Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-27 / 8247. szám
Kapu, 1992/3.sz. ÍE ORN GYULA A politikusok lejáratásának sokféle módszere van szerte a világon. Van, akit szeretője nevének közlésével tesznek lehetetlenné, van akit korrupcióval illetnek, s van akit egyszerűen ostoba fajankónak neveznek.- Elnök Úr! Nekem az égadta világon semmi indokom sincs, hogy szimpáuatüntetést szervezzek ön mellett, de utálom, ha valakibe rendre belefojtják a szót, s érdeklődéssel várom az eddig megőrzött nyugalmából mikor zökken ki.- Bevallom annyira jogos a kérdés, hogy bennem is sokszor felmerül. Nyilvánvaló, hogy azok a támadások - és rögtön hozzáteszem aljas támadások - annyira összehangoltak, hogy egyértelmű a mögöttes kormánypárti sajtószándék. Egyértelmű: megkísérlik, hogy olyan helyzetbe hozzanak, mikor elvesztem az önuralmamat, s netán elkezdek én is vagdalózni. Úgy érzem, egyre jobban erre várnak azok az újságírók, kiket én kollaboránsoknak neveznék, s érdekes módon ezek döntő többsége olyan, aki a régi rendszert is gátlástalanul, kritikátlanul kiszolgálta.- Feltételezem nem óhajt neveket mondani, annál inkább, mert ön rendre kitér olyan válaszadás alól, mely személyekre vonatkozik.- Türelemmel állom a sarat, még akkor is, ha már lassan mindent kitalálnak rólam. Azon sem volnék meglepődve, ha kitalálnák, én robbantottam ki a második világháborút. Egyben biztos vagyok, ha nem szántanék, akkor nem foglalkoznának ennyit velem. Ráadái ! a támadásoknak nem azok az emberek a céljai, akik valamikor prominens személyiségek voltak - ezek ma már eltűntek, nincsenek a politikában -, hanem azokat akarják kikészíteni, akik a potenciális ellenfelek lehetnek.- Furcsa lenne, ha én mondanám önnek a politika ronda dolog, s a hatalomra való törekvés eszközei alkalmanként nem egy nőegyleti teadélutánra emlékeztetnek -, bár néha ott sem teljes az egymás iránti szeretet.- Én két dologban nem hiszek. Az egyik az, hogy a magyar társadalom vevő lenne ilyesféle kicsinálási akciókra. Biztos akadnak szélsőséges elemek, akiket nem lehet megváltoztatni, de meggyőződésem, az emberek többségében ez olyan ellenérzést szül, mely még jobban eltávolítja őket a politikától. A másik, megítélésem szerint egyre nagyobb ellentétbe kerül a demokráciáról vallott dema gógia - és a valóság. S ebben egyre kísértetiesekben visszaköszön a múlt, azaz a deklarált szavak, deklarált nyilatkozatok és valóság közötti különbség. Horn Gyulát i a2 MSZP | elnökét j ezidáig ' hasonló vádak I nem érték, I más viszont zsákszámra. S amikor azok igazság tál annak bizonyultak, a „sorry” rendre elmaradt...- Pár nappal ezelőtt beszélgettem a kormánypárti lapok egyik promisns személyiségével -, aki mellesleg lapjának érdektelenségét arra vezeti vissza, hogy az árusok sztálinista bolsevik szemléletű ittmaradt csökevények, s azt kérdeztem mitől ez a nagy önbizalom, s vádeszi kinyilatkozásözön, szerinte miért gazember - mert lassan már az aki ellenvéleményt mer nyilvánítani...- Kíváncsi vagyok mit válaszolt?- Azt, hogy a mostani demokrácia az 6 édesgyermeke, s más az édesgyermekét ne sározza, pocskondiázza. Szinte már szégyelltem megkérdezni irmeri-e a vidék hangulatát? Tényleg ön ismeri ?- Nagyon sokat járom a vidéket, az országot s észrevettem vannak lapok, melyek az érdeklődés miatt már csak előfizetéses rendszerben kaphatók, míg a „gyanítottan” kormánylapok ott hevernek számtalanul. Mellesleg a világban magára adó sajtó sohasem volt kormánypárti - ez csak magyar sajátosság. Ami pedig az édesgyermeket illeti, ez a demokrácia egyetlen pártnak sem édesgyermeke. Ez a társadalom közös műve és senki sem sajátíthatja ki magának, nem vindikálhat magának
