Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-07 / 8237. szám

Új Magyarország, 1992.ápr.3 'h Egy meghamisított beszéd eredeti változata Jeszenszky Géza az amerikai magyarságról Tisztelt Honfitársaim, kedves Ba­rátaim, Testvéreim!- Én magam is részt vettem a református világtalálkozón és megőriztem annak jelszavát, jel­mondatát: „Tebenned bíztunk ele­jétől fogva." Ez a világtalálkozó nem csupán a világ magyar refor­mátusainak volt a találkozója, ha­nem egy nagy hálaadó istentiszte­let volt. Hálaadás azért, hogy Ma­gyarország ismét szabaddá vált, mondhatjuk, hogy 450 év után szinte először nincs idegen katona Magyarország földjén. Mondhat­juk azt, hogy Magyarországon azok a hagyományok és azok az új eszmék, amelyek az elmúlt évszá­zadban kibontakoztak és megújí­tották a magyar szíveket és lelke­ket, tehát a szabadság a jogállami­ig a demokrácia, a türelem: ezek az csernek ujia clloglallak melio helyüket Mondhatjuk, hogy az ősi címerünk is visszakerült arra a helyre, ahol mindig is volt a szí­vünkben. Mindezért valóban buszkék lehetünk, valóban helye van a hálaadásnak Ugyanakkor ez az új helyzet mérhetetlen felelős­seget is ró ránk. Meg kell állnunk és visszatekintenünk, magunkba nézzünk, hogy minek is köszön­hetjük ezt az eredményt...- Minek is köszönhető mindez? Az isteni gondviselés hogyan nyil­vánult meg?- Biztos, hogy az otthoniak ki­tartásának döntő szerepe volt. Megvolt a szerepe a '45-ös szabad választásnak, amikor az ország 83 százaléka egyértelműen jelezte, hogy nem kér a kommunizmus­ból. Megvolt az '56-os forradalom­nak az óriási jelentősége, ami a vi­lág előtt feltárta, hogy az a rend­szer, ami Európa keleti felében uralkodott, milyen mérhetetlen utálattal találta magát szembe és - a lehetetlent is megkísérelve - a magyarság fölkelt ellene...- Megvolt a szerepe ebben a vál­tozásban az emigrációnak. Önök­nek szerte Amerikában és az Ausztráliától Új-Zélandig szerte a világban szétszórt magyarságnak is. Az ó hőségüknek, kitartásuk­nak és bizalmuknak, sokszor na­gyon is materiális segítségüknek. Megvolt ebben a változásban a szerepe a Szovjetuniónak, és an­nak, hogy végül is olyan államfér­fiú támadt, aki ha részlegesen is, de felismerte a rendszer tarthatat­lanságát és megkísérelte azt meg­reformálni...- Most azonban az orom pilla­natában előre kell tekinteni, hogy Torgyán József kisgazda pártelnök a minap a Népszabadságban azzal vádolta meg Jeszenszky Géza külügyminisztert, hogy a magyar dip­lomácia vezetője állítólag „használhatatlan emberekként" tünteti fel a külföldön élő magyarokat. A külügyminiszter utóbb a Magyar Hír­lapnak adott interjújában határozottan visszautasította Torgyán vá­daskodását, s ezzel egy időben lapunk rendelkezésére bocsátotta azt a beszámolót, amely egy tavaly nyáron Los Angelesben sorra került találkozó hiteles történetét tartalmazza.A Hollywoodi Magyar Refor­mátus Egyháznál elhangzott külügyminiszteri beszéd meghamisított változata szolgáltatta az alapot a Torgyán-féle vádaskodáshoz.Tekín­­tettel arra, hogy a külföldön élő magyarsághoz fűződő kapcsolatrend­szer kiépítése és ápolása - az elmúlt évtizedek elutasító, vagy legjobb esetben is közömbös alapállása után - a jelenlegi magyar kormányzat politikájának egyik legfontosabb eleme, indokoltnak tartjuk, hogy az említett rossz ízű vitához ürügyként használt eseményről a hiteles do­kumentumot, Jeszenszky Géza Los Angelesben elhangzott beszédé­nek torzításoktól mentes változatát közzétegyük. nu a feladatunk, mi a felelőssé­günk ebben a helyzetben Tudjak a jelenlevők is, és tudja az ország, hogy mérhetetlen nehézséggel kell megkúzdenünk. Tönkretett gazdaság, az irracionális gazdasági szisztéma maradványai, a környe­zet károsodása, mérgezett talaj, víz, levegő. Szinte az Apokalipszist idéző tényekkel találja magát szembe a látogató nemcsak Ma­gyarországon, hanem az összes kommunista országban. Tudjuk és önök közül is sokan tapasztalták, hogy egészségében mennyire megromlott a magyarság, de ez áll lelki egészségére is. A morális kár elmondhatjuk, sokkal nagyobb, mint a látható kár, mint a fizikai kár. És mindezt a nehézséget olyan külpolitikai, nemzetközi környezetben kellett leküzde­­nünk, ami igaz, hogy sokkal ked­vezőbb, mint az elmúlt évtizedek­ben bármikor, de mégiscsak rend­kívüli nehézségekkel, veszélyek­kel, bizonytalansági tényezőkkel terhes. Gondoljunk arra a tragé­diára, arra a harcra, ami minden percben újra kitörhet déli szom­szédunkban, Jugoszláviában és aminek tanúi vagyunk a Szovjet­unióban, köztársaságainak kisebb­ségei között. Tehát mindezzel a nehézséggel számolva, nem kell csodálkoznunk azon, hogy a ma­gyar feltámadásban benne van az a szomorúság, amit Ady egyik ver­se oly találóan fejez ki, amit sok­szor oly nehezen ért nemcsak a külföldi magyar, hanem az itthon élő is.- Látjuk, amiről most is beszélt a textus: Izrael népével is az tör­tént, hogy amikor az egyiptomi rabságból kiszabadultak, a hosszú sivatagi vándorlás alatt elfáradtak és elvesztették a hitüket, és voltak közöttük, akik visszakivánkoztak a rabságba. Azt mondtak, hogy nem is volt olyan rossz a rabság­ban, jobb volt a rabságban a húsos fazéknál ülni, mint a sivatagban bolyongani. Tehát van egy érthe­tő, de mégsem elfogadható érzés­fajta, érzület otthon, amivel szá­molnunk kell. Mi a megoldás, mi az ellenszere a rosszkedvnek, a re­ménytelenségnek? Azt hiszem, hogy itt a templomban megtalál­juk az ellenszert. Két ellenszer van: az, amire Madách js utal, ami­kor a Tragédia végén Adám a tör­ténelmet végigélve hajlamos lenne az elkeseredésre. E kettő: Isten és a Haza. Mindkettő a magasban van, vagy mindkettő talán ben­nünk van, szívünkben. Erőt ad­nak, mint az ének, amit ma is éne­keltünk - legkedvesebb egyházi énekem: „Föl barátaim, drága Jé­zus zászlaja alatt..."- A nemzetépítéshez a funda­mentumot megteremtette a ma­gyar nemzet, Isten segítségével, szabad választással a nemzet aka­rata érvényesült és olyan utat vá­lasztott, a Nyugathoz történő visszatérést, amire ezer évvel ez­előtt léptünk rá. A mostani lehető­séggel a nemzetnek élnie kell és remélem, hogy fog is élni. Ha le­­küzdjük hibáinkat, a lelkesedés ro­­vidéletűségét és a másik végletet, a pesszimizmust, ha leküzojuk a pártoskodást. Nem azt mondom, hogy nincs szükség pártokra, de szükség van arra, hogy a partokat egyesítse az a feladat, amit vállal­tunk, az, hogy az országot újjá kell építenünk Megvannak hozzá a tradícióink, megvan hozzá a vallá­si türelem, amelynek Magyaror­szág egyik élharcosa volt. Megvan a nemzetiségi türelem. Magyaror­szágon kívuinem volt egyetlen or­szág Európában, amely oly mér­tékben tiszta szívvel fogadta volna be a menekülőket: kunokat a mon­golok elöl, a szerbeket a torok elöl, a németeket a boszorkányuldozés elöl, a protestánsokat az ellenre­formáció elől, a zsidókat a cáriz­­mus és Románia pogromjai elől. Ezeknek a hagyományoknak van egy másik társuló vonása is, az, hogy mi mindig törvénytisztelők voltunk, még a forradalmaink is( akár '48-at, '56-ot nézzük, akar '89 vértelen forradalmát. Önállóan, a törvények bölcs, radikális megvál­toztatásával teremtettunk új politi­kai rendszert, amikor erre szükség volt, amikor erre módunk volt. Ezt az örökségünkét továbbra is tiszte­letben tartjuk, ezert nincs Magyar­­országon vérbosszú, ezért nem volt Magyarországon jogos felhá­borodásunk ellenére '56-ban sem tömeges népitélet - Most kezdődik egy új történel­mi korszak, ami nagy lehetőséget kínál Hazánknak Most azt nem a népek közönye, hanem szimpátiá­ja övezi. Igaz, hogy voltak kísérle­tek, hogy ezt az uj magyar demok­ráciát beteketitsék, türelmetlenség vádját es más alaptalan vádakat is terjesztettek a külföldi sajtóban is. De azt kell mondani, hogy ezek a vádak porra váltak és a külföld bi­zalma ma erősebb, mint valaha Ha nem tudott, akkor legyen ismert, hogy tavaly a volt kommunista or­szágokba történt befektetések több mint a fele Magyarországra érke­zett és hogy ha a környezetünkben és otthon az országban a stabilitás, a bizalom megmarad es ha az em­berek a regi rendszer által ránk kényszeritett megpróbáltatásokat átvészelik türelemmel, hittel, ak­kor ez a feltámadás valóban tartós és eredményes lesz. Ebben a feltá­madásban, ebben az új Magyaror­­szág-építésben továbbra is jobban, mint eddig, ott van a helye a külföl­di magyarságnak...-Amikor ebben a gyülekezetben vagyok újra, ot év után visszatérve és Tatom a jelenlevőket, az ismerős arcokat es latom a visszanyert ma­gyar zászlót, akkor nyűgödtabban megyek tovább Washingtonba, az alelnokhoz, mert tudom, hogy nem csupán Amenkara számítha­tunk, nem csupán az Európai Kö­zösségre, hanem továbbra is szá­míthatunk arra az erős fundamen­tumra, arra a segítségre, amit Önök. amerikai, nyugati magyarok jelentettek eddig es jelentenek ez­után is - mondotta Jeszenszky Gé­za.

Next

/
Thumbnails
Contents