Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-07 / 8237. szám

esti Hírlap, 1992.ápr.2. EXKLUZÍV INTERJÚ MIRCEA DINESCUVAL, A ROMÁN ÍRÓSZÖVETSÉG ELNÖKÉVEL „Sorsunk itt, Keleten azonos” ,,A kultúra Keleten vészit értékéből, az erre tzáiit pénz igen kevésnek túnik, de megkíséreljük, hogy ne veszítsük el a szomszédos országokban alkotó kollégákkal a kapcsolatot. Bennünket elkápráztat Európa, de nem szabad felednünk, hogy a sorsunk itt, Keleten azonos. A kultúra országainkban válsághelyzetben van. A papír ára és a nyomdakoltségek állandóan emelkednek, előretört az értéktelen irodalom, a kortárs szerzők alkotásai alig kereset­tek. A szenzációéhes sajtó eltávolította az olvasót az irodalomtól olyannyira, hogy az író háttérbe szorult. Koráb­ban, a totalitárius rendszerekben, amikor nem létezett a szabad sajtó, a szabad televízió, és emiatt az emberek az irodalomban keresték a szabadság illúzióját, meg is találták. Az író szerepe ma csökken, de remélem, ez csak át­meneti állapot. Nos, ebben a helyzetben érdekelnek a magyarországi írókollégák lehetőségei, közös megoldáso­kon kell gondolkodnunk” — mondta Mtrcea Dinescu, a Román írószövetség elnöke, akit a napokban köszönthet­tünk Budapesten. DEMETER ZOLTÁN Szeretnénk megerősíteni a két ország közötti kulturális hidat, amely elég törékeny­nek látszik. A két írószövet­ség közti kapcsolat különben a nehéz években is jó volt. Ki­alakult például a fiatal író­csoportok kölcsönös látoga­tásának hagyománya. Az idő­sebb kollégák is rend­szerében látogattak Buka­restbe, Marosvásárhelyre, Kolozsvárra, román írók pe­dig Budapestre. Nem volt jel­lemző az ellenségeekedés, az írószövetségek között kimon­dottan jó volt a viszony. Azokkal az írókkal, akikkel a Magyar írószövetségnek gondjai voltak, azokkal mi is ellentétben álltunk. Nagyjá­ból azonos barikádokon har­coltunk. — Meg kill tehát őriznünk a meglévő kapcsolatokat Ez az a közvetlen cél, amely Önt Budapestre hozta? — Alá kell lmunk azt, a két írószövetség közötti meg­állapodást, amelynek az előd­jét tavaly Bukarestben lát­tuk el kézjegyünkkel. Ez a kölcsönös látogatásokra vo­natkozik, és természetesen közöa könyvek, veraantológi­' ák kiadására is' gondolunk. Nem látványos dolgukkal jöt­tünk, hanem arra törek­szünk, hogy kapcsolatainkat legalább azon a szinten tart­hassuk, amelyet eddig elér­tünk. Fel kell éleszteni a ba­rátságot. A két elnök aláírá­sával is megpecsételi a meg­állapodást. 1990-ben alkal­mam volt Göncz Árpád úrral, az akkori írószövetségi, most köztársasági elnökkel együtt aláírni a korábbi írószövetsé­gi szerződést, a tavalyit pedig már Jókai Annával véglege­sítettük, ót is személyében is­merem, s remélem kölcsönös a szimpátia. A SZÓUSTA — önt egy időben a román irodalom afféle fenegyereké­nek tekintették. Megőrizte ezt a nimbuszát? — Nem játszhatna az em­ber a végtelenségig a fene­gyerek szerepét. Különben nem is nagyon kellett játsza­nom. Ilyen volt a termé­szetem, legfeljebb feltímkéz­­tek vele, mint olyan embert, aki kilép a kórusból. Nos, a diktatúra alatt kissé kilóg­tam a sorból, amelyért meg is szenvedtem, de meg kell mondanom, most is jobban szeretem a szólista szerepét. A művésznek — ée nemcsak Romániában — soha sem szsbad a hatalom alárendelt­jévé válnia, nem szabad a ha­talmat kiszolgálnia. Noha akkor decemberben nagy lel­kesedésemben hittem a népi mozgalomban, de be kell is­mernem, hogy néhány hónap múltán kiábrándultán visz­­szavonultam a politika küz­dőteréről. Visszatértem író­­szerszámaimhoz, ée ellen­zékbe vonultam. Anélkül, hogy ebből az ellenzéki pozí­cióból „mesterséget farag­nék ”, úgy érzem, hogy pamf­letíróként az ember többet tehet, mintha politikai funk­ciót vállalna. — Ón tehát elsősorban író és nem politikus... AZ IRÓNIA FEGYVERÉVEL — Igen, kiadok, többek között, egy újságot, a dme Academia Catavencu, nos en­nek az akadémiának az elnö­kévé választottak. Ez mint­egy ellenakadémiája a való­ságosnak. Kíméletlenek va­gyunk, mind a hatalmon lé­vőkkel, mind pedig az ellen­zékkel szemben. Az irónia fegyverével próbálunk har­colni egyrészt a hivatalos ün­nepélyesség, másrészt pedig az ellenzéki demagógia ellen. — Elnök úr beszélne a ro­mán—moldovai kulturális vagy írókapcsolatokról? — Sokrétű kapcsolat jött létre közöttünk. Minden Moldovából érkező írót szíve­sen fogadunk. Velük is van kölcsönös megállapodásunk, de ezen túlmenően is minden Bukarestbe érkező moldovai írót az írószövetség felkarol. Persze azért nem olyan egy­szerű a helyzet. A negyven év tespedteégéból kilépve tragé­diák is bekövetkeznek. Külö­nösképpen a kultúra, az iro­dalom terén, ahol az alkotók hiúsága fokozottabban érvé­nyesül. Az eddigi hierarchia megbomlott, az írói hivatás változóban van, az írók ma már nem azok a bábfigurák, akiket mutogatni kell a nagy­­közönségnek. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolatok sem a ko­rábban megszokottak, jól be­tájoltak, ■ ebből a helyzetből olykor a szikra is kipattan­hat. Soha nem volt harmónia a kultúra világában, sem Ro­mániában, sem Moldovában. Az írók két-három táborra oszlanak, éppen ezért nem beszélhetünk általában jó vagy rossz viszonyról, hanem figyelembe kell vennünk az adott irodalmi, politikai véle­ményeket, sőt a vérmérsékle­tet is... Azt mondhatnám, a káoszból próbálunk újjászü­letni, s ez a születés nem könnyű sem nekünk, sem moldovai írótársainknak. NYET HELYETT NO -— Hogyan vélekedik as Euró­pához való felzárkózás esé­lyeiről? — Nyomaszt bennünket ez a felzárkózás. A dolog azért nem egyszerű, mert nem ütemezhetünk be ötévee terveket a Nyugattal való kulturális kapcsolataink fej­lesztésére. Hivatalos szinten egyszerűen elképzelhetetlen ez, a kultúra élő jelenség, s ezt nem befolyásolják sem a szerződések, sem a magas szintű találkozók. Eddig is a személyéé kspcsolatoknak volt köszönhető valamely ke­let-európai író nyugati sike­re. Minden országban volt valaki — vállalva a faltöró kos szerepét — , aki megpró­bált betömi Nyugatra. Fő­ként a disszidaruteknek sike­rült áttörniük a falat, de az sem volt ntka, hogy a diaszi­­deneeknek nagyobb volt a va­gány Ságok, mint a tehetsé­gük. Ez az igazság. Az iroda­lomhoz azonban nem va­­gányság, hanem tehetség kell. Most a dolgok azért tűn­nek bonyolultabbnak, mert nem tudom, hogyan fognak betömi a keleti írók Nyugat­ra, hiszen már nincs meg az

Next

/
Thumbnails
Contents