Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. január (8400-8401. szám)
1993-01-20 / 8400. szám
Pesti Hírlap, 1993.jan.16. ^ 1 RAFFAY ERNŐ A FÜGGETLEN TÖRTÉNELEMSZEMLÉLETRŐL Az igazság nem fasiszta! Magyarország a napokban emlékezik meg a doni áttörés 50. évfordulójáról. A kegyeletteljes megemlékezések közt sajnos elharapóztak a viták. Raffay Ernő honvédelmi államtitkárral beszélgettünk. FEKETE ZOLTÁN — Államtitkár ír! A Szabadtágban (et az MSZMP lopja), a Népszabadságban ét a Népttavában rendkívül súlyos vádak jelentek wieg az önnek a Jány Cutxtáv ét Szombathelyi Ferenc vezérezredesek rehabilitációjával kapcsolatban elmondott be né <Lér61. Mi it történt, mit mondott ön valójában T — Január 8-án a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Múzeumában emlék-' ülést rendeztek a doni áttörés 50. évfordulója emlékére. Elmondtam, hogy az elmúlt évtizedekben egyes — kommunista — történészek félretájékoztatták a magyar társadalmat a magyar királyi 2. hadsereg szerepéről. Utaltam arra is, hogy ezeket a „történészeket" én idegen érdekek kiszolgálójának tartom. Szóltam arról a dilemmáról is, amely abból adódik, hogy az akkori magyar honvédség, a fasiszta Németországgal szövetségben, a kommunista diktatúra ellen harcolt — egy szörnyű diktatúra mellett — egy borzasztó diktatúra ellen. Elmondtam, hogy ami akkoriban történt, azt mind politikai, mind tudományos értelemben helyére kell tenni. Amit pedig a rehabilitációról mondtam, az a teljes 2. magyar hadseregre vonatkozott — a munkaszolgálatosokra, honvédekre és tisztekre egyaránt. „Soha nem tudtam elfogadni — így gondolkodom ma is — egyes a magyar királyi honvédségben szolgált \ lisztek és tábornokok utólagos megalázását, kivégzését, megsemmisítését. »• Javaslom, hogy kezdeményezzük többek rehabilitálását. Gondolok itt, mindenekelőtt. Szombathelyi Ferenc vezérezredesre, illetve más tábornokokra, akik nem vettek részt emberiségellenes bűntettekben, sőt, üldöztek bizonyos emberiségellenes bűntetteket. Vagy — 1945 után — minta nem is honvéd tábornokok lettek volna, hanem valamiféle rossz, köztörvényes bűnözők, egyszerűen megkfnozták, a népbírák megalázták, majd fölakasztották, illetve idegen hatalomnak kiszolgáltatták őket." Az esti tv-híradóban ehhez hozzátettem még Jány Gusztáv nevét is. — Kezdjük az itt említett dilemmával' Ön ezt úgy értelmezi, hogy egyben megkérdójelexi vele az egykori antifasiszta koalícióit Ex az egyik legsúlyotabb vád ön ellen. A Népszabadságban meg azt olvasom, hogy ön nem tudja eldönteni, kap kötök vap áldozatok voltak-e a kólónak. — Szó sincs erről. Aki megkérdőjelezi az antifasiszta, koalíciót, az fasiszta. Kétségtelen lény, hogy az antifasiszta koalíciónak tagja volt a sztáli-. ni Szovjetunió mellett az USA és Nagy-Britannia is. Ezért mondtam el több beszédemben az elmúlt év során (ezek II. világháborús emlékműveket avató beszédek voltak), hogy enyhén szólva iktatható magyar kormányzati döntés volt belépni a háborúba! Az más kérdés, hogy a trianoni diktátummal megcsonkított, tönkretett és megalázott Magyarország mennyire volt kényszerhelyzetben 1918-tól kezdve, s ez milyen hatással volt erre, az 1941 -es döntésre. A dilemma — legalábbis számunkra, magyarok számára — az, hogy, éppen a fentiekből következően, hogyan kdl értékelnünk a 2. hadsereg katonáinak tevékenységét! Ha, mondjuk, pusztán amerikai szövetségben vettünk volna részt egy győztes háborúban, most az égvilágon semmi lelki problémánk nem volna. Fasisztákkal szövetségben — kommunisták ellen: bizony más helyzeti Kik a 2. hadsereg katonái, tisztjei, tábornokai^,faért mondtam;el na*: gyón sok II. világháborús emlékm'úvetavató beszédemben’ azt, amit a lehetséges fólol^ásnak-ÍÖloldozáinak .tartok: k hősök és áldozatok voltak. Hősök azok a munkaszolgálatusok is, akik lapáttal a kezükben, megaláztatva haltak hősi halált a frontokon. A Népszabadság polihisztorának már a probléma fölvetése is zagyvasági Az ún. tudományos szocializmus által oly jól ismert megközelítésével még csak vitatkozni sem kívánok. — Menjünk tovább! A Nébizszvában dr. Balogh Sándor történész azt mondja: .Jtimdenesetre, ka az említett tisztek rehabilitációja megtörténne, Magyarország nemzetközi elszigetelődéit beteljesedne! A kérdései kijelentések kárt okoznak a nemzetnek, azok kangoztatása nemzetellenes magatartás". Államtitkár úr, azt már hallottuk öntói, köp egyes véleményeivel gondokat okoz egyik-másik lóvárosban, de hogy nemzetellenes lenne, az új wtegközelítés! — A professzor, aki nemrégen még az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének volt a főigazgatója, bolsevik ízű gondolkodásmóddal közelíti meg a témát. „Beteljesedne” Magyarország elszigeteltsége? Hogyhogy? Hiszen éppen az Antall-kormány külpolitikája következtében váll partnerévé Magyarország a demokratikus világnak! Most váltunk egyenrangúvá Oroszországgal, lettünk-leszünk tagjai a nagy nemzetközi integrációs rendszernek, gazdasági szervezeteknek. A professzor szolgaian biflázza vissza egyik-másik ellenzéki politikai párt külpolitikánkkal kapcsolatos álláspontját. Itt az ideje annak, hogy kialakuljon a független magyar történelemszemlélet. — Legalább az eddigiekhez mérten súlyos a kővetkező vád A Népszavában „egy ismert alkotmányjogász" név nélkül azt javasolja, hogy elő kellene venni az 1915. évi Vll. törvény 1. paragrafusát, awiely „tiltja azt a törekvést, amely a II. világ háborúban elkövetett agressziót és a fasisztákkal elkövetett cselekményeket tisztára mossa, feldicséri, meri ez előkészületet jelenthet hasonló cselekmények megismétlésére". Ezek szerint az ön kijelentéseit úgy is lehet értékelni, hogy ön előkészületeket tesz fasiszta cselekmények elkövetésére. — Úgy látom, hogy bizonyos köröknek az a szándékuk, hogy azt a látszatot keltsék, hogy ebben az országban védekezni kell a fasizmus ellen, mert az létezik. Meg kell nyugtassam dr. Anonymust, hogy ha egy nemzet szembe akar nézni a saját múltjával, végre őszintén, mert most már lehet — az még korántsem azonos a fasiszta veszéllyel. Megjegyzem, ha 1945 után a népbíróságok korrekten csak a bűnösöket ítélték volna el, s nem valamiféle bosszúállás eszközei lettek volna, akkor most nekem sem kellett volna fölvetnem ezeket a kérdéseket! A népbíróságok és a vérbírák tevékenységének, . mozgatórugóinak, hatásainak elemzésével még tartozunk a nemzetnek. — Még mindig nincs vége az önt ért élet kritikáknak. A Népszabadságban Szabó Miklós történész, SZDSZ-et országgyűlési képviselő azt írja, köp ön igazolni akarja a háborús részvételt, ezért azt „antibolsevista keresztes hadjáratnak" tartja.'Valóban egyetért az oly sok egyéni tragédiát is okozó háborús résmételünkkell — Az elmúlt években több helyen, főleg emlékmúavatásokon elmondtam — videofelvételek őrzik ezt —, hogy éppen ellenkezőleg gondolko, dóm', mint ahogy azt Szabó • Miklós rólam föltételezi. Soha nem akartam igazolni a háboj pis részvételiem *z anpbolse‘ vistá keresztes hadjárat kifejeli-zést—nem -használtam.- Szabó Miklós enyhén szólva aúsztat. Nagyon sajnálom, hogy éppen őróla kell ezt mondanom, de ha vette volna a fáradságot, akár történészként, akár politikusként megtisztelte volna egyikmásik falu emlékállító népét, s elment volna az ilyen ünnepségekre, pontosan hallhatta volna, amiket mondok erről: „Rossz kormányzati döntés volt a háborúba való belépésünk”. Ebből is megítélheti mindenki, milyen módszer ez: föltételezni valakiről valamit, ami nem igaz, s ebből messzemenő következtetéseket levonni. Vajon tudo- i mányos módszer ez? Vagy inkább politikai? S a másik: Szabó Miklós azt írja a Népszabadságban Jány Gusztávról: „Méltó volt a kötél- 1 re". Vajon, aki a neve alá azt írja a cikk végén, hogy történész, tehet-e tudósként ilyen döbbenetes megállapítást? Jányról ugyanis a népbírák is ezt mondták. Vajon ilyen ítéletet nem csak bíróság mondhat ki?
