Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-15 / 8242. szám
Új Magyarország, 1992.ápr.11. méljük, hogy megtalálja a felelősöket Magánvéleményem, hogy ez az ügy csak egy a sok száz és ezer hasonló közül, s biztosan eljön az az idő, amikor ezekre fény derül, hiszen a lakosságot nagyon irritálja, hogy egyelőre homályban maradtak. Horn Gyula már a pufajkis múltjának „bejelentésével" szalonképtelenné vált az MDF köreiben, bár nem egy-két hónapja tudjuk, hogy a kommunista rendszer prominens személyisége volt. Az, hogy a nyugati nyitásban szerepe volt, egy dolog - más, hogy ezt megelőzte egy kőkemény MSZMP-s karrier. Jó néhányan vannak az MSZP parlamenti frakciójában, akik hasonló karrier minden lépcsőfokát végigjárták. Ez minősíti döntően politikai szerepüket, és nem az olvadás egy-két évében játszott szerepük. Hosszú-hoszszú évtizedeket kellene még élniük ahhoz, hogy elmondhassák magukról: többször szólították őket a keresztnevükön vagy uramnak, hölgyemnek, mint elvtársnak-elvtársnőnek.- „Bitangok, ezt akartátok?" - ez a címe annak az SZCSZ-brosúrának, amelyben felróják a kormánynak, hogy kevés a törvény, tehát nem tesz eleget feladatának, no meg azt is. hogy túl sok, s ezzel nehezíti az ellenzék munkáját. Ez, és a többi ilyen infantilis szurka-piszka nem von el túl sok időt, energiát a komoly munkától?- Nyilvánvaló, hogy a kormány energiáinak egy részét leköti a méltatlan támadásokra való reagálás, hiszen nem hagyhatja azokat mindig válasz nélkül; ez némelyek számára beismerésként hatna. Mindazok, akik úgy képzelik, hogy két választás között, négy évig az ellenzék feladata kizárólag az, hogy folyamatos választási kampányt tartson, szüntelenül támadja, ócsárolja a kormányt - a valóban érdemi munkát akadályozzák. A „minden eszköz jó' elve sok mindenre enged következtetni. Ha például valaki a szerb kommunista párt vezetőinek platformjára helyezkedik a Magyarországot érintő kérdésekben, ezt csak úgy tudom értékelni, hogy hatalmi vágyainak kiélése, személyes ambíciói fontosabbak számára, mint maga az ország, amelyben él A valóban fontos kérdések- .Lógrwk a képviselők" - egyre gyakoribb a bulvársajtóban ez a vád is,saz átlagpolgár szívesen elhiszi...- Az, hogy a parlament padsorai tele vannak-e vagy sem, egyáltalán nem a lázas munka vagy a tétlenség biztos jele. Érdekesebb, hogy ha szenzációs bejelentésre vagy „cikiző" interpellációra lehet számítani: akkor zsúfolva van a sajtópáholy. Amikor azonban szakkérdésekről esik szó, amikor kong az ürességtől. Ha egy kormánypárti képviselő felállna, és Csurkát vagy Kónyát bírálná, hetekig címoldalon szerepelne a magyar sajtóban. Aki viszont keményen dolgozik, ellátja huszonegy-néhány falu képviseletét úgy, hogy legalább negyedévenként mindenikben megfordul, akihez a választókerületének több ezer polgára bizalommal fordulhat, aki egy-egy törvény kapcsán könyvtározik, szakértőkkel tárgyal, tudósokkal egyeztet, külföldi szakemberekkel keresi a kapcsolatot - az nem érdekes a sajtó, vagy legalábbis a sajtó egy részének a számára.- Ugyancsak az ellenzék szerint, lassítja a törvényalkotó munkát, hogy a koalíció képviselői is módosító javaslatokat nyújtanak be, s nem egyeztetik előbb véleményeiket...- Erre azt mondanám, hogy az egyeztetés optimális mechanizmusát még nem találtuk meg. Nem annyira a szereplési vágy, mint a lelkiismeretesség ösztönöz a módosításokbenyújtására. Jómagam például, ha egészségügyi kérdések kerülnek előtérbe, egyszerűen nem hagyhatok benne olyan pontot egy törvényjavaslatban, amellyel nem értek egyet. Amikor mi megkapjuk a törvényjavaslatokat, akkor már rajtuk van a kormány pecsétje, s a vita előtt a minisztérium már nem módosíthat Túlpolitizált sajtó- Valóban csökkent az utóbbi időben az MDF népszerűsége? . - Csökkent, mint ahogy általában csökkent a politika, a politikusok iránti bizalom, és ennek fő oka, hogy a politika szereplői inkább egymásra figyeltek az elmúlt időszakban, no meg'az is, hogy Magyarországon a tömegtájékoztatás túlpolitizált. A mai magyar valóság egészéhez képest a pártoknak és bizonyos értelemben magának a politikának a szerepe lényegesen kisebb, mint ahogy az a médiákban megjelenik. A pártharcokon kívül vannak ma igazán a társadalom legfontosabb kérdései, s ha az MDF ezt felismeri - és úgy tűnik, hogy felismeri -, akkor igen nagyot léptünk előre. Meggyőződésem, hogy az MDF azért nyerte meg a választásokat, mert a legszervesebb kapcsolata volt és van a társadalommal. Programja két lábbal áll a földön, de a párt tagjai is a leginkább földön járó emberek közül kerültek ki. Az igazán lényeges kérdésekre, a társadalom reális szükségleteire, tagsága és prominensei révén, messze jobban, érzékenyebben tud reagálni az MDF, mint bármely más politikai tényező. Úgy látom, hogy munkánkban a jövőben ez hangsúlyozódik majd: az ellenzék, úgy ahogy van, sokkal kevésbé fontos, mint maga a magyar társadalom - a fontos embereka társadalomban vannak. S mivel az Új Magyarországnak adom ezt az interjút, szeretném kifejezni azt a reményemet - s talán nem csak az enyémet -, hogy ez a lap nem áll be a mindent túlpolitizáló-polemizáló újságok sorába... Palotás Dezső ft
