Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-08 / 8238. szám
1 Magyar Hírlap, 1992.ápr.4. SZOMBATI MH-EXTRA Zsíros Géza országgyűlési képviselővel beszélget Pintér Dezső „A magyar sohasem szavaz triumvirátusra” „A magyarnak mindig volt vezérlő fejedelme, királya, kormányzója, pártfőtitkára, itt mindig volt ügyeletes tekintély, akire fel lehetett és kellett nézni. Aki csak úgy kapja a rangot a vezetéshez, akinek nincs a magyar valóságban föilelhető gyökere, akit nem a természetes szelekció mutat fel. az hosszú időt nem tölthet el a hatalomban” — így nyilatkozott a Magyar Hírlapnak Zsíros Géza. Az országgyűlési képviselő kijelentette: „Adott esetben nem Zsírosnak van szüksége arra, hogy a földművelésügyi tárcát irányítsa. Az általam képviselt szellemiségre esetleg másoknak, nagyon sok embernek lehet szüksége. És ha én végigmegyek a stációkon, s nemcsak egy ágazatban, hanem egy egész országban is képes leszek gondolkodni, akkor nem vállpánt alapján lehetek hiteles a nemzet előtt, hanem a bejárt utam, a cselekedeteim alapján.” Zsíros Géza úgy véli, a liberalizmus, a szociáldemokrácia, a szocialista út, a kereszténydemokrácia mind-mind internacionáiis szemléletet követ. „Mi azonban magyarként akarunk szabadok lenni. Helyre kell állítani a nép magyarságtudatát, önérzetét, s ha ezen az alapon megteremtettük a stabilitást, úgy már könnyen állhatjuk az internacionáiis, oly sokszor feloldódási veszéllyel is járó hatást” — Az utóbbi hetekben többször elhangzott, a társadalom számára valójában nincs igazi tétje annak, hogy talpra áll-e a kisgazdapárt. Némi túlzással: mintha immár mindegy lenne, hogy mi történik a pártban. Mit gondol erről a véleményről? — A történteknek valóban nagyobb volt a füstje, mint a lángja, az idézett következtetés tehát logikusnak látszik. Az érdeminek szánt válasszal azonban vissza kell térnem a gyökerekhez. A kisgazdák azóta léteznek, amióta megtörtént a jobbágyfelszabadítás, amióta a jobbágy élhet választójogával. 1909-től volt parlamenti képviseletünk, és először 1920-ban nyertünk választásokat, amikor az Alföldön még ott voltak a románok. A gazdasági világválság kellős közepén programot^-hirdettünk Békésen, majd jóval később, 1945-ben — abszolút többséggel — másodszor is választásokat nyertünk. Először Horthy csendőrei, később a hitlerista megszállók, majd az orosz szuronyok győztek le bennünket. A mi gondolataink sohasem az új zászlósurak és az új középosztály, hanem mindig a kisember és annak családja körül jártak. Az új értéket előállító ember és vagyonának védelme generációkon át volt a mindent meghatározó szempont. 1945 előtt a földbirtokos osztály ellen, később az úgynevezett szocialista birtokviszonyok ellen harcoltak a kisgazdák. Az 1990-es választások után ez a szemlélet nem lehetett sikeres, mert az ország munkaképes lakosságának mintegy 80 százaléka bérből, fizetésből él. Létezik a nagybirtokosi szervezet a mezőgazdaságban, és tartja magát a nagyvállalati rendszer más gazdasági ágazatokban. Nincs kistulajdonos, és így hiányzik a bennünket tápláló kistulajdonosi iársadalomszemlélet is. Ez azért fontos körülmény, mert a kisgazdákat nem a programjuk különbözteti meg más pártoktól, hanem az, hogy generációkon keresztül következetesen védik az új értéket előállító embert, s annak vagyonát. — Igen merész az a politikus, aki nyilvánosan arra utal, hogy pártjának nincs más pártokétól eltérő programja. Ez talán még politikai öngyilkosság is lehet... — Tetszik, nem tetszik, a választások idején alapjában megegyeztek a pártprogramok. A diktatúra helyett demokráciát és közösségi tulajdon helyett magántulajdonba adást hirdettek — kivéve a Magyar Szocialista Pártot, amely közösségi tulajdonról álmodozott és álmodozik ma is, akárcsak jogelődje, az MSZMP. Ez a társadalomszemlélet .számunkra kérlelhetetlen ellenség volt, és az marad a jövőben is. Ebben az országban két-három esztendővel ezelőtt még erősen hittek a létbiztonságban. Nem kis részben a munkanélküliség rohamos terjedése miatt most sokan rádöbbennek, hogy ez a biztonság lélegzetelállítóan nagyszámú embercsoportok számára nem létezik. A politikai harcnak jelenleg az az alfája és ómegája, hogy új középosztály, új felső réteg alakuljon-e ki, vagy egy vegyes társadalomszerkezet — abban meghatározó nagyságú kistulajdonosi tömeggel. Ha a társadalmi szerkezet megszilárdul, akkor elő lehet állni a kisgazdaprogrammal. Most az átmeneti időt kell valahogyan levezényelni annak érdekében, hogy a bérből és fizetésből élők bizonytalan alapú társadalmából a tulajdonosok szilárd társadalma legyen. Aki két évvel ezelőtt azt állította, hogy neki erre az átmeneti időre üdvözítő, kész programja van, arról már ország-világ előtt beigazolódott, hogy hazudott. — Bizonyos ön abban, hogy ezzel a múlttal, ezzel a szemlélettel a jelenlegi kisgazdapártnak lesz létjogosultsága az új tulajdoni szerkezetet mutató társadalomban? — A kisgazdák ebben az országban nemegyszer nyertek választásokat, miközben pártok és politikai irányzatok százai tűntek el a történelmi süllyesztőben. Mi itt vagyunk, s itt is maradunk, amíg él magyar ember, akinek önbecsülése és fontosságérzete is egészséges. Mi erre építünk, mi ezt akar—>
