Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-04 / 8408. szám
Új Magyarország, 1993.jan.30. Kolimán raboskodtam- Annak idején ön is a Szovjetunióban raboskodó politikai elitéit volt. Átélt megpróbáltatásai alapján nyilván megfelelő együttérzéssel és segítőkészséggel kezeli ■ sorstársai ügyeit.- 1945-ben - feltételezésein szerint egy félreértés folytán - vittek el az utcáról. Tíz évet kaptam még abban az évben Balatonfüreden, majd Sopronkőhidát is megjárva kerültem a harkovi börtönbe és a kórházba. Addig az orosz nyelvből is elsajátítottam valamit, és az ezt követő időben - mivel elfogatásom előtt orvosnak készültem - rabságom nagy részét fehér köpenyben töltöttem. Ez részben jó felkészülés volt a hivatásra, másrészt viszont az egyedüli lehetőség, hogy valakin segíteni lehessen, akár kórházba utalással, akár munka alóli felmentéssel, A rabokat igyekeztek minél jobban kizsigerelni. Rabságom utolsó öt évében a sztálini Gulág legborzalmasabb helyén, Kolimán raboskodtam, ahol ez a versike járta: ,Kolima,.Kolima / csodálatos táj, / tizenkét hónap a tél, / a többi meg a nyár”. Mínusz 63 fok volt a leghidegebb, amit átéltem. A bányákat is megjártam, uránbányában, arany- vagy volframbányában is el kellett tölteni valamennyi időt, hogy azután valamilyen fordulattal megint máshová kerüljön az ember. Az természetes dolog volt, hogy soha nem tudta senki, holnap hol ébred. 1953 nyarán jöttem el erről a vidékről. Átutaztam az egész nagy Szovjetuniót, a Csukcs-földtől részben hajóval Vlagyivosztokig, onnan vonattal Moszkváig, aztán tovább a lembergi gyűjtőtáborba. December elején hazakerültem másfélezred megammal. Nem óhajtom a borzalmakat leírni. Ha valaki kíváncsi arra, hogy mi volt Kolimán, olvassa el Variam Salamov Kolima című könyvét, vagy Szolzsenyicin Iván Gyenyiszovics egy napja című regényét. Túléltem, bár nem jöttem haza egészségesen. Ennek / ellenére már hetven éven felül ' vagyok. A politikai életben 1989 óta veszek részt, amikor megalakítottam a Szovjetunióban volt politikai rabok szervezetét, melynek elnökévé választottak. 1990. szeptember 1-je óta a OKKH társadalmi kollégiumának az elnöke vagyok, a miniszterelnök úr felkérése alapján. Természetesnek tartom, hogy akin lehet, segítsek Azt mondhatom, mint Szolzsenyicin a regénye végén: ez egy átlagos, különös eseményekben nem bővelkedő élet volt Tamasi Tamás
