Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-06 / 8236. szám
Király Zoltán megszavaztatta a nagygyűlést Két hónap múlva zászlót bont a Szociáldemokrata Néppárt Voltak, akik közfelkiáltással azonnal egy új szociáldemokrata pártot akartak alakítani Tatabányán, a bányász, a vasas és a vegyész szakmák szervezett dolgozóinak nagygyűlésén, a többség azonban Király Zoltán független országgyűlési képviselővel, a rendezvény egyik szónokával értett egyet: az új, elképzelhetően Szociáldemokrata Néppárt nevet viselő párt zászlóbontása körülbelül két hónap múlva érlelődhet meg. A tatabányai sportcsarnokban megtartott rendezvényre az ország legkülönbözőbb részeiről több mint 1500 érdeklődő utazott, közöttük a hazai szociáldemokrata pártok és a Szociáldemokrata Egyesülés képviselői. Ott volt Révész András, a szociáldemokrácia nagy öregje is. A három szakma szakszervezeti szövetsége által rendezett gyűlésen viharosan tört felszínre az elégedetlenség amiatt, hogy nyoma sincs az ígért nyugati típusú szociális piacgazdaságnak, hiányzik az állam szociális felelőssége. Mindezeknek Schalkhammer Antal, a Bányaiipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke adott hangot, gazdasági szerkezetváltást sürgetve. Szólt a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok mérhetetlen elnyomorodásáról, kijelentette, hogy szükség van egy baloldali, széles körű, szociáldemokrata szellemiségű mozgalom megteremtésére. A szakszervezetek nem kívánnak a hatalom részesei lenni, mondta, de érdekük, hogy megtalálják azokkal a pártokkal a kapcsolatot, amelyek hozzásegítenek a munkavállalók életét javító törvények születéséhez. Király Zoltán — akit mostanában gyakran látni szakszervezeti, szociáldemokrata gyűléseken — kijelentette, hogy a rendszerváltás felemelő érzést adó induló pillanata már a múlté; a koalíciós kormány politikai-erkölcsi bűne, hogy ezt a kivételes pillanatot beszennyezte, beárnyékolta, tíz- és- tízezrek számára meg nem történtté silány íitotta. Ma az egyetlen biztos kormányprogram az elszegényedés, állapította1 meg Király Zoltán, számadatokkal illusztrálva az áremelkedések, a munkanélküliség, az elnyomorodás nyomasztó tényét. A .képviselő felvetette a -kérdést a sportcsarnokot zsúfolásig megtöltő tömegnek: hajlandók-e ilyen kormányprogramra szavazni a következő választásokon? A gyűlés részvevői orkánszerű hangerővel- kiáltották; nem! Király Zoltán részletesen kifejtette, hogy a kormánynak megvolt az esélye a jelenlegi helyzet elkerülésére; 1990-ben elsősorban a gazdasági rendszerváltással kellett volna foglalkoznia. Ezt az MSZMP-tői függetlenné vált Németh-kormány kellően előkészítette. De mint a képviselő mondta, a jelenlegi kormány alkalmatlan arra, hogy kiépítse a szociális piacgazdaságot. A miniszterelnök képtelen megszabadulni alkalmatlan munkatársadtól: a külügyminiszter, miközben bejárja a világ legtávolabbi pontjait, nem tud megfelelő kapcsolatot kialakítani közvetlen szomszédainkkal. Nem mond le posztjáról a bírói függetlenséget sávba tipró igazságügyminiszter, a- környezetvédelmi miniszter nem -tudja elintézni Bős—Nagymaros ügyét, s létezik egy minden posztra jó Horváth Balázs, aki szintén maradhat. A nagygyűlés résztvevői e ponton bekiabálták: Horváth blamázs... A miniszterelnök érveit, miszerint a -rendszerváltást követő „piszkos munkát” ennek a kormánynak kell elvégeznie, s ez népszerűtlen feladat, Király Zoltán nem fogadja el. Szerinte ugyanis már a Németh-kormány is számtalan „piszkos döntést” magára vállalt, lásd valutabefagyasztás, rubelexport-szigorítás, áremelés, ám ezt megfejelni ennyivel, már az Antall-kormány bűne. Ennek a kormánynak a hatalom kiépítésé volt a legfontosabb, mondta a képviselő. Az állami vállalatok élére, a kulturális intézményekbe, a bankokba most a saját embereit erőszakolja be. Az igyekezet oka: a kormány fél az országtól, fél a néptől, mert ez a nép 1994-ben nemet mond az MDF-kormányra. Király Zoltán ezután szabályosan megszavaztatta a gyűlést arról, hogy ebben a nyomorúságos helyzetben erkölcsös-e a miniszterek fizetésének, a ■ képviselők javadalmazásának emelése. A válasz egyértelmű nem volt. Egy további szavazás azt döntötte el, hogy Király Zoltán e téma parlamenti tárgyalásakor — a gyűlés kérésére — nemmel szavazzon majd. Végül a szónokot megerősítette a tatabányai gyűlés abban, hogy szükség van egy politikai alternatívára, egy új, nyugati típusú, szociáldemokrata néppártra, amely nem jogutódja az MSZPD-nek, hanem a 100 éves magyar szociáldemokrata örökséget vállalja, s feltétel nélkül képviseli a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, a kisvállalkozók érdekeit, s vállalja a szakszervezetek politikai képviseletét. Király Zoltán hangsúlyozta, szavait szándéknyilatkozatnak' tekintsék, majd miután a jelenlévők egyértelműen igent mondtak az új párt létrehozására, a képviselő bejelentette: a már hosszú ideje szerveződő mozgalom két hónap múlva új pártként jelenhet meg. A gyűlésen -részt vevő MSZDP-tagok közül nóhányan megijedtek a bejelentéstől, aggódva áprilisi kongresszusukért, de mint a szervezők mondták, riadalomra nincs ok. Az új párt ugyanis lehetőséget nyújt valamennyi hazai szociáldemokrata erő összefogására. A gyűlésen többen tudni vélték, hogy az új párt zászlóbontására már május elsején sor kerül, a hajógyári szigeten. (horváth)
