Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-14 / 8241. szám
Magyar Hírlap, 1992.ápr.10. r Sándorfi György: a kormányzatnak nincs ellenségképe Horn és a NATO-tagság Horn Gyula NATO-javaslata általános meglepetést keltett. Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának egy-egy kormánypárti, illetve ellenzéki képviselőjét kértük meg, értékelje a javaslatot nemcsak a külpolitika, hanem az esetleges pártpolitikai megfontolások alapján is. Mindketten úgy vélekedtek, hogy a NATO-ban nincsen fogadókészség, de a szervezet védelmi garanciái jól jönnének az országnak. Sándorfi György (MDF): — Horn Gyulával kapcsolatban már többször felmerült: mikor nyilatkozik mint pártpolitikus és mikor mint a külügyi bizottság vezetője. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő igyekszik ezt a sajtóban és a rádióban különválasztani. A javaslatot nyilván mint pártpolitikus tette. A külügyi bizottságnak nem volt erre vonatkozó döntése, nem tárgyaltuk ezt a kérdést. Bennünket is meglepetésként ért a dolog. Hóm mint régi külügyi szakember, mint az MSZP elnöke nyiltakozhatott csupán. Ez független attól, hogy a NATO-tagság jó lenne-e, vagy sem. Én mint kormánypárti képviselő egyet tudok: ennek az előkészítése elsősorban a Külügyminisztérium, a kormány feladata. — Miért nem a kormánypárt terjeszt elő ilyen javaslatot? — Feltehetően azért nem, mert a kormány és a kormánypárt és a Külügyminisztérium ezt még korainak tartja. Nem tartjuk érettnek a helyzetet. Hiszen éppen a NATO vezetői részéről hangzott el igen sok utalás arra, hogy a felszabadult közép-kelet-európai országok egyelőre igyekezzenek kétoldalú kapcsolatokat, szövetségeket kötni a NATO szervezeteivel. Meghívottá megfigyelő státust adnak — en*nek a diplomáciában számtalan módja van. A NATO-tagsághoz nyilvánvalóan hosszabb előkészítési folyamat kell. Nem elég az, hogy mi kijelentjük, tagok akarunk lenni. Ha egyszer a NATO majdan valamilyen formában elfogad bennünket NATO-tagként, akkor az annyit is jelent, hogy a NATO számunkra biztonságpolitikai garanciát jelent. Nem közömbös, hogy Magyarország önállóan áll Kelet- Közép-Európa közepén vagy pedig benne van egy szövetségi rendszerben. — Ki fenyeget bennünket? — Nagyon jogos kérdés. A NATO-tagság túlhajszolt kérdése valóban felvetheti, hogy bennünket valamiféle veszély fenyeget. Én ilyen veszélyt nem látok. Ezért is korai ilyen túlhangsúlyozottan, talán egy kicsit agresszív módon ezt az ügyet hangsúlyozni. Ez nem fér bele a jelenlegi magyar külpolitikai orientációba. A mai magyar kormányzatnak és parlamentnek ma nincs ellenségképe. Ezt az egész kérdést politikailag megalapozottan, nyugodtan, a feltételrendszereket figyelembe véve kell vizsgálni. Egész más kérdés az, hogy ha például a visegrádi hármak egy időben, egyforma módon közelednek a NATO-hoz, majd társulnak, mintha egyedül Magyarország tenné ezt. Félnünk nem kell, de oda kell figyelnünk a körülöttünk zajló eseményekre. Rockenbauer Zoltán (Fidesz): — Meglepődtem, mert legutóbb a bizottság ülésén, amikor a NATO-hoz, a Nyugat-európai Unióhoz való viszonyunk téma volt, akkor Horn Gyula egy szót sem szólt arról, hogy ilyen jellegű indítványt fog beterjeszteni. Sőt: a különféle szakértők, a külügyiek is, azt jelezték, hogy (a NATO részéről) semmiféle fogadókészség nincs. De az európai viszonyok gyorsan változnak. Amikor a NATO fogadó készségének hiányát érzékeljük, az azt jelenti, hogy a kérdést a NATO-ban maguknak is felteszik. Éppen ezért nincs meg a fogadókészség. — A Fidesz támogatná a NATO- tagságot? — Két dolgot kell különválasztani: az indítvány támogatását, illetve azt, hogy adott esetben, amikor fogadókészség lenne a NATO részéről, akkor a NATO-tagságot. Az indítványt meg kell nézni először. Nem ismerem az indítvány szövegét, de most irreálisnak tűnik. — Szükségesnek véli, hogy a NATO garantálja biztonságunkat? — Azt gondolom, hogy a biztonságunk nincs garantálva. Konkrétan nem vagyunk fenyegetve, de a térség olyan fokon instabil, hogy azt nem állíthatnám, hogy a térség bármelyik országának a biztonsága garantálva lenne. — Akkor mi lehet a Horn-javaslat célja? Formális vita lesz? — Azt mondanám, hogy ha a parlament ezt napirendre tűzi, akkor a külügyi bizottságban a vita nem lesz formális, hiszen a kérdés végül is roppant érdekes. • F. Gy.
