Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-07 / 8237. szám
Népszabadság, 1992.ápr.2 29 Szerzetesi lelkiismerettel j?j Türelmei, mindkét oldalon Dr. Korzenszlcy Richard bencés szerzetes, magyar-orosi szakos tanár tíz évig volt a pannonhalmi bencés gimnázium igazgatója. Jelenleg a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyházi ügyekkel foglalkozó miniszteri biztosa. On egy nemrégiben megjelent, Leckénk o kölcsönös megértés című írásában kijelenti: sokan terjesztenek rémhíreket arról, ki és hogyan taníthat egyházi iskolában. Játsszunk el a gondolattal: ön egyházi iskola igazgatójaként fölvenne-e engem angoltanárnak, ha őszintén megmondanám: nem voltam és nem is vagyok hívő ... Mit jelent az egyházhoz való lojalitás? — Legelőször az elkötelezetten hívő angoltanárok közt keresnék, ám ha ilyet nem találnék, aikkor elsősorban informálódnék korábbi szakmai tevékenységéről. Azután beszélgetnénk: meggyőződéssel tudná-e mondani, hogy amit az egyház csinál, az nem ostobaság. Nem mondaná-e a gyerekeknek azt, hogy butaság templomba járni vasárnaponként? Természetesen nem, ám ateizmusomat nem lennék hajlandó véka alá rejteni, nem járnék most hirtelen buzgón templomba, mert szerintem a gyereknek hazudni a legnagyobb bűn. — Ebben egyetértünk. Nem kérném öntől, mint pedagógustól, hogy a templomba kísérje a gyerekeket, ám azt elvárnám, hogy az évnyitón, amelyet istentisztelet keretében tartanánk meg, vegyen részt. Természetesen nem kellene imádkoznia, sem keresztet vetnie ebből az alkalomból. Ilyen feltételek mellett felvenném. Az elmúlt 40 évben megmaradt kevés egyházi Iskola többségében legendásan jó színvonalú oktatás folyt. A már idézett cikkében írja: az egyház nem rendelkezik olyan tanáremberek sokaságával, akik képesek volnának nagyszámú egyházi iskolát újjáéleszteni és működtetni. Mégis sorra indulnak az új egyházi iskolák. Nem jelent ez majd színvonalcsökkenést? — Ügy vélem, ami volt, nem állítható vissza, a világ nagyon megváltozott közben, az egyházi iskolák rendszere nem restaurálható. A közvélemény előtt az elmúlt 40 évet túlélő 8 katolikus iskola lebeg; úgy gondolják, úgy kellene csinálni, mint a pannonhalmi bencések vagy a pesti piaristák. Ezt azonzan nem lehet utánozni, hiszen mindegyiknek sajátos arculata, megismételhetetlen történelme van. Egyébként ezek szerzetesiskolák, s az egyházi iskola nemcsak szerzetesi iskola lehet. Ugyanakkor a szülőknél él az igény és a vágy, hogy valami mást kapjanak erkölcsileg, értékrendben a gyerekek az iskolától, mint eddig. Felfogható ez az eddigi iskolák indirekt kritikájának is. Pedagógusoktól hallottam: a szülök, még a vallásban teljesen járatlanok is azért kívánják hittanra vágj1 egyházi iskolába íratni gyermekeiket, mert mint valami csodaszerben, reménykednek a vallásban: az eddig „rossz” gyerek ettől majd megjavul, . például nem fog káromkodni .. . — Lényegesnek tartom, hogy az egyházi iskolák társadalmi — szülői — igény nyomán jöjjenek létre. Meg kell találni azt a lehetőséget, hogy az ilyen társadalmi igényt jogsérelem nélkül lehessen kielégíteni. Fontosnak tartom azt is, hogy az iskola nemcsak a mostani, hanem a jövőben születendő gyerekeké is, nem lehet tehát egy-egy iskola ügyében kiemelni a társadalomból a most éppen iskolás korú gyerekek szüleit. Jogos Igény kielégítése jogsérelem nélkül, ezzel egyetértek. Ám nap mint nap kirobban egy-egy jól működő világi iskola „egyházasítása” ügyében a botrány. Hogyan vélekedik erről a jelenségről? I — Én ezeket a vitákat I majdhogynem természetesnek tartom. Egyszerűen nem volt időnk és alkalmunk megtanulni józanul tárgyalni. Ugyanakkor veszélyesek is ezek a feszültségek, mert sok állampolgári kezdeményezés hatalmi csatározások színterévé válik. Legtöbbször azt is lehet érezni, hogy az emberek tájékoztatása nem megfelelő. Nem a sajtó torzít. A legtöbb esetben abban az időszakban, amikor a szándékok megfogalmazódnak, s még mielőtt az illetékesek leülnek tárgyalni, a közvéleménybe egy pontatlan információ jut el, s ez okoz bonyodalmakat. Sokszor tapasztaltam, hogy egy adott iskola ügyében szót tudtak érteni egyházi és önkormányzati emberek, ha I mindkét fél pontosan megfogalmazta, mit akar, s mi az, amit senki nem óhajt. A társadalom egyébként nehezen tudja megemészteni a változásokat. Az egyházzal szemben megfogalmazzák, legyen türelmes, ám a másik oldaltól is toleranciát várnék el. j Mi a véleménye a legtöbb nézeteltérést kiváltó dologról, arról, kié legyen egy kis település egyetlen Iskolája? Az egyházi iskolának lényeges sajátossága kell hogy legyen a szaDadon választhatóság szülő, diák és tanár számára. Egy kis település egyetlen iskolája azonban nem szabadon választható iskola, hanem AZ iskola, itt tehát a legnagyobb mértékben érvényesülnie kell a lelkiismereti és vallásszabadság jogainak és követelményeinek. Tehát például a nemesgulácsi egyetlen iskolában — mely önkormányzat ti döntés nyomán megsem lett egyházi — elsődleges szempont kell legyen, hogy a hitoktatást az egyház teljes szabadsággal végezhesse. Csak abban az esetben tudok elképzelni egyetlen és egyházi iskolát a településen, ha az egyház kezdeményezi szülői igény nyomán a viszszakörzetesitést. Ilyen történt Zalaszabaron, ahol a régi, körzetesített iskola épületeben nyitnak most katolikus iskolát. A gyerekek eddig a továbbra is működő, néhány kilométerre levő Nagyatádra jártak önkormányzati iskolába. Elképzelhető, hogy most praktikus szempontból több család választja a helyben működő egyházi iskolát, itt az egyháznak tehát kötelessége a gyerekek teljes vallásszabadságának biztosítása. Ügy vélem egyébként, függetlenül attól, milyen iskolába jár, és híyő-e vagy sem a gyerek, szükség lenne a nemzeti i alaptantervben már benne j lévő, úgynevezett vallásismeretre. Ilyen tantárgyat je- i lenleg nem oktatnak az is■ kólákban, ezért most a hittan tolt be kettős funkciót: a vallási ismeretekben való elmélyedést és a vallásos i emberformálást, illetve a kultúrtermékek továbbadását. Ezenkívül, szerintem, szükség lenne valamiféle, jobb híján erkölcstannak nevezhető tárgyra, ami a nem vallásosok számára is segítene eligazodni az értékek világában. E kérdésben, úgy tudom, társadalmi konszenzus van: egyelőre „csak" tankönyvek és képzett pedagógusok hiányoznak hozzá. Egyébként: hogyan érzi magit a minisztériumban eg)’ bencés szerzetes? — Azt mondanám, én továbbra is pannonhalmi bencés szerzetes vagyok, csak több időt töltök idegenben ... Hiányoznak a gimnáziumi magyar órák, ugyanakkor itt rálátásom van sok mindenre. A sokféle érdeket ugyanazzal a szerzetesi lelkiismerettel kell egyeztetnem, amellyel az iskolai órákat vezettem Pannonhalmán. Török Katalin
