Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-06 / 8236. szám
Magyar Nemzet, 1992.ápr.1. /r Vámjaink amerikai vádlistán (Tudósítónktól) WASHINGTON - Piacnyitási erőfeszítéseinek eredményeit és változatlanul meglévő gondjait tudatván évi jelentésében a törvényhozásnak a őz/s/t-kormány először tette kifogás tárgyává a közép-európai hármak egyes kereskedelmi korlátáit. A Carla Hills világkereskedelmi főmegbízott hivatala által közzétett anyag a tavalyi 36-hoz képest idén 43 országot részesít ilyen-olyan szemrehányásban, s a hét „újoncból” három kelet-európai, négy latinamerikai. Ez nemcsak Furulyái Ferenc követ, kereskedelmi képviselőnk, hanem a The Wall Street Journal szerint is felfogható egyfelől kedvezőbb besorolásnak: immár Csehszlovákiát, Lengyelországot és hazánkat is piacgazdasági országnak tekintik, tehát olyannak, amelyben nem központi tervezéssel, hanem az e rendszernek megfelelő eszközökkel igyekszik a kormány alákítani a kereskedelmet. Ekként tulajdonképpen a kifogások is felfoghatók egyfajta dicséretnek, a lap szavaival annak, hogy ezek a közép-európaiak „gazdaságilag eléggé stabillá váltak az Egyesült Államok többi partneréhez hasonló megítéléshez.” S mivel a jelentés amúgy tárgyalási adalék is az amerikai kormányzatnak a GATT-alkudozásban, hazafelé bizakodó, kifelé „még többet” sürgető (főleg a Japánnal foglalkozó fejezet bővült ki a tavalyihoz képest alaposan, ám még a szabadkereskedelmi partner Kanadát is éri jó néhány szemrehányás az amerikai kivitel akadályozása címén, az EK-ről már nem is szólva). A magyar-amerikai kereskedelemről a jelentés megállapítja, hogy hazánk Amerika 67. exportpiaca, ám a mi kivitelünk az Egyesült Államokba 111 milliós j többletet mutat, tavaly 5,2 százalékkal nőtt. Megemlítve .jobb rajthelyzetünk” előnyeit a piacgazdasági áttérésben, annak és kivált a privatizációnak a meggyorsítását szorgalmazza az amerikai jelentés. S nyugtázza, hogy importunk 93 százaléka nincs engedélyhez kötve, kvótáink pedig „nem jelentenek számottevő akadályt”, a külkereskedelem állami monopóliuma megszűnt, ma harmincezer cég foglalkozik vele. Szóvá teszi viszont az amerikai kereskedel- I mi hivatal négy vámeme'::i kezdeményezésünket a GATT-nál, mert szerintünk ebből három „sérti” kötelezettségvállalásainkat. így Washington az uruguayi fordulóban csökkentésüket fogja kérni. Furulyás szerint itt „kissé vastagon fogott a ceruza”, mert a GATT megenged bizonyos és egyeztetett vámemeléseket, megkövetelve a kompenzálást. S ha sok ezerből négy tételnél - másokhoz hasonlóan - élünk iparvédelmi jogunkkal, az még belefér a GATT- játékszabályokba. Furulyás különben közölte lapunkkal, hogy a jelentés nem okozott hazánknak meglepetést, hiszen „ezekről a problémákról tudunk és tárgyalunk is az amerikaiakkal”. Ilyen a szóvá tett szabadalmi vita: amerikai megíitélés szerint - a főleg a gyógyszer és vegyiparunkat érintő - eljárásvédelmi gyakorlatunk (a termékvédelem helyett) lehetővé teszi jeles márkák „lekoppintását”, néhány kisebb módosítással. Erről Furulyás közlése szerint a kétoldalú beruházásvédelmi tárgyalások keretében már folyik az egyezkedés, s egy hónapon belül Washingtonban ismét napirendre kerül a téma. Kereskedelmi képviselőnk elismerte, hogy valós, súlyos problémákról van szó, s korrektnek minősítette az amerikai megfogalmazást, főként az utalással az ügy kétoldalú megvitatására. Kifogásolják Washingtonban a bank- és biztosítórendszerünkben lévő, a külföldieket „korlátozó” szabályokat, ám Furulyás szerint csakis pénzügyminiszteri engedélykérésről van szó, ami az Egyesült Államokban is bevett dolog. Kereskedelmi követünk csupán nyugtázta azt az amerikai kifogást, hogy a készülő rádió- és tévétörvény kiköti a „helyi tartalom” arányát, mint (másoknál is létező) kultúravédelmet, és nem volt meglepetés Furulyásnak az a mondat sem, hogy a külföldi tulajdont korlátozná e törvény, és „ennek ellenzését az Egyesült Államok kifejezte, folytatva e törvény figyelését”. A.J.
