Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)

1993-01-20 / 8400. szám

Eldőlhet, radikalizálódik-e a szövetség Magyar Hírlap, I993.jan.15. ^ A politikailag az atomizálódásig megosztott Romániában mindenki egyetért abban, hogy a Romániai Ma­gyarok Demokrata Szövetségének ma kezdődő brassói kongresszusa amolyan vízválasztó lesz a magyar népközösség életében. Ekkor eldől: az akaratát mind­eddig érvényesíteni tudó, de az utóbbi időben teret veszítő mérsékelt szárny ál­tal kijelölt úton halad-e tovább, avagy a kisebbség elleni támadások, a magyar­ság által elszenvedett kudarcok által is felerősödön radikálisok kerülnek az élé­re. Az RMDSZ-en belül jó ideje már e két irányvonal — csipetnyi személyi el­leniénél fűszerezett — küzdelmének le­hetünk tanúi. A két úthoz három elnök­jelölt közül kell a küldötteknek választa­niuk. Hároméves elnöksége alatt Domokos Géza — a diktatúra idején a Kriterion Kiadó igazgatójaként sikerrel alkalma­zott, és most nemzetiségi szintre kiter­jesztett módszert — a kis lépések, az apró győzelmek taktikáját foganatosítot­ta. amelynek lényeges elemét jelentette a célt szolgáló kompromisszum. Az ál­tala képviselt mérsékelt csoportból olyan, rövid idő alatt tekintélyre szert tett reálpolitikusok nőttek ki, mint Toka­ji György, Verestóy Attila. Ez idő alatt az RMDSZ a romániai magyarság egyetlen jelentős politikai képviseleti szervévé erősödött, és vissz­­hangos sikereket ért el mindkét általá­nos választáson, illetve a helyhatósági választásokon. 1990-ben a második legnagyobb romániai pártként került a parlamentbe, de a tavaly szeptemberi voksolás után is a román társadalom ötödik legtekintélyesebb politikai tömö­­í rülése maradt. A román közvélemény leplezetlenül csodálja fegyelmezettsé­gét és azt a képességét, hogy belső megosztottsága ellenére is mindenkor egységesen lép fel a külső fenyegeté­sekkel szemben. Parlamenti csoportjá­nak szakértelmét, politikai, erkölcsi tar­tását még szélsőséges ellenfelei is kénytelenek elismerni. Sőt — ami szin­te elképzelhetetlen — a Román Nemze­ti Egységpárt alelnöke, loan Gavra, saj­nálkozását fejezte ki Domokos Géza visszavonulása miatt. Ez lehet meggon­­dolkoztató tény is, nemcsak jó jel, hi­szen arra utal. hogy a román szélsősé­ges nacionalistáknak valahol megfelel ez a fajta politizálás. De ez már a másik tábor — jobb hí­ján nevezzük így: a radikálisok — véle­ménye. A Tőkés László, Borbély Imre, Szőcs Géza nevével fémjelzett csoport kevesli az RMDSZ eredményeit, a ro­mániai magyarság három év alatt kiví­vott jogait. Legfőbb érvük az, hogy a magyarság képviselői a legjelentősebb kérdésekben csatát veszítettek: nem si­került újraindítani a Bolyai Egyetemet, azaz elismertetni a magyar nyelvű felső­­oktatás létjogosultságát, távoli cél ma­radt a nemzetiségügyi minisztérium, to­vábbra sincs kisebbségtörvény. A hata­lom tulajdonképpen büntetlenül packáz­hat a kétmilliós népcsoporttal, amelyet másodlagos, megtűrt állampolgárként, ellenségként, nemzetárulóként kezel. A Domokosék által elért eredmények sze­rintük látszólagosak, a kis lépések takti­kája a magyarság beolvasztására és elül­­dözésére vezet. A megoldás: az autonó­mia, pontosabban a kolozsvári kiált­ványban is megfogalmazott belső ön­rendelkezés. A romániai magyarság képviseleti szervének radikalizálódását jelzi, hogy ez a gondolat ott szerepel a brassói kongresszuson megvitatásra kerülő új programtervezetben, amely kimondja: szükség van az autonómiára, mert ez te­heti lehetővé a nemzeti identitás megőr­zését és a kisebbségi társadalom önszer­veződését. A konkrét helyzetre lebontva a követelés a következőképpen hangzik: a tömbben élő magyarság esetében sza­vatolni kell a belső önigazgatást és a te­rületi autonómiát, a szórványmagyarok számára pedig a politikai szubjektum­ként gyakorolt autonómiát, a kulturális autonómiát kell érvényesíteni. Megvalósítható-e mindez a román társadalomban? Amelyet oly gyakran hatalmába kerít a szélsőséges naciona­lizmus, az Erdély-féltő szenvedély, vagy pedig jól látják egyes romániai magyar politikai megfigyelők azt, hogy a radi­kálisok a valóságot figyelmen kívül hagyva, absztrakt nemzetben, absztrakt Romániában, absztrakt román soviniz­musban gondolkodnak, de legalábbis egy jóval civilizáltabb, európaibb Ro­mániára szabott program mellett száll­nak síkra. A radikálisok tulajdonképpen a programtervezetben megfogalmazott követelésnél is továbbmennek. Borbély Imre tanulmányában olyan önkormány­zatról beszél, amely „hivatott lenne a vétójog kikövetelésére és gyakorlására olyan törvények esetében, amelyek diszkriminatívan érintik” a magyar nép­csoportot, és amelyet általános és titkos népszavazással hoznának létre. Aligha kétséges, hogy a radikalizáló­­dással a magyarság teljesen elszigete­lődne, hiszen az RMDSZ jelenlegi egyetlen szövetségese, a Demokratikus Konvenció is eltávolodna tőle, akár pusztán politikai megfontolásból (mivel már eddig is sok hívet veszített, illetve nem nyert meg amiatt, hogy politikai el­lenfelei magyarbarátnak és -bérencnek kiáltották kij, akár őszinte felháborodás­tól vezérelve. Számot kell ugyanis vetni azzal, hogy a legdemokratikusabb ro­mán ellenzék is a nemzeti érdekeket te­kinti elsődlegesnek a demokrácia érté­keivel szemben. i Ez lenne tehát a két út, és most ve­gyük szemügyre a három jelöltet. — Mina László — a már alkalmazott egyszerűsítő kategorizálás szerint — a mérsékeltek jelöltje. A brassói gépész­mérnök személye csaknem teljesen is­meretlen a romániai magyarság előtt. Programja egyszerű: „kezdeményezői politikát" folytatni, jó viszonyt fenntar­tani minden romániai politikai erővel, függetlenül attól, ki van éppen hatal­mon: — Tőkés Lászlót nem kell bemutat­nunk, személyisége már-már legendás­sá nőtt a romániai magyarság és külföl­di körök előtt. A román közvélemény szemében azonban minden rossz meg­testesítőjeként tartják számon, a sajtó­ban általában csak „reverendába bújt sátánként” szokták emlegetni. Győzel­me esetén a románság — a demokrati­kus ellenzék is — végképp az ország vesztére törő. Erdély elszakításán mun­kálkodó szervezetként könyvelné el az RMDSZ-t; — Markó Béla többkötetes marosvá­sárhelyi költő, folyóirat-szerkesztő kellő politikai tapasztalattal rendelkezik. Az utóbbi három év során az RMDSZ Ma­ros megyei szervezetének alelnökeként. országos elnökségének tagjaként, a sze­nátusi frakció vezetőjeként tevékenyke­dett, jelenleg a parlament külügyi bizott­ságának tagja. Keményebb, mint az óvatos mérsékeltek, és higgadtabb a for­rófejű radikálisoknál. Elképzelése: az RMDSZ politikáját meghatározó három szempont — az erdélyi magyar tömeg­­akarat, a román politikai kontextus és az európai törekvések — feszültségger­jesztő összeütközésének elkerülésével megteremteni a romániai magyarság ön­állóságát. Ami nagyjából a két út összebékíté­­sét, vagy ha úgy tetszik: a járható har­madik utat jelentené. • Bogdán Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents