Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-15 / 8242. szám

Magyar Fórum, 1992.ápr.9.

Bíznak Magyarországban

Dr. Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke múlt év augusztusában nyilatkozott lapunknak az ország akkori és jövőbeni pénzügyi és gazdasági helyzetéről, valamint a lakosságot érintő kérdésekről. Akkor többek között kijelentette: „Az egész világ bízik Magyarország hitelképességének a fennmaradásában. S ha ez így van, akkor illetlen dolog saját magunkban nem bízni". A napokban ismét interjút készítettül^ vele. Ezúttal kicsit visszapillantva, ám sokkal inkább előre tekintve hazánk és népünk jövőbeni kilátásairól faggattuk őt.

Másfél milliárddal csökkent- Alelnök Úr! Önt múlt év december 9-én hároméles időtartamra kineivztek a jegyiünk alelnökének. Megtudhatnánk, hogy ebben a minőségben mely területeket felügyeli?- Én vagyok az úgynevezett divizás elnökhelyettes. Ez azt jelenti, hogy felelős vagyok a külföldi adósságállomány, az ország devizatartalékainak a kezeléséért. Ennek érdekében kifelé tartom az üzleti kapcsolatokat a nemzetközi pénz- és tőkepiacukkal. Befelé a bankok devizaműveleteinek a szabályozása, ellenőrzése, valamint a teljes devizaellenőrzés a feladatom, amely felöleli az egész nemzetgazdaság devizaügyleteit is. Igaz, az utóbbi egyre liberalizáltabb rendszer, ám szabályozni és ellenőrizni akkor is kell.- Úgy tudjuk, hogy az adósságmenedzselés is a feladatai közé tartozik.- Igen. Nekem kell gondoskodni arról, hogy visszafizetésre kerüljön az idén lejáró, zömében mintegy kétmilliárd dollár MNB-hitel. Am ezenkívül bankok és vállalatok is vettek fel hitelt. Azok visszafizetéséért is közvetve felelősséggel tartozom, azaz, az egész devizarendszerünk működőképességéért.- Tudna néhány adatot mondani az ország nettó, illettve bruttó adósságának jelenlegi állásáról? Sikerült csökkenteni a két adósságfajta állományát?- Az ország nettó adóssága 1990 végén 16 milliárd dollárt tett ki. Ez az összeg 1991 végén

14,5 milliárd volt, tehát mintegy másfél milliárddal csökkent. Ugyanakkor a bruttó adósság nőtt, hiszen magasabbak a devizatartalékaink, úgyhogy 1991 végén körülbelül 22 milliárd dollár volt. Ám ez az összeg ez év januárjában hozzávetőleg egymilliárd dollárral csökkent. Az utóbbi azonban árfolyamdifferenciák kérdése. Tehát indokolt a nettó adósságot nézni, hiszen a jegybank 1990 végén egymilliárd dollár devizatartalékkal rendelkezett. 1991 végén pedig már 4 milliárddal.

Óriási eredmény- Ezek után hadd kanyarodjunk vissza az említett múlt évi l nyilatkozatának néhány mondatára. Ön akkor azt is mondta, hogy az 1991. évi folyó fizetési mérleg többlettel zárul. Bevált a jóslata?-igen. Az 1991. évi folyó fizetési mérlegtöbblet 267 millió dollárt tett ki, ami fantasztikus eredmény volt! Tudniillik ezen belül a külkereskedelmi mérleg is mintegy 150 millió dollár többlettel zárult. Mindezt azért helyénvaló hangsúlyozni, mert az 1991-es esztendőben a külgazdaság területén óriási törés következett be: Keleten minden, még a Szovjetunió is összeomlott.- Ennek tükrében az 1991-es esztendőt fordulópontnak is nevezhetjük?-Igen. Ezt az évet a pozitív változásokhoz vezető úton fordulópontnak tekintem. Ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy a gazdaság nagy része továbbra is padlón van. Nyilvánaió, hogy a gazdaságban még évek kellenek ahhoz, hogy a nehézségeket kiküszö| böljük. Ám ez nem magyar sajátosság. Érdemes egy pillantást vetni a volt NDK-ra! Kijelenthetem tehát, hogy a tavalyi külkereskedelmi többlet és a fizetési mérlegtöbblet óriási eredmény.- Ön akkor, arra a kérdésünkre, hogy lesz-e 1991-ben forintleértékelés, azt válaszolta, hogy az közgazdaságilag teljesen indokolatlan lenne, s hozzátette, hogy azt belátható időn belül indokolatlannak tartja. Am 1991 novemberében a forintot 5,8 százalékkal leértékelték.- Igen. Ez volt a nagy kompromisszum. Én azonban a mai napig állítom, hogy az nem volt feltétlenül szükséges. Hiszen azóta töretlenül - minden hónapban - folyó fizetési mérlegtöblettel és tőke mérlegtöbblettel rendelkezünk. A devizakínálat messze túlszárnyalja a devizakeresletet. Ha ez így van - márpedig így van - akkor leértékelésre nincs szükség.

Meg sem rezdült- Ám ez év március 16-án újabb, ezúttal 1,9 százalékos forintleértékelés történt, miközben az illetékesek úgy nyilatkoztak, hogy a forint külföldön felértékelődött. Hogyan lehet ezt a kisembernek megmagyarázni?- Ez valóban központi kérdés, jóllehet a kettő között kőz-' vetlen összefüggés nincs. Ezt egyébként az a tény is jelzi, hogy a forintárfolyam Bécsben meg sem rezdült. A kisember számára ez a leértékelés csak akkor fáj, ha utazni akar és a dollárért többet kell fizetnie. Nagyon remélem, hogy ez a leértékelés több hónapra kizár mindenfajta árfolyamváltozást annál is inkább, mert mind a fizetési mérlegben, mind a külgazdasági mérlegben tizenöt hónap óta érvényesülő pozitív folyamat tovább tart.- Ön az utóbbi időben Amerikában, Japánban, Németországban és Svájcban járt. Milyen tapasztalatokra tett szert ezekben az országokban, sikerült-e „nyélbe ütni" kötvénykibocsátási elképzeléseit, például USA-ban, ahol eddig még nem tudtuk „megvetni lábunkat"? S ha igen, ez miért olyan nagy jelentőségű?- Valóban jártam az említett országokban. Két nagy kötvénykibocsátás történt: Németországban 600 millió márka össszegben, amelyet 7 év múlva, japánban 30 milliárd jen összegben, amelyet 10 év múlva kell visszafizetni. Ez az összeg 600 millió dollárnak felel meg. A kettő együtt az idei hitelfelvételi terv 60 százalékát jelenti.

Regenerálják az adósságukat- Mit hozott a „konyhára" az amerikai, illetve a svájci út?- Mindkét országban kötvénykibocsátásról tárgyaltam. Ezek a tárgyalások az ország szempontjából igen nagy jelentőségűek. A svájci azért, mert konzervatív piac, tehát nem fogad el akármilyen adóst. Amerikában befektetőkkel és bankokkal felmérő találkozásra került sor. Bostonban találkoztam olyan beruházókkal, akik már vettek úgynevezett Euro-dollár vagy £CU-kötvényeket. Tehát ott már elfogadtak bennünket.- Mi ennek a jelentősége?- Ez a világ legnagyobb piaca.

S mindezt hadií egészítsem ki azzal, hogy Németországban az elmúlt 6-7 év alatt 16 kötvényt bocsátottunk ki, több mint 4 milliárd márka összegben. Japánban az elmúlt 4 esztendőben 11 kötvényt, több

, mint 200 milliárd jenben. S ha ehhez hozzávesszük az amerikai piacot, akkor olyan széles körű kapcsolatrendszerrel rendelkezünk, amely biztosítja, hogy szükség esetén külső forrás mindig rendelkezésre álljon.- Úgy tudjuk, hogy az OECD- országok többsége is ezt az utat

járja.- Az OECD-országok Jegna-^ gyobb része - Németországot** és Japánt kivéve, amelyek tőkeexportőrök -, kivétel nélkül adós. Az adósok között szerepel Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Olaszország és Spanyolország is. És ebben semmi rendkívüli nincs, hiszen az adóssáe a teljes pénzügyi rendszer része. A felsorolt országok a legkellemesebb formában: tőzsdékre bevitt, bejegyzett nyilvános kötvénykibocsátás formájában refenerálják az adósságukat, miözben eszükbe sem jut nyafogj ni és arra hivatkozni, hogy jaj j de nehéz az adósság. Nagy t>ívj mány lenne, ha a mi kis orszáj gunk is bejutna ebbe a csapatj ba.

j - Hogyan jegyzik Magyaror> szágot az említett legjelentősebb i országokban?

| - Németország, USA és Ja-i pán a legnagyobb kötvénypiac. Ezt követi azEuro-piac. Tavaly ECU-kötvénvt is kibocsátottunk, amelyben 35 bank vett részt. Az utóbbi nemzetközi terítés volt, ami széles korú elfogadlatásunk jele. Az összes ko-