Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-13 / 8240. szám
Új Magyarország, 1992.ápr.8 9 Parlamenti napló Kárpótlás II. A törvényhozás tegnapi ülésnapján hosszasan folytatódott a három privatizációs törvényjavaslat általános vitája. Az Interpellációkat kővetően a munkanap végén a képviselők megalkották a nagy jelentőségű, második Kárpótlási Törvény néven Ismertté vált jogszabályt. Két napirend előtti felszólalás hangzott el. Pálos Miklós (KDNP) olyan jogi garanciák beépítését szorgalmazta a privatizációs törvényekbe, 1 melyek lehetővé tennék a privatizációs folyamat társadalmi ellenőrzését és nyomon követését. Tompa Sándor (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány korábbi ígérete ellenére továbbra is késik a diósgyőri Kohászati Üzemek beindítása. Erre reflektálva Kupa Mihály pénzügyminiszter kifejtette: a kormány a múlt héten fearanciát vállalt a DIMAG Rt. hitelszámlájának fedezetére, mintegy 500 millió forint erejéig. A feltételrendszer adott, és csupán a vállalat vezetőin múlik, mikor indul be a munka - tette hozzá a pénzügyi tárca vezetője, A képviselők ezt követően napirendre vették a függetlenek csoportjának arra vonatkozó indítványát, hogy a kormány számoljon be munkájáról a törvényhozás előtt. Az önálló indítványt indokló Fodor István rámutatott: a törvényalkotás mellett az Országgyűlésnek legalább olyan fontos feladata a kormány ellenőrzése, ezért elengedhetetlen, hogy a közeljövőben sor kerüljön a beszámolóra, illetve annak vitájára. Rátérve az érdemi munkára a képviselők részletes vitára bocsátották az útalapról rendelkező törvényjavaslatot, amelynek általános vitáját a hétfői ülésnapon zárta le a Ház. Az Országgyűlés tegnap délelőtt folytatta a három privatizációs törvényjavaslat együttes általános vitáját. Elsőként Csépe Béla (KDNP) tolmácsolta frakciójának többségi véleményét, amely szerin1 az Országgyűlést nem lehet megterhelni azzal a feladattal, hogy döntsön a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok köréről. A kormány döntései feletti parlamenti, kontrollt azonban biztosítani kell, s ezt a gazdasági bizottságnak kellene ellátnia - mondotta a képviselő. Csépe Béla aggályainak is hangot adott a kényszertársaságosftás végső időpontjának kitűzése, valamint a privatizáció során kialakuló inflációs és monopolizációs lehetőségek miatt. Végezetül pedig sürgette - az állami tulajdc. i megfelelő védelme mellett - a privatizáció folyamatának felgyorsítását. Szalay Gábor (SZDSZ) szerint az ideiglenesen állami tulajdonban maradó vagyonról szóló törvényjavaslat javításra szorul. Szerinte a privatizációs bevételből a külső államadósság törlesztésére szán* • részarány rriéghatározása hiányzik a törvényjavaslatból. Szalay Gábor ugyancsak bírálta az ÁVÜ „túlzott" jogosítványait a vállalatok átalakulásával kapcsolatban. Vom Ferenc (MDF) azt hangsúlyozta, hogy az állam közfeladatainak köre nincs egyszer és mindenkorra kőbe vésve. Homályosnak és nem pontosan értelmezhetőnek találta azokat az elveket, amelyek a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon köret meghatározzák. Véleménye szerint az állami tulajdont nemcsak privatizálni, de védeni is kell. Ezt azonban a privatizáció folyamatában kell megtenni és nem úgy, hogy az állam a maga kezelésében tartja a vagyont. Pál László (MSZP) úgy vélekedett, hogy az állam nem képes hatékonyan lebontani az állami tulajdont. Ezért frakciója nem tudja elfogadni a tartós állami tulajdonról szóló tervezetet. A képviselő a decentralizált, de ellenőrzött privatizációt - magyarán a kör négyszögesítését - szorgalmazta. A képviselő kifejtette azt is, hogy a vállalatok eladása során nem csupán az árra, hanem a piac bővítésére, a foglalkoztatásra és a technológia fejlesztésére is figyelmet kell fordítani. Rótt Nándor (KDNP) második államosításnak nevezte azt, hogy a kormány határozza meg a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon körét. A kereszténydemokrata képviselő rámutatott a vagyonvédelem megvalósításának nehézségeire, megemlítve a vagyonértékelés, a banki sorbanállás és a benyújtatlan vállalati számlák kérdéseit. Rótt Nándor sürgette a megfelelő ütemű privatizációt a vagyonpusztulás elkerülése érdekében. i Eörsi Mátyás (SZDSZ) kizárólag a tartósan állami tulajdonban maradó vagyonról szóló tervezettel foglalkozott. A nyilvánosság és a parlament alapvető szerepére mutatott rá. Véleménye szerint a parlamentben, és így egyúttal az ország nyilvánossága előtt kell, hogy eldőljenek az állami vagyonnal kapcsolatos fontos kérdések. Alap-i vető a törvényi és a normatív szabályozás létrehozása is a tartósan állami tulajdonban maradó vagyonra vonatkozóan - mondotta a képviselő, hozzátéve: a kormánynak nem szabad azt hinnie, hogy a vezetői kinevezések révén ellenőrizni tudja majd a privatizációs folyamatokat. Eörsi Mátyás hiányolta, hogy a törvénytervezet nem tiltja meg a politikai vonatkozású finanszírozást. A szabaddemokrata képviselő bírálta a vezetőkiválasztás tervezett rendszerét is, s arra szólított fel, hogy a politika vonuljon ki a gazdaság szférájából. Tárgyán József szerint a tulajdonosi struktúrát meghatározó vagyonpolitikai irányelvek nélkül nem lehet felelősségteljesen megvitatni és elfogadni a három privatizációs törvényjavaslatot. A képviselő ennek ellenére kifejtette konkrét kifogásait is a tervezetekkel kapcsolatban. Ezek szerint nem elfogadható, hogy a privatizációval kapcsolatos döntések joga a kormányt illeti meg a parlament helyett. Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságot Torgyán József szerint megfelelő ellenőrzés alá kellene vonni. A képviselő külön kitért arra a kérdéskörre is, hogy az alapítványok vonatkozásában a pénzügyminiszter jogosult elbírálni: milyen alapítványi összegek adókötelesek, és melyek nem. A törvénycsomag általános vitáját elnapolták. A határokon kívüli magyarokat nem kárpótolja a törvény Az Országgyűlés tegnapi ülésnapján megalkotta a népszerű nevén második kárpótlást törvényként ismertté vált jogszabályt. Az új törvény azoknak az embereknek a részleges kárpótlásáról intézkedik, akiknek magántulajdonában 1939 és 1949 között alkotott jogszabályok alkalmazásával okozott károkat az állam. Mint a vita rövid összefoglalójaként Balsai István igazságügyminiszter kiemelte: a jogszabály végleges tonnájában meglehetősen széles körű konszenzust tükröz. A törvény egyik legfontosabb alapelve, hogy nem tesz különbséget az egyes, sérelmet szenvedett társadalmi csoportok között. Ilyenformán nem a néhai nagybirtokosok,
