Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-27 / 8247. szám

Népszabadság, 1992.ápr.22.

r

Közép-európai együttműködés Triesztből nézve

Beszélgetés az ISDEE-intézet igazgatójával

A monarchia levegőjét árasz-* tó Trieszt keld-közép-európai együttműködéstől reméli jövőjét. Trieszt és a Friuli-Venezia- Giulia tartomány kikötő, kapu, hid kíván lenni a Nyugat és a Kelet között. De Michelis külügyminiszter „a Párizs- Bonn-Moszkva tengellyel szemben" a Trieszt-Ljubljana-Budapest (és alighanem Kijev végpontú ) vonal fejlesztésének gondolatát kezdeményezi.

A trieszti üzletekbe már visszatértek a szlovén bevásárlók, a háború azonban Horvátországban még sok tervet fékez. A Pentagonale illetve Hexagonale helyébe lépő „közép-európai kezdeményezés" egyelőre nem tudott előrejutni a konkrét projektekkel; várat magára a Trieszt-Ljubljana-Budapest autópálya, miként a vasútvonal korszerűsítése is. Közben olasz részről aggodalommal vetik fel, hogy Németországnak saját elképzelései is lennének az Adriára történő kijutásra, esetleg Horvátországon és Szlovénián át Capo d’Istria kikötőjével.

A közelmúltban Budapesten járt Paolo Fusaroli, a trieszti szabadkikötő elnöke és Mauro Azzarita, a kikötőből induló Transalpin olajvezeték-társaság igazgatója, akik felhívták a magyar kormányzat figyelmét a Trieszt és általában is a tartó-■ mány kínálta lehetőségekre. Otthon elsősorban az olajszállítás gondolata vál* hírré, de hát nem csupán erről van szó. Olaszország elébe kíván menni a gyorsan átalakuló térség fejleményeinek, s különféle kiváltságokkal, kedvezményekkel ösztönzi Trieszt, illetve Friuli-Venezia-Giulia tartomány kapcsolatépítését Kelet-Közép- Európával. A trieszti szabadkikötő off shore pénzügyi központtá kíván válni, amelyhez élvezi a római kormányzat egyetértését, még hátra van a1 , brüsszeli igen. A tervek szerint az 1CE, az olasz külkereskedelrű intézet Triesztbe telepítene egy dokumentációs és információs központot a kelet-európai joint venture megállapodások elősegítésére. A közeli Pordenone ugyancsak off shore, tehat pénzügyi és hitelfinanszírozási központ igényére jelentkezett, hegy speciális feltételekkel nyújthasson támogatást keleteurópai üzletkötésekre. Mindehhez párosul, hogy a tartomány már részesedik a határmenti körzetekre vonatkozó törvény előnyeiből, amely kedvezményes adózási és egyéb feltételeket kínál vegyes vé Dala ti meeállaDodásokra és általában

is a külföldi kapcsolatépítésre. Végül januárban első olvasatban az olasz parlament jóváhagyta a Kelet-Közép-Európára vonatkozó úgynevezett együttműködési alapot, amely három évre elosztva 900 milliárd lírát irányoz elő.

Ez a háttér, amely indokolttá tette, hogy a Népszabadság interjút kérjen Tito Favarettótól, a trieszti ISDEE, az EK- és Kelet-Európa Kutatóintézet és Dokumentációs Központ igazgatójától.- Ön szerint mennyire reális Trieszt reménye, hogy kikötő és egyúttal hid is legyen Közép-Európa számára?- A hidegháború részben ki- | iktatta Triesztet a kelet-nyugati forgalomból. A megmérettetés ugyanis nem piacgazdaságú rendszerekkel, országokkal történt, hanem olyanokkal, amelyek között különleges tarifa- és klíringegyezmények léteztek, i s ezeket alkalmazták részben a jugoszláv kikötők is.

Trieszt az utóbbi években köz- és magánberuházásoknak köszönhetően, számos korszerűsítést hajtott végre, s ez folytatódik az egységes európai piac 1993. januári btmdulasára való tekintt.tel is. Mindezek az intézkedések a szolgáltatások színvonalának javulását ered- i ményezik. Ugyanakkor várhatóan Szlovéniában és - ha nehézségekkel is - Horvátországban is a piacgazdasági formák felé haladnak, amely az Adria partján a piaci szabályokon alapuló konkurenciát eredmé- I nyezhet.

Reméljük, hogy legkésőbb júniusig a brüsszeli EK-központ jóváhagyja Trieszt igényét az off shore központra, amely előnyöket jelentene a közép-európai országoknak is, így pénzügyi, biztosítási és hitelgarantálási feltételek szempontjából. Pillanatnyilag a döntést késlelteti, hogy Brüsszel a versenyfeltételek módosításának tekinti az off shore keretében a keletközép-európai országok vállalatainak is nyújtandó előnyöket. Ám éppen ennek a térségnek a gondjai, így a kockázatok indokolnák az off shore-ral járó kedvezményeket. Ebben a távlatban Magyarország és a magyar vállalatok számára hasznos lenne, hogy ne csupán az olasz tökét próbálják meg von- . zani, hanem maguk is jöjjenek ide, Triesztbe illetve Friuli-Venezia-Giulia tartományba, éljenek az itt kínálkozó, valóban kedvező vegyes vállalati feltételekkel- A Hexagonale, a közép-európai kezdeményezés „idkarék lángon” van. Az 1990-1992-re kitűzött projektekből egyelőre semmi sem valósult meg a jugoszláviai háború miatt. Úgy tűnik, mintha Olaszország érdeklődése most Szlovénia iránt nőtt volna meg- Szlovénia kis állam, amely határos két piacgazdaságú országgal, Ausztriával és Itáliával. határai eddig is viszonylag nyitottak voltak, így átjárta a nyugati gazdaság szelleme. Kiindulópontja az ex-J ugoszlávia többi köztársaságához képest - ezen okok és fejlettsége miatt - előnyösebb. A piacgazdaságra való áttérés mégis számos problémát vet fel, s bonyolító tényező, hogy át kell rendeznie kereskedelmét az elszakadás következtében. Szlovénia kiindulási helyzete bizonyos szempontból hasonlít Magyarországéhoz. A folyamat azonban mindkét esetben nem lesz rövid, sem mentes a nehézségektől.- Ha már így említi Magyarországot, ön hogyan látja az átmeneti folyamatot? ,,- Szívesebben maradnék általános érvényű megállapításoknál, mert ugyan nincs kizárva, hogy Magyarország kivételt alkosson, s erre van adottsága, ám szerin *m az átment tálában ^osszú lesz. Lehet, hogy lesznek különbségek az egyes országok között az örökölt gazdasági fejlettségük, illetve a már megvalósított reformok és geopolitikai helyzetük következtében.

Közös probléma, amely nehézséget jelent a piacgazdasági formákra való áttérés folyamatában, hogy a posztkommunista országokban hiányzik a vállalkozói középréteg. Gyakorta elhangzik, hogy a kommunizmus „befagyasztotta” a nemzetiségi problémákat, amelyek most régi intenzitásukkal törnek felszínre. Ugyanakkor viszont megsemmisítette a társadalmi rétegződést, megszüntette így a termelői és vállalkozói középrétegeket. Ezek újratermelődéséhez évek kellenek. Vállalkozónak senki sem születik, hanem azzá válik, de ehhez szükséges néhány általános feltétel, amely ma még részben hiányzik Ami a manage mer. i kérdését illeti, a Nyugat fokozatosan tud segíteni a Phare-programmal és egyéb tanfolyamokká1 de nem az egyik napról a másikra.

Egy másik lehetőség a külföldi beruházás, amely hasznos lehet egy új menedzserréteg kiképzésében, egyben az új vállalkozók születése szempontjából És aztán adódik a privatizáció útjának kérdése. En általában nem értek egyet a sokkterápia híveivel, akik néhány éven belül hirdetnek megoldást. Ez hatalmas szociális árat feltéj telezne, amelynek kezelésére Kelet-Közép-Európa országai nincsenek felkészülve. Szerencsésebbnek tartanám az elhúzódó, a szociális áldozatokat fokozatosan adagoló változatot.

Magyarországon az átállás a piacgazdaságra nem előzmények nélküli, a Kádár-érában tanúi lehettünk a „stop and go” reformkorszakoknak. Ez tény. Azonban, még ha Magyarországon a helyzet jobbnak is ítélhető, mint más államokban, hiba lenne alulértékelni a lakosság mostani érdektelenségét és kiábrándultságát. Ezért vallom a fokozatosságot. Kelet-