Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-07 / 8237. szám
— Hallottuk, egyesek az elnökségbe11 „tolsztojánus" magatartásnak, vagy talán megalkuvásnak értékelik tárgyalási készségeteket. Nyilvánvaló, noha nem említett senki neveket a satótájékoztatón, ám a te megnyilatkozásaidat is érinti a tagság kritikája... Hogyan látod? — Elhangzott olyan vélemény, hogy S7.ép a krisztusi iránymutatás, miszerint aki megdob kővel, azt dobjuk vissza kényénél. S ha én magam kenyeret óhajtok dobálni, ám tegyem, de ne dobálózzak a más kenyerével, azaz a MÚOSZ vagyonával. Nos, eszem ágában sincs a szövetség vagyonához hozzányúlni, s feláldozni ezeken a tárgyalásokon, nem is tehetnék ilyen lépéseket a tagság jóváhagyása nélkül. Lehetséges, hogy magatartásom, amely az ellentétek csillapítását szolgálja, engedékenységnek tűnik. Holott a kettő nem ugyanaz. Ám — talán azért mert Erdélyből jöttem — egész életemben jellemző volt magatartásomra, hogy pallót akartam húzni az ellentétes oldalak között. Most is úgy vélem, nem érdemes tussal meghúzni az elválaszlóvonalakat, és markánsabbá tenni a kialakulóban lévő ellenségképet. Annál is kevésbé, minthogy mindkét oldalon többnyire jóhiszemű emberek sorakoznak. — De még a személyedre vonatkozó nemtelen és goromba támadásokra, az inszinuációkra sem válaszolsz, vagy ha felelsz is, igen visszafogottan. Miért? — Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy tetszene nekem az a stílus, amelyben az ellenkező oldal megfogalmazza vádjait. De Romániában megszoktam, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal, amely a magyarellenességben gyakran azonos állásponton áll, hevesen és nemtelenül támad. Éppen ezért nem lepett meg, hogy idehaza a jobboldali, nacionalista, soviniszta sajtó hevesen és igaztalant, minősíthetetlen stílusban, ártó embernek igyekezett beállítani. A MÚOSZ elnöksége' korábban már kért, hogy indítsak pert. Nem tettem meg. Nemcsak azért, mert erre nincs időm, hanem azért sem fordultam bírósághoz, mert a legegyértelműbb az ellenfelet elmarasztaló bármilyen döntés sem takarja be az ember lelki sebeit. S könyveim, cikkeim beszélnek helyettem. Dehát ellenfeleim kevés hajlandóságot mutatnak arra, hogy olvassanak és művek alapján ítéljenek. Pedig több alkalommal is igyekeztem önelemző és önmarcangoló módon felmérni mindazt, amit tettem és írtam. Kegyetlenebbek ők sem lehetnek velem szemben, mint én magam vagyok. — Dehát ha Bodor Pál, az újságíró, az író és az ember tűr és nem vág vissza, a MÚOSZ elnöke legyen határozott. A választott szervek erre kötelezik. — Tisztában vagyok kötöttségeimmel: tudom, köteles vagyok ellenállni jogtalan követeléseknek, szolidáris lévén az általam képviselt testülettel. Ugyanakkor elvonatkoztatok minden támadástól, amely személyes jellegű. Mcgjegyzcm.a kormányközeli orgánumok gyakran csonkítva közlik válaszaimat, Arra a támadásra viszont válaszoltam, amelyet a Mikes Kelemen Kör nevében intézett Benedek István a MÚOSZ vezetősége ellen. Követelte, hogy szolgáltassuk ki azoknak a névsorát, akik a Belügyminisztérium ügynökei voltak. Csak magánlevelet írtain, mert vádjaik teljes ténybeli tájékozatlanságra vallottak. Hiszen a MÚOSZ páncélszekrényei nem őriznek Ugynöklistákat. Viszont világéletemben arra törekedtem, hogy az ellenvéleményekből is megkeressem azokat az elemeket, melyek tanulságokat hordoznak. — Gondolom, jogosnak tarthatja azokat az igényeket, melyeket nem kizárólag a kormánypártokhoz közeli sajtó fogalmaz meg: a MÚOSZ öntisztulása a szövetséget támadhatatlanná vagy kevésbé támadhatóvá tehetné. — Nem tervezünk és nem is tartunk elfogadhatónak semmiféle igazoló eljárást. Szükségesnek tartjuk viszont a nyilvánosságot. így például tényekkel kell válaszolni arra a vélekedésre, hogy nem minden szövetségi tag tekinthető újságírónak. A nemrég kiadott MÚOSZ évkönyv tartalmazza a tagsági névsort. Ez azonban kevés, elhatároztuk, hogy hivatásos sajtótörténészek közreműködésével kiadunk egy olyan részletes listát, amelyből pontosan kiderül, ki kicsoda, hol működött, mit tett az elmúlt években, évtizedekben. Valamennyi újságíró — tehát nem kizárólag a MÚOSZ tagok exhaustív lexikonát is elkészítik a sajtótörténészek, a mi megbízásunkból. Elkészül a naprakész tagnyilvántartás, amelyből kiderülhet, kik kerültek illetéktelenül a szövetség tagjai közé. Amennyiben mégis sor kerül törvényes igazságszolgáltatásra, természetesen a jogszerűen elítéltek el fogják veszíteni tagságukat. Azok, akik ellen az etikai bizottsághoz, közelmúltbeli etikátlan magatartásukkal kapcsolatban hivatalos bejelentés érkezik, az etikai bizottság feltételezhetően lefolytatja a hivatalos eljárást. — Úgy tűnik a sajtóból, hogy a jó szó nem más ez esetben, mint falrahányt borsó, a gesztusok, amelyeket tesz a szövetség vezetése, nem hatja meg a dühös Közösségei. Sőt a jóindulatú kezdeményezéseket engedékenységnek vélik a MÚOSZ ellenfelei, mert a MÚK vezetői egyre gorombábbak. — Csak a látszat szintjén állnak egymással szemben eszmények és elvek. Itt szigorú érdekharc folyik. A türelmetlenséget ezért nem békíti meg a békekcrcsés. Talán furcsa és paradox nézet, de én attól az időtől várom a konszolidációt, hogy a kor- j mánypárthoz közeli lapok sikereseb-1 bek és népszerűbbek lesznek, mert a sikertelenség teszi most ilyen elkeseredetté őket. — Frusztráció? — Igen, arról van szó, hogy a kormányközeli írott sajtó és a parlamenti viszonyok közt ellentmondás van. Ott a szavazatok többsége a kormánypártoké. Nem lehet oly módon segíteni, hogy bejáratott, sikeres lapokat átalakítanak és saját befolyásuk alá hajtják őket, mert így az átalakított újságok elveszítik olvasóikat. Ez történt a legnagyobb hagyományú napilappal, amely olvasótáborának kétharmadát veszítette el rövid idő alatt, és említhetnék hasonló példát a hetilapok köréből is. El kellene fogadni inkább azt a tapasztalatot, i hogy egy lap bejáratásához idő kell:' amíg egy lap befut, népszerűségre tesz szert, kialakítja saját arculatát, négy-öt év telhet el. A kormányzat viszont inkább a lapok megszerzésének taktikáját választja. — Rossz taktika. — A kormány csak saját rajongó- I ival hajlandó szóbaállni. Pedig a MÚOSZ-ban még most is több kormánybarát újságíró van, mint amennyi a MÚK- ban. És közeledésünket nem méltányolja a kormányzat. Ez elképesztő attitűd. • N. Sándor László so soro flK •t NJ C_^> _ANAP INTERJÚJA Bodor Pállal, az újságíró-szövetség elnökével A tárgyalókészség nem engedékenység....
