Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-08 / 8238. szám

Új Magyaxország, 1992.ápr.4. SonskéPdés a nemzeti polgárság Csurka István a titkos bankszámlákról, a szabad rablásról, az ellenzéki médiákról, az antiszemitizmusról A Magyar Demokrata Fórum alelnöke egy amerikai befektetési társa­ság meghívására nemrég az Egyesült Államokban járt Elsősorban en­nek az útnak a tapasztalatairól kérdeztük- Részt vett valamilyen gazdasági megállapodás előkészítésében, esetleg konkrét üzletkötésben?- Egy tájékozódó küldöttség tagja voltam, és az ottani progra­mok keretében üzemlátogatásokat is tettem, de üzleti tárgyalásokon nem vettem részt. Úgy értesültem, hogy a lefolytatott tárgyalások gyümölcsözőek voltak Magam is olyan tapasztalatokat szereztem, amelyek alapján elmondható, hogy jó üzleti kapcsolatok alakulnak ki a kél ország között. Megjáratták őket- Egy korábbi interjúban említést tett a tisztességes tőkés vállalkozások magyarországi lehetőségeiről. Milyen biztosítékot lát arra, hogy a hazai be­fektetések sorsa nem korrupciós ügyle­tek révén dőljön el? j - Túlnyomóan rossz hagyomá­nyokkal kezdtünk bele a gazdasá­gi kapcsolatok építésébe. Rossz ha­gyományaink voltak a külkereske­delem területén is. Szóbeszéd tár­gya volt, hogy ez több kárt okozott az országnak, mint hasznot. Egyes körök, persze, itt is megtalálták a maguk számítását. A régi keletű külkereskedelmi kapcsolatok a je­lenlegi rendszerben is nagyjából érintetlenek maradtak, sót az ellenőr­zéstől is nagy mértékben megsza­badultak Sok cég maga kereste meg partnereit úgy, hogy eladták nekik a jól vagy rosszul működő vállalatokat. Ezt senki nem tudta ellenőrizni és befolyásolni, illetve megállapítani, hogy a hivatalos vé­teláron kívül mennyi pénz folyt be titkos bankszámlákra. Szóval egy rothadt állapotot örököltünk. Nem lehet elvitatni, hogy vannak jó folyamatok is, hiszen a tőke be­áramlásával számos pozitív vállal­kozás indult. Az erkölcsi háborgás nem azt jelenti, hogy itt bárki vál­lalkozásellenes volna. Arról van szó, hogy nagyon sok idelátogató magyar szerzett keserű tapasztala­tokat. Megjáratták őket a bürokrácia útvesztőiben, a bankok nem fo­gadták szívesen az ajánlataikat, miközben más, talán kedvezőtlenebb ajánlatokat elfogadtak. Az ellenőr­zés mellett a szabályozottság is hi­ányzik. Túlságosan optimista volt az a feltételezés, hogy a korábbi időszakból örökölt garnitúra majd erkölcsösebben és tisztábban fogja vég­rehajtani a feladatokat akkor, ha le­hetőséget kap erre. Sajnos, nem ilyen az ember, és nem is kell min­dent a kommunistákra fogni. Ha valakinek módjában áll kihasznál­ni egy joghézagot, vagy egy olyan reformkommunista törvényt, amely lehetővé teszi a szabad rab­lást, akkor ne csodálkozzunk, ha ezzel a lehetőséggel sokan meg­próbálnak élni. Ezek azok a kavar­gó, kinti és hazai élmények, ame­lyek összegződnek és mind azt mondják, hogy valamilyen bődületes igazságtalanság történik ebben az or­szágban. A dolgozó, szorongó, lét­bizonytalanságban éló ember döb­benten nézi, hogy micsoda milliós felhalmozások történnek, és nem érti, hogyan lehetséges mindez.- Valóban, hogyan lehetséges?- Ma nagy jövedelmekre lehet •szert tenni úgy, hogy közben visszaélések történnek az adófize­tés, a TB-járulékok fizetése terén. Ma lehet tartozni és nem fizetni, és közben folytatható a gazdálkodás. Ez elfogadhatatlan. ,- Az egyszerű munkavállaló tehe­tetlen és hátrányosan megkülönbözte­tett szemlélője a privatizációs folyama­toknak, tanúja a külföldi és hazai tőké­ből kovácsolt vállalkozásoknak. Az 6 szempontjából vajon,van-e jelentősége annak, hogy tisztességes, vagy tisztes­ségtelen tőkés vállalkozótól kapja a fi­zetését? Lehet, hogy neki mindegy?- Nem mindegy! Nekem nem mindegy. Nem mindegy, hogy mi­lyen alapra helyeződik a jövő, nem mindegy, hogy milyen új polgár­ság fejlődik, milyen példákat kö­vet, képviseli-e a nemzet szelle­mét, erkölcsi értékeit, vagy sem. Történelmünkből felidézhetnénk számos példát arra, hogy a kivált­ságosok a nemzeti fejlődés útjába áll­tak. Voltak ilyen korszakaink, saj­nos azoknak a levét isszuk most is. Ma lehetőségünk nyílik arra, hogy felszabaduljunk, hogy kialakuljon egy megfelelő tartással, értékrend del, identitással rendelkező nem­zeti polgárság. Ezt a magyarság leg­fontosabb sorskérdésének tartom. Egy munkavállaló, aki a béréért harcol, ezeket a szempontokat, persze, nem valószínű, hogy szem előtt tartja, ezt nem is várhatjuk tőle, de a baj az, hogy vannak, akik nem is akarják, hogy ebben a kérdésben állást foglalhasson. Olyan kukurá-l lis környezetet 'akarnak 'erőltetni'* az országra, amelyben az emberek nem tudnak különbséget tenni az érték és az értéktelenség között, és amely a munkavállalók jelentős részét közömbössé teszi. Ami ma egy munkavállalónak mindegy, az a gyerekének, az unokájának sem­miképpen sem az. Mi történt Washingtonban?- Az említett kulturális környezet kialakításában nagy szerepe van a mé­diának. fAanapság gyakran elhangzik, hogy a média ügyeit kizárólag jogi és szakmai szempontok alapján, a politi­kától függetlenül kellene kezelni és rendezni, és elhangzanak vádak a kor­mányzati beavatkozásról, hadállások kiépítéséről. Hogyan vélekedik erről?- Sajnálom az időt, amikor erre válaszolnom kell, mert a helyzet úgy áll, hogy a nagy médiumok­­bár ezt a szót is utálom -, szóval a rádió és a televízió 90 százalékban az ellenzéki pártok, illetve a volt és kellően el nem takarított rendszer korifeusainak a kezében van. Itt tehát mindenekelőtt az ellenzéknek az írott és az elektronikus sajtóban el­foglalt pozícióiról kellene beszélni.- Térjünk vissza az amerikai úthoz. Mi történt Washingtonban?- Megbeszéléseket folytattam a külügyminisztérium illetékes ve­zetőivel, a közép-európai és a ma­gyarországi ügyek referenseivel. Igyekeztem őket úgy tájékoztatni, hogy hazánk lehetőleg több támo­gatást kapjon a rendszerváltoztató feladatok végrehajtásához. Nem lehet véka alá rejteni, hogy a kong­resszus elé tárt egyik elnöki jelen­tésben szerepelt egy mellékmon­dat, amely engem eléggé elítélt, mint az antiszemitizmus egyik képviselőjét, ami nemcsak személyemre nézve hát­rányos, hanem hazánk egyik vezető pártját is hátrányosan érinti. Soha nem volt kétségem afelől, hogy ezt a mellékmondatot budapesti indít­tatásra gyömöszölték bele ebbe a jelentésbe. Egyes ellenzéki körök annak idején többször interveniál­tak a budapesti amerikai nagykö­vetségen azért, hogy ez benne le­gyen, máskor meg azért, hogy po­zitív és számunkra hasznos kitéte­lek ne legyenek benne. Befeketítő híresztelések- Tett-e lépéseket a híresztelések megcáfolásáért, a hiteles kép kialakllá­ifáírt?Jf.iffjn. lg, yv/l - -n !J A "r’ -' Találkoztamíaz Európai Zsidó Bizottság képviselőivel, és látoga­tást tettem a Holocaust Múzeumban, ahol elég hosszan elbeszélgettem az ottani vezetőkkel. Nem magya­rázkodva és mentegetődzve, ha­nem egyszerűen csak feltárva a magyarországi helyzetet. Kifejtet­tem, mennyire káros mindkét fél számára, ha ilyen valótlanságok terjednek, ha ilyen ingoványos ta­lajra épül fel egy politika. Azt hi­szem, hogy ez nagyon fontos mozza­nata volt amerikai utazásunknak.- Változott-e az amerikai zsidó szervezetek hazánkról alkotott vélemé­nye7- Azt hiszem, lassan változik, mert a befeketítő híresztelések va­lóság-utánpótlása egyre nagyobb hiányosságokat mutat. A hézago­kat már nem lehet kitölteni, és egy idő után a hírek kijuttatóitól meg fogják kérdezni, miként lehetséges az, hogy ennyi antiszemitizmust je­lentenek egy országról, ahol nem tör­ténik semmi, ami ezt igazolná. Mert hálTstennek semmi sem történik. Az Egyesült Államok még egy kis or­szággal szemben sem engedheti meg magának, hogy nem reális is­meretekre építve alakítsa kapcso­latait és politikáját. Szerencsére, változatos a színkép, kormányaink kitűnő kapcsolatban vannak egy­mással, és nekünk a valóság fel­mutatásával ezt tovább kell erősí­tenünk. . * Bánó Attila

Next

/
Thumbnails
Contents