Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-08 / 8238. szám
& ségünk. Tehát az Európai Közösségbe kell bejussunk, és minél előbb. Ez a jövőnk. Én tizenhárom éve dolgozom a közösségben, tudom, hogy milyen óriási hatalmat jelent. Nekünk, magyaroknak tetszik-e vagy sem, a tagságra van szükségünk, mert az biztonságot ad, erőt ad, prosperitást ad. Az a feladatunk, hogy bejussunk az Európai Közösségbe és azután ennek a keretében, főleg kulturális kérdésekben szükségünk lesz regionális megoldásokra. Mindenekelőtt a gazdasági és biztonsági kérdésekben elengedhetetlen a közösségi tagság, és «zt minél Jiamarabb meg kell szereznünk. Mert mi nem tudjuk, hogy mi Jog még történni a volt Szovjetunióban.- Miért, Ön szerint mi történhet?- Én nagyon pesszimista vagyok, múlt héten fönn voltam a balti államokban, például Lettországban, ahol még ott van a szovjet hadsereg, látom készülődhet a robbanás. Az ember, ahogy a történelmet tanulmányozza, mindegyre arra bukkan, hogy a hosszú háborúk után, ha békekötésre kerül is sor, mindig ugyanaz történik. A katonaság továbbviszi a háborút, nem tud megállni, bandává lesz, megszakítja kapcsolatait a civil kormánnyal, banditák lesznek. Most ennek a bandának 35 ezer atombombája lesz. Ez a katonaság hallatlanul öncélú. De nem csak tisztán a katonaságról van szó. Például Rigában tudtam meg, milyen sok gyár ott a katonaságé. Ez lehetetlen állapot. Nekem az egyik balti elnök elmondta, hogy beszélt az orosz generálissal, aki kijelentette neki: parancsolhat, amit akar a helyi kormány, de mi nem megyünk el innét. Nézzék meg kérem, mi történik Moldovában, mi történik a Tiraszpoli Köztársaságban. Jelei vannak már annak, hogy mi fog történni. Nagy robbanás lesz a katonaság részéről. Nem zárok ki polgárháborút sem, főleg a Dnyeszter-parti orosz köztársaság ügyében. Hogy Közép- Ázsiában lesznek polgárháborúk, az egészen nyilvánvaló. Aztán nemzetiségi robbanások jönnek, mert ez a mostani Oroszország is túl nagy', még ez is koloniális birodalom.- Az utolsó gyarmatbirodalom, ahogy ön nevezni szokta.- A Szovjetunió egy részét dekolonizálták, de nagyobb része megmaradt, és ebből baj lesz még...- Mit lehet tenni ebben a helyzetben?- Véleményem szerint először is a biztonságunkra kell gondolni.- Ez mit jelent? NATO-tagságot?- NATO-tagságot, vagy bármit, de elsősorban a biztonsági követelményeknek kell eleget tenni. Még most. Remélem, hogy eljön az idő, amikor le tudunk szerelni, de most még nem jött el annak az ideje. Ez volna az első. A második dolog, hogy föl kell venni a holnap embereivel a kapcsolatot. A baj az, hogy a mi politikánk mindig az volt, hogy a tegnap embereivel beszéltünk. Szóval még mindig imádják Gorbacsovot. Látták hogyan fogadták őt Németországban? Ő szerintem tegnapelötti ember...- Ki a holnap embere? Jelcin elnök?- Én inkább az egyes kis államok vezetőit tekintem annak. Mielőtt mindezek az események megtörténtek, egy dolog feltűnt nekem, példáid az, hogy a közép-ázsiai városokban ki találkozott a japánokkal, kínaiakkal, Népszabadság, 1992.ápr.4. koreaiakkal. Az európaiak mind Moszkvába mentek. Nekünk meg már, ott kellett volna lennünk, felvenni a kapcsolatot, például Tbiliszivel és így tovább. Mert ott van a jövő, mert ott új állami-gazdasági struktúrák létesülnek, ott van gazdasági-politikai; érdekeltségünk, ha a jövő világrendre gondolunk.- A mindenütt jelen lévő nacionalizmus szétfeszíti az egykori szovjet birodalmat. Nem veszélyeztetheti ez is az Európához való csatlakozásunkat?- Európában mindenki tiszteli azt, hogy Magyarországon nincsenek kisebbségi problémák. Hallatlan előnyünk az egész európai politikában, hogy stabilak vagyunk. Mindenki tudja, hogy nálunk a demokráciát nem fogják megbuktatni. Azonkívül itt nincsenek azok a kisebbségi problémák, amelyek most például Csehszlovákiában nagyon érzékelhetőek. Romániáról nem is beszélve.- Ön mindig többes szám első személyben beszél Magyarországról. Hogyan éli meg a magyarságot, ugyanígy vonzódik a csehekhez vagy a lengyelekhez is?- Az összes közép-európai államhoz persze nagyon közel állok, de legközelebb a magyarokhoz, ez a fő nyelvem, az iskolában is ezt tanultam. Érettségiztem annak idején a nagy Ady becsénél, Ady Lajosnál - ez egészen természetes volt.- Csehül nem tud?- Csehül egy kissé értek, tudtam...- Hány nyelven beszél elnök úr?- Hét nyelven tudok beszélni. Kellene még egypár nyelvet hozzátanulnom, habár nyolcvanéves vagyok.- Néhány hónapja nagyon pesszimistán nyilatkozott a jugoszláv helyzetről, azt hiszem, nem sok örömet okozott önnek, hogy a jóslatai beteljesedtek. Miért történt ez?- A Nyugat ezt kezdettől fogva nem látta reálisan. Vissza kell tekintenünk, hogy hogyan is létesült Jugoszlávia; mindenkinek megígérték az önrendelkezési jogot, és senki sem kapta meg, azonkívül azután jött a skurtinai gyilkosság, amikor megölték Stjepan Radiöot. (A horvát ellenzéki parasztpárt vezére volt. 1928. június 20-án egy Punisa Racsics nevű szerb képviselő a szkupstina ülésén rálőtt, és több horvát képviselővel együtt megsebesítette. Rádió augusztus 8-án belehalt sebeibe. - A szerk.) Az ilyen gyilkosságok vagy kivégzések mindig nagy bajt okoznak. Nemrégen voltam Szlovákiában, és egyszerre csak ráeszméltem a vezető politikusokkal beszélgetve, hogy mennyire hat rájuk még ma is, hogy a háború után felakasztották Tisót. Maga a tény, hogy a szlovák államfőt kivégezték, hallatlan hatású volt. Stjepan Rádió halála végleg megszüntetett minden szimpátiát a szerbekkel a horvátoknál. A horvátok nyugatiak, a szerbek kifejezetten bizánci emberek. Például, Horvátországban mit talál a templomokban? Magyar szenteket, Szent Istvánt, Szent Lászlót... Nyugati tradíció van ott, mindig is nyugati tradíció volt. A szerbek évszázadokon át török uralom alatt éltek, eközben Horvátországnak mindig voltak nyugati kapcsolatai. Ezt a különbséget ma nem értik. Azután a Nyugat részéről többen is ügyetlenül politizáltak. Amikor múlt év áprilisában Baker Belgrádban járt, például kijelentette, hogy Amerika minden körülmények között fenn fogja tartani Jugoszláviát. Ezzel az Adzsicsoknak, Kadijeviceknek megmondotta, hogy mi a célja. A belgrádi amerikai nagykövet, Zimmermann, pedig beszédet tartott, amiben azt mondta, hogy Amerika sosem fogja elfelejteni, hogy mind a két világháborúban a szerbek voltak az ö szövetségeseik. Szították az ellentéteket. Aztán jöttek az ügyetlenségek a Nyugat részéről. Az első volt De Michelis olasz külügyminiszter kijelentése Zágrábban, hogy ha Horvátország független akar lenni, akkor ötven éven át elszigetelődik. De Michelis persze ügyes ember, most ő Horvátország legjobb barátja. De azt most még egy éve kijelentette... Aztán jöttek mások, akik nem ismerték a helyzetet. Nagyon ügyetlenek voltak, bátorították a szerb hadsereget, hogy lépjen akcióba. Aztán jött a jugoszláv néphadsereg nagy veresége Szlovéniában. Akkor én éppen lent voltam Szlovéniában - közelről láttam, hogy milyen óriási vereséget szenvedett a szerb hadsereg. A horvátok, sajnos, ügyetlenek voltak, nem segítettek akkor a szlovénoknak. Akkor sokkal nagyobb lett volna az egység. Mára, hála Istennek, sikerült Horvátországot és Szlovéniát elismertetni, remélem, hogy Boszniával is rendbe jönnek a dolgok, habár az sokkal nehezebb lesz. De a fő feltétel az, hogy valamiképpen meg kell állítani ezt a vad hadsereget. Ezt csak úgy lehetne elérni, hogy igazi és tényleges nyomást gyakorolunk Szerbiára, mert hiszen Szerbiáé ez a hadsereg.- Ennek az egész háborúnak ránk nézve meghatározott következményei is vannak. Például Magyarországot Belgrád állandóan azzal gyanúsítja, hogy revíziós szándékai vannak, hasonlókat hallani Szlovákiában is. Mi erről a véleménye?- Mindenképpen azt mondták volna, hogy a magyarok irredenták. Hi! szén ez az ő saját kisebbségük miatt van. Érmek a problémának csak akkor lenne megoldása, ha mindenkire kötelező kisebbségi státus jönne létre. Ma nincs ilyen. Ezért én még szeretném az Európai Közösségben elérni, hogy dolgozzuk ki a közös európai kisebbségi státust. Kétszer próbáltuk már a parlamentben, kétszer bukott meg ez az egész dolog, mert a görögök nagyon ellenálltak - nekik van török kisebbségük -, mások se szerették nagyon. De erre szükség van, hogy valahogy kijussunk ebből a helyzetből. Van egy nagyon jó előzménye a dolognak, az a javaslat, amit az Európa Tanács hozott a múlt évben egy kisebbségi konvencióról. Elsőrangú papír! Remélem, sikerül ratifikálni. De amíg kisebbségek vannak, lesznek nemzetközi nehézségek.
