Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-04 / 8408. szám

Új Magyarország, 1993.jan.30. 'Sco S3 8-S TO co-TO 2 Ä S Cd XD to co 0 1 <Da TOÜ co 13 O CD N O C CD co 'S TO Ö) SN COCD 0Q 36 Immáron tíz hónapja, hogy ezeken a hasábokon először feltűnt egy megrázó fénykép. Gyászruhás, idős asszony látszik rajta, amint zsebkendőjével könnyes szemét törölgeti valahol a Don­­kanyamál, egy magyar katonákat rejtő tömegsír közelében. Tu­lajdonképpen mindegy hogy hol készült a felvétel, hiszen akit vég nélkül sirat ez az asszony, az negyvenöt-ötven éve valahol a távolban, idegen földben nyugszik. A felvétel állandó kísérője lett az Elhunytak - valahol Oroszországban című sorozatunknak, amely azoknak a névsorát tartalmazta, akik a háború alatt és után hadifogolyként, a Gulág börtöneiben, valamint kényszermunka­táborokban hunytak el. A lista közlését az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal társadalmi kollégiuma tette lehetővé szá­munkra, azzal a céllal, hogy minél több család máig nyitott sebeit beforrassza a megbizonyosodás. Menczer Gusztávval, az OKKH társadalmi kollégiumának el­nökével, e hatalmas munka elindítójával és szervezőjével az ada­tok felkutatásáról és a kárpótlás menetéről beszélgettünk.- Hogyan sikerült megszerezni az • eddig hozzáférhetetlen névjegyzé­ket?- 1990 végén tudomásomra jutott, hogy Gorbacsov, amikor a következő év tavaszán Tokáiba utazik, magával viszi azoknak a japán hadifoglyoknak a listáját, akik szovjet fogságban haltak meg. Egy rádióhír is arra enge­dett következtetni, hogy létezik ilyen névsor. A Külügyminiszté­riumhoz fordultam, amely hoz­zálátott a kérdés felderítéséhez. Moszkvai főkonzulunk segítsé­gével sikerült ejutriunk az illeté­keshez, a titkos levéltár vezetőjé­hez, aki a további tennivalók megbeszélése végett ellátogatott Budapestre. Tárgyalásaink so­rán kiderült: ő a mi emberünk, nála vannak az anyagok, csak a lebonyolítást kell formába önte­ni. A Szovjetunióban bekövetke­zett puccs látszólag elodázta, va­lójában azonban elősegítette a megoldást, hiszen arra a bizo­nyos moszkvai épületre csak ak­kor került fel a tábla: a Szovjet­unió Különleges Levéltára. 1991 novemberében, a miniszterel­nök úr utazása előtt teljes felha­talmazással jártam Moszkvában és eljutottam erre a helyre. Ott őrzik valamennyi külföldi állam­polgár személyi anyagát, akik - állítólag - a második világhábo­rú idején a Szovjetunióban fog­ságba kerültek. Hadifogságba vagy jóvátételi munkára, inter­nálták, vagy valamelyik szovjet bíróság mondvacsinált indokok­kal elítélte őket. Hatmillió sze­mély anyagát tárolják, más egyéb jelentős iratok mellett. Szomorú megbizonyosodás- Mi volt az önök kutatásának közvetlen célja?- A kárpótlási folyamat első szakaszában azok kaphattak nyugdíjkiegészítést, akik a Szov­jetunióban hadifoglyok, kény­szermunkások, vagy elítéltek voltak. Ha túlélték a megpróbál­tatásokat, akkor megfelelő Iga­zolással - a kormányrendelet­nek megfelelően - nyugdíjkiegé­­. 52(lésben részesültek. Ekkor már előkészületben volt a kárpótlási törvény, amely sokkal szigorúbb igazolási eljárást szabott meg. Mindemellett segíteni szerettem volna azokon az özvegyeken, akiknek a férje, azokon a szülő­kön, akiknek a gyermeke, és azokon, akiknek az édesapja, esetleg a testvére eltűnt a máso­dik világháború során. Beleér- i tem azokat is, ajdk bizonyítható­an - tanúvallomások, túlélőktől származó közlések alapján - a hadifogságban elhunytak. Ezek­nek a köre addig ki volt zárva a kárpótlásból. Jó, hogy ehhez a felderítéshez hozzáfogtunk, mert egyre világosabban látszik, hogy kik azok, akik a harci cse­lekmények során mint katonák haltak hősi halált és kik azok, akik pária módjára, a fogságba ejtés és a végső táborba kerülés, az ottani nyilvántartásba vétel között, illetve a lajstromozás után pusztultak el.- Miért tesz ilyen élés különbsé­get a hasonló sorsra jutott áldozatok között?- A szovjet fogságba ejtés, el­fogás - és ez vonatkozik az inter­náltakra is, meg a hadifoglyokra is -1944. október 1-je után, ami­kor Magyarország a párizsi bé­keszerződésben megállapított határait átlépték a szovjet csapa­tok, teljes mértékben keveredik. Azért született ilyen határidő a nyugdíj kiegészítés kezdő idő­pontjára, mert ezt megelőzően katonák kerültek fogságba. A nemzetközi jog a hadifogság, a fogolytartás körülményeit sza­bályozta. Arra még nem volt pél­da a hadtörténetben, hogy vala­kit azért kárpótoltak volna, mert a másik hadviselő fél fogságába került. A dokumentumok szerint a szovjetek a genfi konvenciót és az azt kiegészítő szabályokat, ha nem is tartották be teljesen, de ahhoz közeli módon szabályoz­ták a foglyok tartását. Tehát el­fogták a külföldi állampolgárt, és elkezdték cipelni. Sorra járta az első, a második gyújtőtáfeort, amíg eljutott a szúrőtáborig, amilyenek például Románia terü­­; létén voltak. Ott kiválogatták azokat, akikről koruk, egészségi állapotuk alapján nem feltéte­lezték, hogy a legalább három­­j éves kényszermunkát ki fogják ! bírni, és még 1945-ben visszairá­nyították hazájukba. Ók vagy él­ve érkeztek vissza, vagy útköz­­: ben elpusztultak, de meglehető­sen regisztrálatlanok. Amikor útnak indították a 2&úfolt szerel­vényeket, tele »darabra" szá­molt, valójában névtelen embe­rekkel, még nem lehetett tudni: kik ezek Az igazi számbavétel csak a végső táborhelyen követ­kézéit be. Aki útközben halt meg, arról meg kell mondani, bármennyire is fáj, hogy nem fog­juk tudni sohasem a pontos adatai­kat felkutatni. Ebben a moszkvai levéltárban azoknak a szemé­lyeknek vannak meg az adataik, akiket a táborokban regisztrál­tak akkor, amikor belőlük már »ügyirat" keletkezett. Ettől kezd­ve figyelemmel kísérték őket. A személyi nyilvántartási lapokból minden fontos mozzanatra fény derül. Ugyanígy tudunk a kény­szermunkásokról is. Ami az el­ítélteket illeti, ott teljesen pontos és részletes a rendelkezésre álló dokumentáció.- Miként lehetett megszervezni ennek az értékes anyagnak a kigyűj­tését és itthoni feldolgozását?- A közreadott lista azokat a legfontosabb adatokat tartal­mazza, amelyek a személyi azo* nosításhoz kellenek. A kiinduló­pont az volt, hogy a túlélő há­zastársak olyan adatok birtoká­ba jussanak, amelynek ismereté­ben nyugdíjkiegészítést igényel­hetnek. Megfelelő számítógépet bocsátottunk a moszkvai levéltá­j rosok rendelkezésére, és mág- i neslemezeken hoztuk haza a fel­­; tárt anyagot. Olyan berendezés­re volt szükség, amely a cirill és a latin betűket egyaránt ismeri. ! Mindig voltak olyan személyek, ; akik nagy együttérzéssel támo­gattak bennünket. Óriási segít­séget nyújtott a VIDEOTON Holding Számítástechnikai Gyá­rának igazgatója, Hajma LAszló, valamint az anyagok magyar nyelvre való átírását vállaló és belőlük jegyzéket készítő, a ha­zai adatbázis számára feldolgo­zó Kovács Endre akkori főosztály­­vezető. Ezúton is szeretném mély hálámat és tiszteletemet ki­fejezni segítségükért.

Next

/
Thumbnails
Contents