Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-14 / 8241. szám
Magyar Hírlap, 1992.ápr.9. a A NAP INTERJÚJA Horn Gyulával, az MSZP elnökével A NATO-tagság elősegíthetné a magyar demokrácia fejlődését „NATO-tagságunk parlamenti igénye megerősítést jelenthetne a még bizonytalankodó Nyugat számára” — mondta el lapunknak Horn Gyula, a szocialista párt elnöke abból az alkalomból, hogy a T. Házban önálló képviselői indítványt nyújtott be a kérdés tárgyalására. Horn szeretné, ha a pártérdekek mellőzésével derülnének ki a tagság előnyei, mivel a szocialista politikus szerint a semlegesség nem járható út a mai Európában. — Elnök úr, ön többször és elsőként nyilvánította ki Magyarország NATO-tagságának szükségességét. Most sem történt ez másként a parlamentben. Miért van szükség a kérdés parlamenti tárgyalására? — Emlékeztetni kívánok arra, hogy már 1990 februárjában szorgalmaztam a NATO-hoz való közeledést, és javasoltam a csatlakozást is, amiért akkor sokan bíráltak. Később örültem annak, hogy a visegrádi hármak hivatalosan is kinyilvánították a csatlakozás szükségességét. Erre nyugati részről meglehetősen felemás volt a válasz, amit részben megértek, hiszen a Nyugat nemigen akart különbséget tenni a közép- és kelet-európai országok között. Márpedig erre a súlyozásra szerintem feltétlenül szükség volna: egyrészt azért, mert környezetünkben éppen hogy nem csökken, hanem növekszik a feszültség. Sajnos a volt Szovjetunió és más utódállamok körében nem pusztán lehetőség, hanem realitás a polgárháború. Elég csak arra gondolni, milyen beláthatatlan következményei lehetnek a volt szovjet hadsereg baltikumi berendezkedésének, a moldovai háború kiszélesedésének, ahol még valamilyen formájú román bekapcsolódás sem kizárt, nem beszélve a jugoszláviai helyzetről. Környezetünk tehát rendkívül bizonytalan és feszültségekkel, veszélyekkel terhes, számunkra viszont létfontosságú a biztonság megerősítése. Ne feledjük még azt sem: a magyar hadsereg nincs abban a helyzetben, hogy belátható időn belül ütőképessé váljon. Ehhez iszonyatos meny.nyiségű pénzre és fejlesztésre volna szükség. Erre pedig nincs lehetőség. — Mit tapasztal a lakossággal találkozva, országjárása során? Félnek az emberek? — Úgy érzékelem, hogy a társadalomban növekszik az aggodalom, hogy belekeveredhetünk ilyen háborús konfliktusokba, bár szerintem nincs olyan szomszédunk, akinek érdeke és ereje lenne bármiféle fegyveres provokációra Magyarország ellen. Persze változnak a helyzetek, és változnak a különböző politikai erők. Egy politikus számára viszont nincs fontosabb annál, hogy országa biztonságát erősítse. — Egész Európában vita folyik a különböző államok nemzetközi státusáról. Mi az ön felfogása a semlegességről? — Ausztria példája is azt bizonyítja, hogy hiába beszélnek örökös semlegességről, miközben az Európai Közösséghez való csatlakozás annak bizonyos feladását jelenti — cserébe a nagyobb politikai-gazdasági biztonságért. Megítélésem szerint a semlegesség a mai Európában meglehetősen törékeny dolog, különösebb garanciákat nem ad és Magyarország esetében nem is találni olyan országokat, amelyek szavatolnák az esetleges semlegességet. A mai Európában nem ezt látom a járható útnak. A NATO-tagságot viszont azért támogatom annyira, mert a tagság egyfajta preventív tényezőt jelent: ha bárki bármilyen fegyveres összeütközést provokálna, akkor egy egész katonai tömbbel találná magát szembe. — Mit tud mondani a NATO- tagságot ellenzőknek? — Akik fenntartásokkal kezelik a közeledést vagy a csatlakozást, azok nemigen ismerik a NATO eddigi történetét. A katonai szervezetben demokrácia van, minden döntést a tagok konszenzusával hoztak és hoznak. Olyan esetről nem tudok, amikor az Észak-atlanti Szövetség antidemokratikus határozatot fogadott volna el. Ekkor ugyanis bármelyik állam megvétózhatná a lépést. Egyáltalán nem kell tartani az egyes országok autonómiájának megsérülésétől, sőt szerintem egy ilyen tagság elősegítené a hazai demokratikus rendszer fejlődését is. — Végül is miért gondolta úgy, hogy ezt ■ kérdést a parlament elé kell vinni? Mit céloz önálló képviselői indítványa? — Jó lenne, ha ezt a kormány előterjesztené és a parlament napirendre tűzné. Egyik szempontom az, hogy egy parlamenti vita a belépésről, illetve a szándék kinyilvánításáról tisztázná az előbb említett téves felfogásokat és félreértéseket. Ilyesfajta vita még nem folyt le a parlamentben — miközben a kormány már kinyilvánította közeledési szándékát —, most viszont kiderülhetnének a NATO-tagság előnyei és vélt hátrányai. Az Országgyűlés legmagasabb döntési fórumként megrősíthetné a kormány szándékait. Ugyanakkor, ha egy parlament fogad el belépési „szándéknyilatkozatot”, azt maga a katonai szövetség és szervezet is sokkal komolyabban kell hogy vegye, ami nem azt jelenti, hogy holnap megtörténik a felvételünk, de nagyobb erővel vetődne fel bizonyosan. Egy pozitív parlamenti döntés nyomatékot jelentene a NATO számára is.
