Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-03 / 8235. szám
Pesti Hírlap, 1992.márc.31 |2> DEMETER ZOLTÁN BESZÉLGET DOBROVITZ JÓZSEFFEL, A VECSÉSI FERIHEGY MGTSZ ELNÖKÉVEL (1.) Kárpótlás ürügyén földforgácsolas? Óriási esemény erekben a hónapokban, hetekben a termelőszövetkezetek átalakítása, a kárpótlás és a privatizáció egybeesése. Több millió családot érint, több ezer új vállalkozó kezd valamihez, aki kiválik a szövetkezetekből. Vecsésen lényegesen jobb feltételekkel kerül sor ezekre az átalakulásokra, mint az ország számos részében, ám amint azt látni fogjuk, korántsem problémamentesen. HiábB tűnik az ország egyik leggazdagabb téeszének a Ferihegy, és hiába esik egy kilépő tagra mintegy egymillió forint értékű vagyon. ÜZEMSZERVEZÉSI BUKTATÓ — MERÉNYLET VAGY DILETTANTIZMUS? —Elnök úr, tudomásunk szerint nemrégiben Vecsésen érdekegyeztető fórum megalakításával több száz aláíró fordult a jegyzóasszonyhoz, tehát nem 20-30 ember ügyéről van szó, s ez is jelzi, hogy súlyos gondot okoz a privatizáció, kárpótlás, téeszfeloszlás. Milyennek ítéli meg ön a helyzetet, milyen sajátos gondokkal kell szembenézniük f — Igyekezünk a lehető leggyorsabban és légjobban végrehajtani a kárpótlási törvényt. A Kárrendezési Hivatal részünkre megküldött egy igényt Ismerője vagyok a törvénysértéseknek, szenvedő alanya is voltam a háború utániaknak. Itt sajátos helyzet volt. Kezdem azzal, hogy Vecsésen és egyéb svábok lakta településeken a kitelepítésekkel kezdődött a nagyobb törvénysértés. Ez csak egyik része a dolognak- Előtte volt a zsidótörvényre alapozott erőszak, ők is sok kárt szenvedtek, de a földre vonatkozóan kevesebbet, hi- Bzen az 1939. évi törvény arra kötelezte őket, hogy földkerületeiket .áruha bocsássák. Nos, ők eladták rendes adás vételi szerződéssel, és Így Vecsésen a volt Deuta-birtok földjeit a parasztok megvették 1939 és 1944 között, kivéve a kastély körüli területet, a maradékot pedig felosztották a cselédek között. Tehát tultydonképpen minden földnek volt tulajdonosa, ami később az állami gazdaságé lett. Az állami gazdaság — szerintem — csak törvénysértések következtében tudott létrejönni, éppen ezért földjét kárpótlásként szét kellene osztani. Ezzel szemben a Kárrendezési Hivataltól mi, a téesz, kaptunk 13 ezer koronára képzési kötelezettséget, az állami gazdaság pedig csak 800-ra. Holott a fold felét ők birtokolják a községben. Arról nem is beszélve, hogy mi csak 15 600 koronát birtoklunk, és ebben nekünk a tagok földje is benne van. (A tagoktól nem vonták el a földtulajdont, csak a nem szövetkezeti tagoktól.) A szövetkezetnek van összesen 78 ezer aranykoronája, és ebből 38 ezer a tagok részaránya Marad 40 ezer korona, ami tiszta szövetkezeti tulajdon. Ebből a kárpótlási törvény szerint földalapot kell képezni azok száméra, akik nem rendelkeznek földtulajdonnal. Hozzánk bejött 18 ezer korona igény. Könynyű kiszámolni, hogy ennek ' nem is volt fedezete, meg nincs is. Tudniillik itt az összes földnek volt tulajdonosa, és logikus, hogy ók kérik vissza a földjüket. KILENC FÓRUM EGY TÉESZBEN?! i —Dobrovitz úr, mi a következő hetek, hónapok teendőjel — A Kárrendezési Hivatal azt ajánlja, hogy ahol több gazdálkodó szervezet van, ott több fórumot hozzunk létre. Ahol egy szövetkezet több községben működik, több község együttesen alakítson fórumot. Ebből következik, hogy mi három község közigazgatási területén működünk, jogilag, de gyakorlatilag kilenc községben vannak földjeink, érdekeltségeink. Mondja, milyen fórum lesz az, ahol kilenc polgármesteri hivatal, kilenc kárpótlási érdeket képvisel? A törvény i nem foglalkozik ilyen apró részletekkel, ■ ebből következnek a konfliktusforrások. ; Az az én álláspontom — Üllő kezdeményezésére —, hogy , nem vagyunk erre kötelesek, i annyi fórumot hozunk létre, j ahány községünk van, vagy j majdnem, s mivel a téesz > képviseletét mindenütt el > kell látnom, egyenként> könnyebben megállapodom. Nagyon jó lenne, ha minél í gyorsabban egyezség azület> ne, mert a tagok mindenütt vinni akarják a földjeiket. Ugyan mi kijelöltük korábban a részarányokat, meg is indultak a részaránycserék, ezt azonban felfüggesztettük ! a törvény miatt. A szabály szerint a földet először ki kell : jelölni, ezt a fórumnak jóvá kell hagynia, viták esetén van nyolc nap egyeztető idő. Kijelölni a szövetkezet jelöli ki a területet, a törvény nem kér még olyat sem, hogy előzetesen egyeztessen. Viszont ha a fórum másként vélekedik, nyolc napig egyeztet a szövetkezettel. Ha ez nem vezet eredményre, az érdekegyeztető fórumnak joga van a Kárrendezési Hivatalhoz fellebbezni, államigazgatási úton ennek egy hónap a határideje. Ha a szövetkezet fenntartja a korábbi kijelölését, akkor megint fellebbezhetnek az Országos Kárrendezési Hivatalhoz. Mindez belenyúlna az őszbe... Éppen ezért az a célom — s gondolom az országnak is —, hogy ( községenként állapodjunk meg. Itt máris felvetődik az a : kérdés, hogy van ahol elég a fold, van ahol nem. Itt Vecsésen tulajdonképpen nem is volna maradványföldünk, ez abból is következik, hogy a vecsési kárpótlandók, akik benyújtották jegyüket, nem mind vecsésiek. SOK IGÉNYLŐKÉVÉS FÖLD . —Mi lesz akkor, ha kevés a területi — Bízom abban, hogy a Kárrendezési Hivatal kijelöli az állami gazdaság földjét is. No, nem az egészet, hiszen ők is képezhetnek az ott dolgozók és alkalmazottak számára 20-30 koronát. Nyilvánvaló, ha nincs annyi föld, mint kárpótlási igény, a licit a föld értékét föl fogja vinni. Egyébként ezért találták ki a licitet. Ezt még egy másik tét nyező is erősíti, a nem Vecsé| sen kárt szenvedett jelenlegi • vecsésiek igénye, akik kárj pótlási jegyeikkel a törvény szerint itt (is) licitálhatnak. : Nekem az a gyanúm, hogy ! akik Szabolcsból ideköltöztek, meg H^jdú-Bihar megyéből különösen, többnyire itt fognak licitálni. Mindezek ellenére én azt mondom, hogy az emberekben nincsen meg eléggé a földművelési vágy, tulajdonszerzési vágy vem, a ez kifejezetten azokra a körzetekre vonatkozik, ahol fölértékelődött a föld, és ahol azonnal el is lehet adni magasabb áron. Én a kárpót• lásra kijelölt földeken sem j Üllőn, sem Péterin, sem Vecsésen nem látom a gazdál! kodási készséget, annál is in! kább, mert a szövetkezeten belül van az a társaság, amely gazdálkodni képes. Csakhogy a parasztság nagy 1 része bennvan a mi szövetkezetünkben, kívül nagyon kevesen maradtak azok, akik gazdálkodni képesek, vagy gazdálkodni akarnak egyáltalán. Ezeknek a földigénye már jórészt kimerült. A korábbi törvények íb lehetővé tették, hogy a tagok adjákvegyék egymás között a részarányt a szövetkezeten belül.
