Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-27 / 8247. szám
Magyar Hírlap, 1992.ápr.22 Átalakulóban van a biztosítási piac, már 11 biztosító működik Magyar országon, a brókerek száma pedig közelít a százhoz. Ennek ellenére a fogyasztók többsége — valljuk be, nemegyszer jogosan — elégedetlen ( munkájukkal. Mit tesz a felügyelet a fogyasztók érdekében? Hogyan tudja az új piaci környezetben ellátni állami feladatait? — kérdeztük többek között Asztalos Lászlót, az Állami Biztosításfelügyelet vezetőjét v '—A januári kinevezését követően számtalan ígéretet tett, gyöke- ' rés változtatásokat tartott szükségesnek a felügyeleten. Majd gyorsan kiment az Egyesült Államokba. , ' Az ígéretek pedig itthon maradtak... Tehát — úgy tűnik, mint általában a vezetőváltás során lenni szokott * — elmondta a szokásos nagy szavakat, de semmit sem tett. Vagy távolléte alatt azért .fétfiillel" figyelt • a biztosításfelügyeletre is? s — Az első és legfontosabb dolog volt a felügyelet szervezetének teljes átalakítása és az apparátus megújítása. Ez már be is fejeződött.' Szép számmal vannak jelentkezők, így ma már válogathatok a munkatársakban. Megszerveztük a tanácsadóknak egy olyan körét, akik hetente egy-egy alkalommal bejárva, a legfontosabb ügyekben segítenek minket. Előkészítettük a Magyar Biztosítási Tanács létrehozását. S ami talán a legfontosabb dolog: nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki Y a Magyar Biztosítók Szövetségéig. vei — De ön itthon sem volt, akkor mindez a munkatársai érdeme ? — Először is kitűnő csapatunk van, nagyszerű helyettesem volt. Másrészt az összes lényeges döntés tói -formáltak telefonon, sőt a Mabisszal is volt kapcsolatom. De még egyszer hangsúlyozom, hogy kiváló szakembergárdát sikerült villámgyorsan összegyűjteni, akik — meglepetésre — még diplomáciai témákban is ügyesek voltak. Meghirdettem egy alapvetően más felügyeletet, partneri viszonyt kínálunk mind a fogyasztóknak, mind a biztosítóknak, mind a politikai pártoknak. Alapvetően nem hivatalként akarunk működni. Ennek megfelelően decentralizálást hajtottunk végre. Ami ügyet csak lehet, átadtunk, 1 átadunk a szakma képviselőinek. Másrészt a felügyeleten belül minden munkatárs megkapta a jogot arra, hogy önállóan lépjen, engem csak utólag kell tájékoztatnia. Rendes jövedelme van a munkatársaknak, ruhapénzt szereztünk... — Ilyen sok pénze van egy állami hivatalnak? — Szó sincs róla, de sok felesleges dolgot megszüntettem, átalakítottam « felügyelet költségvetését. Első és legfontosabb feladatom volt rendet csinálni, normalizálni a kapcsolatot a biztosítókkal, a pénzügyminiséráimmal, oktatási szervekkel. A politikai pártokkal is aktív kapcsolatba akarunk lépni, mert erre szükségünk van a biztosítási törvény elfogadása kapcsán. —Nagyon várja már a biztosítási szakma ezt a törvényt, de úgy tudom, hogy az első félévi törvényalkotási ütemtervben nem szerepel. Miért csúszik, s végül is mikorra várható? — Valóban késik a törvény. Ennek az az oka, hogy igen sokféle szempont vetődött fel. — Mennyire vonják be önöket a jogszabály előkészítésébe? — Ma már azt mondhatom, hogy jó az együttműködésünk a Pénzügyminisztériummal. —A felügyelet valahol a biztosítók és a fogyasztók között lavíroz. Sok a panasz a biztosítókra. Tesz-e intézkedéseket a felügyelet a fogyasztók érdekében? — Jelen pillanatban az erőinket a Kötelező gépjármű-f^iclősségbiztosításra koncentráljuk. Ennek egyik eleme volt, hogy megpróbáltuk a fogyasztók érdekképviseleti szerveinek felkészülését információval, ellenőrzéssel támogatni. Úgy is szeretnénk segíteni a biztosítottakat, hogy különböző tájékoztató jellegű kiadványokat adunk számukra. Azt azonban világosan látni kell, hogy a felvilágosító, a biztosítási kultúrát teijesztő feladatok döntően a szakma s az érdekvédelmi szervének feladata. Mi a fogyasztók segítését és védelmét csak olyan mértékben tudjuk vállalni, amint az erőnkből és költségvetésünkből kitelik. — A probléma csak az, hogy a magyar emberek egy részében kialakult bizonyos fokú biztosítóellenesség. Talán jobban bíznának a felügyeletben, mint a biztosítókban, amelyek a saját érdeküket képviselik. ■— Ez egyrészt megtisztelő, g valóban igaz, hogy egy biztosító a saját érdekét képviseli. Merjük azonban komolyan venni azt, hogy hosszú távon érdekelt világcégek vannak most rr.ár jelen Magyarországon, s nem kalandorok. Ezeknek az a céljuk, hogy ez az ország otztos, stabil piac legyen. Tehát annak a fajta üzletpolitikának, amely rövid távra szólt, ma már lejárt az ideje. Ezt a külföldi tulajdonosok nagyon is áldják. A biztosításfelügyelet partneri viszonyt kínál mindenkinek .» „Optimizmussal tekinthetünk a biztosítási piacra’!,
