Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-01 / 8233. szám

Magyar Hírlap, 1992.ntárc.28.

i y

— Nem lenne szerencsés, ha a: MDF jobboldali, populista identitását Csw ka Istvánra és vonzáskörére szűkítenénk, mert hiszen esetenként tapasztalhattuk már, amit Csurka mond ki először, azt másodjára a kormány lépi meg. Nézetem szerint az MDF jobbratolódása annak a populizmusnak a térhódításával egyenlő, amely magához emelni, irányítani, vezetni akarja a népet és ehhez meglehetősen agresszív, a kereszténynemzeti ideológián alapuló és hegemóniára törekvő hittérítő szerep párosul. Ezért gondolom úgy, hogy az AntaU-kormányt illető liberális kritikák itulokoltak, amikor azt vetik fel, l\pgy a kormányzati filozófia állam- és tekintélyelvű, s ettől vezérelve a kormány egyre mélyebben és egyre szélesebb kőiben építi ki saját hatalmát, klientúráját: osztja ki az állami tulajdont és a fontos pozíciókat, lojalitást követelve a kormány és az általak képviselt eszmeiség iránt. \

— Ezzel a kérdéssel a párt és a frakció után elérkeztünk az MDF harmadik politikai tényezőjéhez: a kormányhoz. A kormányt illetően nem látom megalapozottnak ezeket a túlzó kritikákat. Liberális alapelv, hogy az állam minél kisebb térre szorítkozzék. minél kevésbé avatkozzék be az állampolgárok dolgaiba. Más azonban ellenzéki pozícióból hirdetni a liberális elveket, és egészen más korrilányzati pozícióból tenni ugyanezt. A kormányzati felelősség birtokában élni kell a kormár|yzati jogosítványokkal. a végrehajtó hatalom révén irányítani kell az Országot, és mindenféle kormányzati lépés kiválthat radikális-liberális kritikát: egyáltalán miért van, miért-fétezik, miért intézkedik, miért cselekszik az állam és a végrehajtó hatalom? Szerintem a kormánypolitikát illetően alaptalan a „keresztény-nemzeti kurzus" gyakran hangoztatott vádja. Örököltünk egy társadalmi állapotot, amelyben negyvenéves szocialista, kommunista szellemiségű diktatúra után teljesen természetes az egyházaknak, a vallásnak. a nemzeti érzésnek, a nemzettudatnak a rehabilitációja. Arm a népet mintegy paternalista módon vezetni szándékozó törekvésekre vonatkozik, itt megint sajátos helyzet áll fönn, ami ugyancsak az elmúlt negyven év terméke, meg az azt megelőző felemás polgárosodásé. Ezt a társadalmat az előző rendszer infantilizmusra szoktatta, a mindenható államtól vár el mindent a munkahelytől kezdve a szociális gondoskodásig és így tovább. Ezért van az. hogy az átlagember részéről mindenén a kormányt éri kritika, olyar, dolgok miatt is. amihez a kormánynak már rég semmi köze nincsen Ám ezt a közeget, ezt a társadalmi várakozást teljesen figyelmen kívül hagyni nem lehet. A magyar polgár korántsem olyan öntudatos és önálló,1 mint mondjuk az angol vag>' az osztrák.

— En vitatom, hogy a nép azt várja a kormánytól, hogy még mélyebben szóljon bele a civil szféra dolgaiba.

— Azt várja, hogy munkahelyet biztosítson neki, hogy csökkentse az árakat, hogy szociálisan gondoskodjon róla. hogy a televízióban teremtsen rendet satöbbi, satöbbi.

| — En azt látom, hogy az új struk-I túra kialakításában a kormány olyan } jogokat vindikál és szerez meg magá' nak, amelyek az újraállamosítás ve-1 I szélyét hordozzák magukban. A köz, veden felügyelete alá vont Állami Vagyonügynökségen keresztül eldönthe• ti, ki lehet tulajdonos, pressziót gya- i kőről a bankokra, a kultúrában, a tömegkommunikációban olyan pozíci- i ók elfoglalására törekszik, amelyek 1 igazi demokráciákban a kormány i számára elérhetetlenek. De említ he- 1 tem a megyei bírósági elnökök kinevezését, amikor a miniszter nem azt a jelöltet nevezi ki, akit az adott közösség a legalkalmasabbnak ítél a tisztségre. >

— Olyan gazdaságot örökölt ez a kormány, amely kilencvenvalahány százalékos állami tulajdonban műkő- ’ döti. illetve nem működön. Az MDF azt ígérte a programjában, hogy a választási ciklus végére az állami tulajdont ötvenszázalékosra csökkenti a

; privatizáció révén. Ez a-rendkívül gyors ütemű privatizáció beindult, te; hát nem tudom, hogy az újraállamosí! lás vádja ebből a szempontból mire alapozódik. Az állam tulajdonos, és a végrehajtó hatalomnak nemcsak ha; tásköre, hanem felelőssége is a tulajdonosi jogok gyakorlása. A demokráciákban egy kormányváltás után mindazokban a tisztségekben, amelyek a végrehajtó hatalom kompetenciájába tartoznak, jelentős személycserék történnek. A kormány iránti lojalitás ezekben a tisztségekben megintcsak természetes. És Magyarországon van egy speciális körülmény: itt nem csupán kormányváltás történt, hanem rendszerváltozás történik, s ilyen helyzetben indokolt a régi meg, köveseden struktúrák lebontása és a nagyobb mértékű személycsere.

— Akkor is a fő kérdés az, hogy milyen szelekció működik.

— A klientúra nagyon rossz csengésű szó. Harealóban csupán a hűség, a politikai elkötelezettség alapján válogatja ki a kormány a maga — másik negatív töltésű szóval élve — kádereit: akkor azt hiszem, az ellenzék örülhet ennek, hiszen a kormány maga alatt vágia a fát. A megyei bírósági elnökök kinevezése okán az a vád

i hangzik el újra és újra, hogy az igazságügyminiszter kinevezési gyakorlata sérti a végrehajtó hatalom és a bírói hatalom szétválasztásának alkotmányos elvét. Ezek a vádak egy korábbi alkotmánybírósági ítélet szerint is megalapozatlanok. A törvény a miniszter hatáskörébe ufalta a megyei bírósági elnökök kinevezését. Ez nem veszélyeztetheti a bírói függetlenséget, tudniillik a megyei bíróság elnökének nincs befolyása az ítélkezésre, a bírói tevékenységre, az igazságszolgáltatásra. A bírák szerintem rosszul fogták föl a számukra biztosított jogosítványt. Ók maguk válasz- i torták ki azt az egy személyt, akit alkalmasnak ítéltek, tehát mintegy elvonták a miniszter hatásköréből ezt az aktust.

— A kinevezés jogszerűségén jogászok is vitatkoznak, de végül is az t történt, s ez a stílusra jellemző, hogy f egy adott közösség kiválasztotta azt a

! személyt, akit a legalkalmasabbnak tan egy tisztség ellátására, ugyanak-Íikor kilenc esetben a kinevező miniszter ennek a közösségnek az akaratával ellentétes döntést hoz.

—Lehet, hogy a közvélemény számára ez nem rokonszenves, de még i egyszer mondom, véleményem sze- i rint a bírák azok. akik olyan szerepet 1 vindikáltak maguknak, amelyet a jog j másnak szán.

| — Az MDF liberális fóruma a

j múlt héten újra a nyilvánosság elé lé! péti, voltaképpen ez adott alkalmat ' beszélgetésünkre. Várható-e hogy platformmá szerv eződnek az MDF liberálisai, várható-e, hogy erősödnek a liberális vonások az MDF politikájában?

— A Liberális Fórum Alapítvány — amelyet még tavaly Kulin Ferenccel, Elek Istvánnal. Furman Imrével és Balázsi Tiborral hoztunk létre — igazi szándéka az, hogy .segítsen megteremteni a liberális politikához szükséges szakértői, szellemi hátteret. A frakcióban működik a liberális műhely, amelynek nincs tagsága, és úgy tevékenykedik, hogy esetenként egyes kérdésekben kialakítunk egy álláspontot, és azt a frakció elé visszük azzal a szándékkal, hogy az MDF képviselőcsoport közös álláspontjává tegyük, illetve kompromisszumos módon elfogadtassuk. Ha ez nem sikerül, és úgy ítéljük meg. j fontos, hogy a közvélemény megis: merje véleményünket, akkor megfontoljuk, hogy mint a Liberális Műhely álláspontját, nyilvánosságra hozzuk. Ezt tettük a március 15-ei tüntetést illetően. amikor nem tartottuk szerencsésnek, hogy egyáltalán aktuálpolitikai követelések fogalmazódjanak meg a nemzeti ünnepen, és azt különösen nem, hogy MDF-tagok részt vegyenek a televízió előtti tüntetésen. A másik állásfoglalásunk az al■ kotmánybírósági határozat kapcsán