Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-15 / 8242. szám
Magyar Hírlap, 1992.ápr.13 Az MDF második gazdasági konferenciája Támadás a monetáris politika ellen? A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap egy a közelmúltban kiadott, nem hivatalos tanulmányának azt a címet adta: „A fokozatosság sikersztorija: Magyarország”. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy az elmúlt évtizedekben végbement fokozatos, majd az utóbbi két esztendőben elképesztően felgyorsult gazdasági változások Magyarország számára egy valódi, mások által nem utánozható siker esélyét biztosíthatják. Vagyis, mondotta Szabó Tamás tárca nélküli miniszter tegnap Balatonfüreden, a világnak sokkalta nagyobb a bizalma irántunk, mint sajátmagunknak. A szükségszerű önbecsülés megteremtése, erősítése érdekében rendezett „Stabilizáció után” címmel kétnapos konferenciát Balatonfüreden, az MDF Gazdaságpolitikai Bizottsága. Ezt szolgálták a miniszteri, államtitkári és az MDF vezető gazdaságpolitikusainak előadásai. A mintegy 250 fős hallgatóság részére megrendezett konferenciát Für Lajos az MDF ügyvezető elnöke nyitotta meg, aki hazánk „komp szerepét” emelte ki, amely az integrálódó Nyugat, és a széthulló Kelet gazdasága, kultúrája közötti közvetítésre hivatott, kihasználva országunk történelmi, földrajzi esélyelőnyeit. Szabó Iván, ipari és kereskedelmi miniszter arról szólt előadásában, hogy az elmúlt két évben nagyonis átgondolt tudatos lépésekkel sikerült stabilizálni a magyar gazdaságot. Sajnos rendkívül nagy áldozatok árán, mint többek között az infláció, a munkanélküliség, a gazdaság szereplőinek megváltozása — amelynek során az iparvállalatok jelentős része életképtelennek bizonyult — , a nemzeti termelés jelentős visszaesése révén. Szabó Iván hangsúlyozta, hazánkban igen jelentős tőkefelhalmozás következett be lakossági, önkormányzati, vállalati területen egyaránt. Erre alapozva, változtatni kell az ezt kiváltó restriktiv monetáris pénzügyi politikán, és a növekedés stratégiáját kell a középpontba állítani. Az akadályok elhárítását követően véleménye szerint, már az év második felére 2 százalékos gazdasági növekedés prognosztizálható. Annál is inkább, njivel még egyszer nem omolhat össze a keleti piac, az USA-ból részben politikai okokból is gerjesztett, és egész Európára kiterjedő gazdasági konjunktúra kihat a gazdaságra, valamint hogy a belső feltételek is minden korábbinál kedvezőbbek. Ez utóbbi alatt a pénzintézeti, a számviteli s a csődtörvényre utalt a miniszter. Megjegyezte, a csődhullám a gazdasági rendszerváltás utolsó „nagytakarítása”. Szabó Iván visszautasította azokat a feltételezéseket, hogy a gazdaságpolitikai kormányzat kapkodó, kijelentette, a stabilizáció megteremtése után tudatosan készültek arra, hogy a gazdaságot növekedési pályára állítsák, hogy új szakaszt nyissanak a kormányzat gazdaságpolitikai stratégiájában. Kádár Béla külgazdasági miniszter megerősítette az ipari miniszter elemzését azzal, hogy a restrikciós gazdaságpolitika semmiképpen sem tartható tovább, hiszen az utóbbi három évben a nemzeti termék 15 százalékkal csökkent. Ilyen visszaesésre 1956 után sem volt példa. Bár kétségtelenül az semmiképpen sem veszteség, hogy eltűnnek a gazdaságból a „fehér elefántok”, az életképtelen nagyvállálatok, ágazatok. Az viszont mindenképpen káros, hogy a tapasztalt visszaesés, már nemcsak a nemzetgazdaság beteg részét távolítja el, de az egészséges életképes szervezeteket is kikezdi. „Az a jó gazdaságpolitika — hangsúlyozta —, amelyik a korlátozást, a szigort, a nyitást, a liberalizációt ötvözni tudja a késztetés, az életerőnövelés valamennyi szakértelmében”. Vagyis a gazdaság növekedési pályára állítása szükségesszerű -en elkerülhetetlen. De semmiképpen sem a belső piac erőltetésével — mondotta Kádár Béla. Véleménye szerint ugyanis változatlanul a világpiacon való szereplésünk erősítése a járható út. A miniszter nem volt olyan optimista, mint ipari minisztertársa, a gazdaság növekedésének megindulását ő csak 1993- ára prognosztizálta. Szabó Tamás is aktívan részt vett a kormánypárt sikerpropagandájának erősítésében, hiszen előadásában hansúlyozta, a magyar gazdaság elképesztő vitalitásáról tanúskodik, hogy az elmúlt években 25-40 százalékkal növelte konvertibilis exportját, hogy százezres nagyságrendekben kapcsolódtak be a hazai gazdaságba az új vállakozók. A szükségszerű rombolás időszakát felváltó építés elkövetkező éveiben nagy fontossága van az infrastruktúra fejlesztésének nemzetközi tőkebevonásával, a hazai megtakarítások gazdaságba történő forgatásának, valamint a sokirányú privatizációnak. Ez utóbbi keretében szólott a törvénykezési aktussal létrehozott tulajdonátrendeződésekről az új magánvállalkozói szektor meghatározott szerepéről, valamint az állami vállakozói tulajdonforma megteremtéséről. Hansúlyozta, a privatizáció második generációs törvénytervezetét messzemenőkig támogatják a nemzetközi pénzintézetek, s a kormány számára mindenekelőtt ez a mérvadó. Az MDF II. gazdaságpolitikai konferenciáján még számos előadás hangzott el. Pongrácz Tibor pénzügyminisztériumi államtitkár a pénzügyek és a szociálpolitika összefüggéseiről, Farkas Gabriella, az MDF alelnöke a munkanélküliségről, Bogárdi Zoltán MDF elnökségi tag, a mezőgazdaság privatizációjáról szólott. • Andrássy Antal
