Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-02 / 8234. szám

Tallózó, 1992.márc.26

h

levízió előtt nem megengedett módon viselkedett vasárnap. (...)

H.: — Ön egy nyilatkozatában azt mondta: milyen furcsa az élet, bogy alakulnak a politikai sorsok. Ön 56-ban azt mondta, középen állt És most maga sem tudja, baloldalra sodródott

M.: — Nem sodródtam, én ugyanott vagyok. Az inga ment áL Ez lényeges. (...) Tehát nem mondom azt, hogy egy ósáitat vagyok, aki ugyanott van, ahol 56-ban, 23 éves korában, de valahogy úgy gondolom, hogy akkor is középen álltam, és ez a középen állás ma már nem annak számít.

L. : — Ön azt mondja, ön nem változott, inkább a többiek változtak. Két hete Havas kollégámmal Zétényi úrral csináltunk egy Össztüzet, és abban Zétényi úr elég kemény szavakat használt önt és Göncz urat illetve. Azt mondta: önök politikai és pártérdekek mentén megtagadják egykori felfogásukat (...)

M. : — Több csúsztatás a van a dologban. Zétényi úr úgy tüntette fel, mintha nekünk nem lenne önálló véleményünk, hanem a pártfegyelem következtében az SZDSZ okosai rúnkoktrojáltak egy véleményt, és ezt mi, mint jó pártkatonák ezt közvetítjük. Szó sincs róla. Épp fordított a dolog: hogy a mi nézetünk épült be az SZDSZ programjába, az SZDSZ képébe. Ez volt a lényeges. Nem akarom azt mondani, hogy Göncz Árpáddal a váci börtönben egy zárkában laktam tizenketted magunkkal, már akkor is hasonlóképpen gondolkodtunk. Azt hiszem, ezt nem szükséges bizonygatnom. A dolog másik része: mintha mi abban lennénk érdekeltek, hogy ne táruljon föl a történelmi igazság, az iratokat zárolják, és az egészet tegyük ad acta, söpörjük a szőnyeg alá. Szó sincs róla. Épp azt hirdettük meg. hogy a legteljesebb mélységig föl kell tárni a történelmi igazságot, ehhez nemcsak a bűnösök, a bűnök földerítése tartozik, hanem a legteljesebb igazság árnyalatai is. Az is, hogy mi van a feliratokban, az is, hogy nem mindenki viselkedett hősként. Az, hogy voltak sokan, akik meginogtak, nehéz körülmények közűit. Ez mind hozzátartozik a klasszikus képhez. Mindent föl akarunk tárni, és nem csak az elítéltek dolgait, hanem az egész társadalomét. A társadalom nézzen szembe magával, mert attól gazdagodik, attól jut előbbre. Nem vagyok benne biztos, hogy a büntetőjog a legjobb eszköz. Én szereztem tapasztalatot. Hat évig voltam börtönben, és t udom jól, hogy az nagyon durva dolog. Nem alkalmas a finom vizsgálatra. Avval a történészek munkáját kell elősegíteni, a sajtót, a nyilvánosságot kell teljessé tenni.' hozzáférhetővé téve a forrásokat, és az emberekben kialakítani az érzékenységet.

H.: —Az ön pártja önöktől vett üt valamit 56-ból, vagy önök vitték be az SZDSZ-be 56-ot? Nagyon sokan azt mondják, hogy ezt a nemzeti jelleget nem sikerült önöknek bevinni a Szabad Demokraták Szövetségének pártjába.

M.: — Ezt ellenségeink ragasztják ránk és címkézik. Mi éppen azt mondjuk, hogy nemzeti párt vagyunk. A magyar nemzet számára a legjobb politika a liberális politika. Ez egy nemzeti politika. Nem intemacionális, nem szupemadonális vagy egyéb párt vagyunk. Mi magyar párt vagyunk, csak nem locsolunk le mindent piros-fehér-zölddel, mert nincs szükségünk rá. Nekem nem kell igazolnom azt, hogy én magyar vagyok. Mészöly egy kitűnő aforizmája szerint, egy angol reggel, ha borotválkozik. akkor nem mondogatja, hogy én angol vagyok, én angol vagyok, mert ő angol tetőtől talpig. Én is magyar vagyok. Nekem nem kell bizonygatni, a hangomról rájönnek, tudják. Nekünk embereknek, művelteknek kell lennünk. ;

Ha — Mi ez a szakadék Mécs úr, hogy magyar és nemzeti sajtót, televíziót akarnak, és az ön pártjának egy másik tagja, Demszky Gábor ezt a televíziót akarja megvédeni az ön eszmetársaitól, 56-os társaitól? Ez egy olyan szakadék, amit a mi generációnk Liszkaí úrral nem tud fölfogni.

Ma—Jó sajtóra van szükség, jő televízióra.

La — Ezek az újságírók az önök irányítása alatt vannak.

Ma — Ez nevetséges. Ha eljönne az SZDSZ ügyvivői értekezletére, ahol arról beszélünk, hogy egy fontos dolog megint nem jött át a sajtón, a sajtó ellazsálta a dolgot, megint nem írt arról, hogy Tűlgyessy mit mondott és így tovább. Mindenkiben megvan ez a panasz, de nem szabad, hogy ez valami fantommá merevedjen. Tehát mi is panaszkodunk a sajtóra. Az igazán jó sajtónak szabadnak, szabadelvűnek, liberálisnak kell lennie. De egy liberális sajtó nem jelenti azt, hogy a liberális párt sajtója. A pártsajtó rossz, gúzsba van kötve. A sajtó szabadságát nem kell összetéveszteni a liberális pártok liberális jelszavaival. Itt van a csúsztatás.

H.: — Engem időnként egy olyan gondolat ragad meg, hogy ön nagyon egyedül lehet a pártjában. Elnökjelölt volt, és nem választották meg elnöknek. Itt a világkiállítás. Ai SZDSZ-bcn talán egyedül volt, aki a világkiállítás mellett — garanciák mellett — de hitet tett Időnként úgy tűnik, mintha ön egy dísz, golyófogó volna az SZDSZ-ben.

M.: — Én azt hiszem, nem vagyok egyedül az SZDSZ-ben. Azaz engem megnyugtatott, hogy az elnökválasztáskor 2S szavazatot kaptam hét- vagy nyolcszázból. Megmondom őszintén, ha 150-et kaptam volna, azt kudarcnak éltem volna át, akkor vesztes lettem volna. Ez a 2S szavazat másra utalt. Arra, hogy annyira polarizált volt a helyzet, hogy 28 „belga" volt, aki rám szavazott ebben az esetben. Az ügyvivőválasztásnál azonban messze én kaptam a legtöbb szavazatot. Nem hiszem, hogy díszmadár lennék az SZDSZ-ben, megvan az egyéniségem.

H.: — Ön katolikus, keresztény ember. Emlékszem, amikora Zétényi—Takács-törvény szóba került, azt mondta: valahol egyetért a dologgal abban az értelemben, hogy ön katolikus, és a katolikus mise közös gyónással kezdődik. Úgy tűnik, a papok akarnak gyónni, a hívők és a bűnös hívők viszont nem nagyon akarnak.

M.: — Mindannyiunknak magunkba kell nézni ebben a közös nemzeti közgyónásban, és a mulasztásainkat is el kell ismerni. És ez fontosabb, mint néhány bűnösre való rámutatás. Azt kell elérni, hogy olyan kőzszellem legyen, amikor a bűnösök maguk is beismerjék a vétküket. De nem ez a legfontosabb.

II.: — Az ön parlamenti tartózkodása egyáltalán nem csöng össze azzal, amit most elmondott Miért tetszett tartózkodni? Az előbb azt mondta, ön nem pártkatona.

L: — Nem érzi magát teljesen magányosnak, elszigetlődve?

M.: — Nem. Egyáltalán nem érzem magamat elszigetelődve sem az SZDSZ-ben, sem az országban. Sok hasonlóan gondolkodó ember van, de azok csöndesek, szerények, nem hangosak. Én talán előre vagyok tolva, és egyre jobban látható vagyok. De az én egyéniségemtől is idegen, ez a szerep, amit be kell töltenem. (...) Én a parlamentben nagyon határozott és kemény beszédet 'mondtam, amelyben világosan elutasítottam ennek a törvénynek minden ponhkájüt. Ezek után fraketómegbeszélésen kiderült, hogy a frakció égésze, különösen az egyes vidéki egyéni választókerületből érkező képviselőtársaim nem tudják vállalni a nem szavazatot. És ekkor jött az a kompromisszum, ami lehet, hogy hibás volt, lehet hogy nem volt jól átgondolva, de együtt hoztuk meg, együtt döntöttünk, hogy tartózkodni fogunk a szavazástól, tekintettel arra, hogy a kétharmados törvény egy gyenge nemnek felelt meg. Négy képviselőtársunk, aki nem volt ott a frakoóülésen, a Dem gombot nyomta meg, utána szégyelltek is magukat emiatt.

ÍL — Nem lehetett volna abszolút a lelki ismeretükre bízni, hogyan nyomják a gombot?

M-: — Egy ilyen kérdésben?

H.:—Ami nem pártpolitikai kérdés abban az értelemben, ahogy az előbb ón elmondta, hogy ez hogy nem pártpolitikai kérdés. Ennek olyannak kellett volna lenni, ami a képviselő egyéni lelkiismeretére tartozik.

M.: — A nyugati demokráciákban ez gyakran előfordul. Nálunk is van szabad mandátum. De itt nem erről van szó. Ebben az esetben a jogállamiság kérdése forgott kockán. Arról volt szó, hogy betartjuk-e a jogállam normáit, vagy pedig az érzelmeinkre hallgatunk, és ezért engedményt teszünk. Nem tehettünk engedmény!, mert ha egyszer engedményt teszünk a jogállam normáiból, akkor nincs megállás. És — nagyon helyesen — az Alkotmánybíróság mind a 11 bírája ezt a nézetet vallotta. Tisztelet és becsület a testületnek, hogy egyhangúlag így döntött. Nem lehet a jogállamiságunkat föladni időleges érzelmeken! Ezek a gazemberek megérdemelték volna a börtönt, szó se róla, be kellett volna csukni őket. Ha '6S-ban lett volna a rendszerváltás vagy Tó-ban, akkor én magam is azon lettem volna, hogy tessék tisztességes jogállami módszerekkel elítélni ezeket az embereket és becsukni a börtönbe, de most, hogy az elévülési időn ennyire túljutottunk, ebben az esetben nem értek egyet.

H.i — Már sokszor szóba került 1956. amikor önök voltak fiatalok, egyetemisták és fiatal munkások. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy 1994-ben fölcsuszamlósszeni győzelmet arathat a Fidesz, a nagypapák és a nagymamák kedvenc pártja, a vagány fiataloké, a tehetséges, a szakértő fiatalok. Azért kérdezem, mert hogy ön ma aktivitás- és cselekvéshiánvt kér számon a ma Magyarországától nem fél attól hogy a fiatalok lemossák önöket?

M.: — Bárcsak lemosnának. 56-ban, mikor még csak huszonévesek voltunk, mi is azt mondtuk, hogy aki nálunk idősebb, az tönkretette az országot, az nem én semmihez, mi Vagyunk azok, akik meg tudjuk forgatni a vj. lágot, mi vagyunk azok, akik a szabadságot ki fogjuk vívni. Ez természetes velejárója az ifjúságnak. Nekem inkább az a bajom a Fidesszel, hogy nem igazi fiatalok. Most együtt győztünk az önkormányzati választásokon, és belegondolva a magam huszon-harmincéves korára, mi habzsoltuk volna a munkát. Nem vállaltak végrehajtó funkciót, inkább ellenőrzőt. Tehát úgy viselkedtek, mint a koravén öregek: hagyták, hogy az SZDSZ-esek vállalják a végrehajtó funkciót, a felelősséget. Örülök neki. hogy a fiatalok jönnek, örülök neki. ha aktívak, és minél több embert magunkkal tudunk ragadni, annál jobb lesz.