnek a magyar légtérben, ám mintha ebben az ügyben a parlament nem foglalt volna állást HORN: Én ezt egyfajta, az ENSZ- megfigyelőkkel és békefenntartó erőkkel kapcsolatos kormányzati gőgnek vagy nem tudom minek nevezném, amit még az ő gondolkodásukkal sem vagyok képes megérteni. Emlékeztetni kívánok kormányzati megnyilatkozásokra, s ama, hogy milyen cirkusszal ment ennek a parlamenti elfogadtatása. Ez vonatkozik a Szomáliái akcióban való részvételünk kérdésére is. Időnként lehetetlen helyzetbe hozzák a parlamenti pártokat, elsősorban az ellenzéket. Kormányfői szinten biztosítják például az amerikai vezetést arról, hogy igen, mi készek vagyunk Szomáliában az ENSZ égisze alatt folyó akcióban részt venni, tehát egy igenlő, pozitív választ adnak, és csupán utána terjesztik be a parlament illetékes bizottságainak véleményezésre. Mit tehetünk? Dezavuáljuk a kormányfőt? Ezzel nyilvánvalóan az ország nemzetközi tekintélyének ártanánk. Nem beszélve amól, hogy egyáltalán nem biztos, miszerint a parlament minden egyes képviselője, netán többsége egyet is ért azzal, hogy ilyen akciókban részt vegyünk. Erre nincs garancia. KÖZTÁRSASÁG: A Külügyi Bizottságnak a szerepe meglehetősen lebegőnek, sőt tisztázatlannak tűnik. HORN: Ez nemcsak a Külügyi Bizottságra, a többi bizottságra is vonatkozik. Az ésszerű, normális eljárás az lett volna, hogy az amerikai kormányzat megkeresése után a magyar kormány sürgősen kikéri a Külügyi Bizottság és a Honvédelmi Bizottság véleményét, és azt követően küldi el a kormányfő a válaszát az amerikai félnek. Miért nem ezt csinálják? Szakmai hozzá nem értésből vagy gőgből, ezt már nehezen tuom megítélni, de jó néhány ilyen eset van. Egyébként minden katonai részvételre, vagy minden idegen katonai erő magyarországi beengedésére nagyon is szigorú szabályok érvényesek. Ezekben az ügyekben ki kell kérni a parlament jóváhagyását, egyetértését. Sajnos, ezt nem minden esetben tartja be a kormány. KÖZTÁRSASÁG: Ha már a katonai ügyekig és AWACS- ekig eljutottunk, éppen ön volt az, aki először komoly formában a NATO-hoz való kapcsolatunk átértékelését és ennek következményeit felvetette. Hogyan értékeli ma Magyaror- i szág biztonsági helyzetét? Az előbb szó esett j az elszigetelődésről és annak veszélyeiről is. i Ha a végeredményt nézzük, ott tartunk, hogy a jelenlegi helyzetben három legfontosabb szomszédunkkal - Szlovákia, Románia és Szerbia ügyében - romlott a viszony ahhoz képest, ahogy az előző kormány átadta az ügy eket HORN: Magyarország egyik sajátossága, hogy az elmúlt három év alatt öt szomszédja helyen mostanra már hét lett, és ebből hárommal tény leg komoly feszültségünk van: Szlovákiával, Szerbiával és Romániával. Ebben megvolt a mi szerepünk, a magyarok szerepe is, de ugyanakkor döntő többségében ezekről a feszültségekről nem Budapest tehet. KÖZTÁRSASÁG: Mi legyen a mai magyar kormány törekvése ilyen helyzetben, mi lenne az a biztonságpolitikai szituáció, amit mi megcéloznánk? Elvégre az obiigát brüsszeli reagálások alapján a NATO-tagság mostanság „nem aktuális'’.
