Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-21 / 8243. szám

gyűlölet ellen Nyugat-I;,nrópában több s/;i/ezres tüntetések voltak Milánótól ke/ilve Hetlinig, vezető politikusokkal az első sorokban. Nálunk Magyarországon vita folyik arról, hogy mit csináljunk, és a sajtószabadság védelmében végül is a kormánypárti képviselők nagy-nagv politikai vehemenciával olyan lap mellett állnak ki. amelynek az értékállóságát nem akarom minősíteni, de az enyhén szólva kétes.

Te magad említetted az imént az idegengyűlölet problémáját, ami nálunk mindeddig többé-kevésbé ismeretlen volt, egyszerűen azért, mert hermetikusan zárt országban éltünk, továbbá azért, mert akik ebbe az országba érkeztek, azok nem feltétlenül itt akartak tartósan letelepedni. Most alapvetően megváltozott a helyzet, mondhatni a bevándorlók „célországa", ugyanakkor Iranzitország is lettünk. Az emberi jogi bizottság elnökétől óhatatlanul meg kell kérdeznem: véleményed szerint van-e reális veszélye annak, hogy ez az új helyzet súlyos konfliktusokat eredményezzen, illetve meglátásod szerint mi állampolgárok hogy an toleráljuk az „idegenek" hazánkba áramlását?

Sajnos mindenfelől a világból agressziókról, növekvő idegengyűlöletről kapunk híradásokat. Hz globális tendencia. Nem is csupán európai. hiszen Amerikában is láthatunk hasonló jelenségeket, általános világtendenciának vagyunk szemtanúi. Iiz sok mindennel összefügg, elsősorban azzal, hogy újabb népvándorlás indult meg az elmúlt években, újabb, nagyon erős roham a harmadik világból, a leszakadó világból, a széthulló szovjet birodalomból a fejlett világ, a centrum felé és mindezekből adódnak ezek a problémák.

Azt hiszem, hogy Magyarországon a társadalom hozzáállása ehhez, az ügyhöz alapvetően neutrális, semleges, nincs valami eredendően elsöprő, mélyen fekvő intolerancia, idegengyűlölet a társadalomban. De vannak nagyon kellemetlen és nagyon rossz jelek, amelyekkel szembe kell néznünk, még ha világossá is kell lennünk azt, hogy alapvetően nem arról van szó, hogy itt valamiféle claljasodott társadalmi közhangulat vagy köztudat kezd felbukkanni a mélyből. Azért látnunk kell, hogy léteznek csoportok, amelyek megpróbálják meglovagolni szerte a világon tapasztalható kételyeket, vagy érzéseket, amelyek Magyarországon is felbuk- • kannak. Ha a szociális helyzet tovább romlik az országban, ha igazából az emberek nap mint nap azt élik ál és egyre intenzívebben, hogy az idén is rosszabb, mint tavaly volt, akkor nagyon leegyszerűsítő és kényelmes dolog az ellenséget keresni és alkalmasint megtalálni.

Szerintem civilizált politikai erő nem engedheti meg magának, hogy ehhez még csak aszszisztáljon is, akár azzal, hogy néma marad. Mert ez ellen pontosan emiatt a nehéz átalakulási időszak miatt elemi kötelességünk mindig és minden alkalommal felemelni a szavunkat és küzdeni ellene. A nyugati demokráciák ugyanis minden sokkoló jelenség ellenere vélhetően rnegküzdenek a problémával. De itt Közép-Huropában más a tét. Itt bizonytalan helyzetben vagy unk, mert nem látjuk azt, hogy a demokrácia menny ire mélyen eresztette le a gyökeiéit. A veszély éppen abban rejlik, ha bizonyos euik a romló életkörülményeket kihasználva leikorbácsolják az indulatokat. Pedig manapság szó sincs arról, hogy egy indulatos társadalommal állnánk szemben. Normális az emberek attitűdje, de hogy ha nem sikerül megállítani a romló életkörülményeket, ráadásul politikusok rájátszanak ezekre az indulatokra, akkor nagyon kellemetlen dolgok történhetnek, és ezt nem szabadna engedni, ezért óriási a felelősségünk.

Az idegengyűlölet csak egyik válfaja annak, liugy a társadalomban felhalmozódó problémák megoldhatatlanságáért egy bizonyos csoportot teszünk meg bűnbaknak. Nálunk éppen eléggé feszüli a helyzet ahhoz, hogy az ilyen „kudarcáthárítás” táptalajra leljen, ráadásul bizonyos köröktől nem áll távol az a törekvés, hogy a gondok miatt „felelős” ellenséget találjanak.

Mi szoktunk sopánkodni azon, hogy milyen apátia van az országban, nem foglalkoznak az emberek a politikával. Én bevallom, ezen olyan sok sopánkodnivalót nem látok. Én azt hiszem, hogy ez megint mutatja azt, hogy nagyon egészséges az emberek rellexe. Végtére is mi más reakciót várhatnánk ? Ami a parlamentben meg a politikában történik, az miért érdekelje a magyar állampolgárok 80 százalékát, amikor reménytelen követni, hogy mi folyik ott, még azok számára is, akik ott ülnek, mert a képviselők java része nem tudja átolvasni a lörvényjav aslatok.il

Mindezeket figyelembe véve mondom én azt, hogy igazában olyan nagyon nem félek attól, hogy iti az emberek egyszer csak meg fognak vadulni és ez a teória meg fogja őket őrjíteni és milliószámra állnak be a lelkes tüntetők közé, akik majd ezen ideológiáknak a jelszavait viszik a transzparenseken. Hgyszerüen a tények, a tendenciák nem erre mulatnak. Szerintem az emberek többsége nem azzal szeretné eltölteni az idejét, hogy ellenségeket találjon magának, hogy állandóan azt keresse, hogy a háttérben működő árulók és nem is tudom kik, hogyan „szabotálják el a rendszerváltást”, hanem szerelne jól és normálisan élni, és azt szerelné, ha v iszonylag kevés köze lenne a politikához. Úgy gondolom, elszámítják magukat azok, akik azt hiszik, hogy olyan nagy fogékonyság van ezekle a szélsőséges eszmékre a magyar társadalomban.

A kormányzó pártok a ncp akaratára hivatkozva terjesztették elő az igazságtételi törvény tervezetet, s azóta is folyamatosan a „közakarattal” példálóznak, a Kónyal*ető vita is ezt az elementáris tömegigényt lett volna hivatva bizonyítani. Meg kell mondanom, számomra az az ijesztő, hogy a hatalmon levők ezt a rendkívül bonyolult problémát ilyen egyszerűen megoldhatónak vélik.