Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-07 / 8237. szám
esti Hírlap, 1992.ápr.2. EXKLUZÍV INTERJÚ MIRCEA DINESCUVAL, A ROMÁN ÍRÓSZÖVETSÉG ELNÖKÉVEL „Sorsunk itt, Keleten azonos” ,,A kultúra Keleten vészit értékéből, az erre tzáiit pénz igen kevésnek túnik, de megkíséreljük, hogy ne veszítsük el a szomszédos országokban alkotó kollégákkal a kapcsolatot. Bennünket elkápráztat Európa, de nem szabad felednünk, hogy a sorsunk itt, Keleten azonos. A kultúra országainkban válsághelyzetben van. A papír ára és a nyomdakoltségek állandóan emelkednek, előretört az értéktelen irodalom, a kortárs szerzők alkotásai alig keresettek. A szenzációéhes sajtó eltávolította az olvasót az irodalomtól olyannyira, hogy az író háttérbe szorult. Korábban, a totalitárius rendszerekben, amikor nem létezett a szabad sajtó, a szabad televízió, és emiatt az emberek az irodalomban keresték a szabadság illúzióját, meg is találták. Az író szerepe ma csökken, de remélem, ez csak átmeneti állapot. Nos, ebben a helyzetben érdekelnek a magyarországi írókollégák lehetőségei, közös megoldásokon kell gondolkodnunk” — mondta Mtrcea Dinescu, a Román írószövetség elnöke, akit a napokban köszönthettünk Budapesten. DEMETER ZOLTÁN Szeretnénk megerősíteni a két ország közötti kulturális hidat, amely elég törékenynek látszik. A két írószövetség közti kapcsolat különben a nehéz években is jó volt. Kialakult például a fiatal írócsoportok kölcsönös látogatásának hagyománya. Az idősebb kollégák is rendszerében látogattak Bukarestbe, Marosvásárhelyre, Kolozsvárra, román írók pedig Budapestre. Nem volt jellemző az ellenségeekedés, az írószövetségek között kimondottan jó volt a viszony. Azokkal az írókkal, akikkel a Magyar írószövetségnek gondjai voltak, azokkal mi is ellentétben álltunk. Nagyjából azonos barikádokon harcoltunk. — Meg kill tehát őriznünk a meglévő kapcsolatokat Ez az a közvetlen cél, amely Önt Budapestre hozta? — Alá kell lmunk azt, a két írószövetség közötti megállapodást, amelynek az elődjét tavaly Bukarestben láttuk el kézjegyünkkel. Ez a kölcsönös látogatásokra vonatkozik, és természetesen közöa könyvek, veraantológi' ák kiadására is' gondolunk. Nem látványos dolgukkal jöttünk, hanem arra törekszünk, hogy kapcsolatainkat legalább azon a szinten tarthassuk, amelyet eddig elértünk. Fel kell éleszteni a barátságot. A két elnök aláírásával is megpecsételi a megállapodást. 1990-ben alkalmam volt Göncz Árpád úrral, az akkori írószövetségi, most köztársasági elnökkel együtt aláírni a korábbi írószövetségi szerződést, a tavalyit pedig már Jókai Annával véglegesítettük, ót is személyében ismerem, s remélem kölcsönös a szimpátia. A SZÓUSTA — önt egy időben a román irodalom afféle fenegyerekének tekintették. Megőrizte ezt a nimbuszát? — Nem játszhatna az ember a végtelenségig a fenegyerek szerepét. Különben nem is nagyon kellett játszanom. Ilyen volt a természetem, legfeljebb feltímkéztek vele, mint olyan embert, aki kilép a kórusból. Nos, a diktatúra alatt kissé kilógtam a sorból, amelyért meg is szenvedtem, de meg kell mondanom, most is jobban szeretem a szólista szerepét. A művésznek — ée nemcsak Romániában — soha sem szsbad a hatalom alárendeltjévé válnia, nem szabad a hatalmat kiszolgálnia. Noha akkor decemberben nagy lelkesedésemben hittem a népi mozgalomban, de be kell ismernem, hogy néhány hónap múltán kiábrándultán viszszavonultam a politika küzdőteréről. Visszatértem írószerszámaimhoz, ée ellenzékbe vonultam. Anélkül, hogy ebből az ellenzéki pozícióból „mesterséget faragnék ”, úgy érzem, hogy pamfletíróként az ember többet tehet, mintha politikai funkciót vállalna. — Ón tehát elsősorban író és nem politikus... AZ IRÓNIA FEGYVERÉVEL — Igen, kiadok, többek között, egy újságot, a dme Academia Catavencu, nos ennek az akadémiának az elnökévé választottak. Ez mintegy ellenakadémiája a valóságosnak. Kíméletlenek vagyunk, mind a hatalmon lévőkkel, mind pedig az ellenzékkel szemben. Az irónia fegyverével próbálunk harcolni egyrészt a hivatalos ünnepélyesség, másrészt pedig az ellenzéki demagógia ellen. — Elnök úr beszélne a román—moldovai kulturális vagy írókapcsolatokról? — Sokrétű kapcsolat jött létre közöttünk. Minden Moldovából érkező írót szívesen fogadunk. Velük is van kölcsönös megállapodásunk, de ezen túlmenően is minden Bukarestbe érkező moldovai írót az írószövetség felkarol. Persze azért nem olyan egyszerű a helyzet. A negyven év tespedteégéból kilépve tragédiák is bekövetkeznek. Különösképpen a kultúra, az irodalom terén, ahol az alkotók hiúsága fokozottabban érvényesül. Az eddigi hierarchia megbomlott, az írói hivatás változóban van, az írók ma már nem azok a bábfigurák, akiket mutogatni kell a nagyközönségnek. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolatok sem a korábban megszokottak, jól betájoltak, ■ ebből a helyzetből olykor a szikra is kipattanhat. Soha nem volt harmónia a kultúra világában, sem Romániában, sem Moldovában. Az írók két-három táborra oszlanak, éppen ezért nem beszélhetünk általában jó vagy rossz viszonyról, hanem figyelembe kell vennünk az adott irodalmi, politikai véleményeket, sőt a vérmérsékletet is... Azt mondhatnám, a káoszból próbálunk újjászületni, s ez a születés nem könnyű sem nekünk, sem moldovai írótársainknak. NYET HELYETT NO -— Hogyan vélekedik as Európához való felzárkózás esélyeiről? — Nyomaszt bennünket ez a felzárkózás. A dolog azért nem egyszerű, mert nem ütemezhetünk be ötévee terveket a Nyugattal való kulturális kapcsolataink fejlesztésére. Hivatalos szinten egyszerűen elképzelhetetlen ez, a kultúra élő jelenség, s ezt nem befolyásolják sem a szerződések, sem a magas szintű találkozók. Eddig is a személyéé kspcsolatoknak volt köszönhető valamely kelet-európai író nyugati sikere. Minden országban volt valaki — vállalva a faltöró kos szerepét — , aki megpróbált betömi Nyugatra. Főként a disszidaruteknek sikerült áttörniük a falat, de az sem volt ntka, hogy a diaszideneeknek nagyobb volt a vagány Ságok, mint a tehetségük. Ez az igazság. Az irodalomhoz azonban nem vagányság, hanem tehetség kell. Most a dolgok azért tűnnek bonyolultabbnak, mert nem tudom, hogyan fognak betömi a keleti írók Nyugatra, hiszen már nincs meg az
