Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. (8214.) szám

1992Népszabadság,. február 27.

ZSUGORODÓ VASKOHÁSZAT

Honi lemez

Értesüléseink szerint már csak a jóváhagyó aláírásra vár az a határozat, mely alapján mennyiségi korlátozást vezetnek be a Csehszlovákiából, Romániából és a Független Államok Közösségéből Magyarországra érkező vas- és acélipari termékekre. A piacvédő döntés ideiglenes jellegű lesz és nem öleli fel az érintett cikkek teljes körét. Mint ismeretes, a magyar vas- és acélipar nemcsak külföldön, hanem belföldön is visszaszorult, sőt egyes termékek esetében korábbi piacainak 90 százalékát elvesztette. Ennek egyik oka az, hogy a volt szocialista országokban még fennálló állami támogatások igen olcsóvá tették az energiaárakat és a szállítási költségeket. A szubvenciókat a világpiaci forgalomba bekapcsolódni kívánó szomszédos államok nyilvánvalóan belátható időn belül leépítik majd. A támogatások megszűntéig azonban aktiv védelemre szorul a kiszolgáltatott helyzetben lévő magyar ipar.

R. Zs.

Radikális piacvesztés, növekvő termelési költségek és csökkenő árak - kész csoda, hogy a vaskohászat egyáltalán túlélte az elmúlt évet. A súlyosbodó gazdasági helyzet, a helyenként már robbanással fenyegető szociális feszültségek központi válságkezelést sürgetnek - véli a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés, amelynek csak együk eleme lehet a piacvédelem.

Bár a vaskohászati termelés csökkenése már korábban megindult - a legutóbbi tiz év alatt például mind a nyersacéltermelés, mind a hengereltáru-gyártás körülbelül a felére csökkent - ez a folyamat tavaly felgyorsult. Az ország gazdasági helyzetének romlása miatt kevesebb beruházási célú vaskohászati termékre volt szükség, erősen visszaesett a másik nagy felhasználó, a gépipar termelése, megszűnt a volt szocialista országokba történő kivitel, emellett pedig súlyosbította a piacvesztést az importliberalizáció: a Vaskohászati Egyesülés - adatai*

szerint tavaly körülbelül félmillió tonna olyan vaskohászati termék jött be főleg a Szovjetunióból és Csehszlovákiából, amelyeket a magyar kohászat is le tudott volna gyártani. Végső soron a hengerelt áruk termelése az 1990. évi 2165 ezer tonnáról 1511 ezer tonnára csökkent.

Romlottak a termelés feltételei is - az alapanyagok beszerzésének nehézségei mellett nagy csapást mért az ágazatra az energiaárak év eleji emelkedése, ami összességében 4,7 milliárd forintos költségemelkedést okozott. Ennek egy részét sikerült kivédeni, ami abból is látszik, hogy a vaskohászat 1990-ben 3,1 milliárd forintos veszteséget produkált, míg 1991-ben ,,csak” 5,7 milliárdot. Mint Mezei József, ' az egyesülés ügyvezető igazgatója elmondta, olyan vaskohászati vállalat, amelyiknek igazán jól megy, nincsen. Megfelelő a Dunai Vasmű tevékenysége. s ezen kívül is van még néhány nyereséges vállalat illetve kft. A súlyos pénzügyi helyzet miatt ugyanakkor felszámolási eljárás folyik a Nyersvas és Acélgyártó Kft., a Borsodnádasdi Lemezgyár és az Ötvözetgyár ellen, csődöt kért maga ellen az Ózdi Acélmű Rt. és a December 4. Drótmüvek, s három vállalatnál az APEH és a TB kezdeményezésére egyeztetések folynak a tartozások átütemezéséről.

Mindeközben szerkezeti és szervezeti változások egyaránt végbementek a kohászatban. Például a korszerűtlen acélgyártás részaránya 53-ról 42 százalékra csökkent, az oxigénes konverteracél-gyártásé 36- ról 50 százalékra nőtt. A szervezetkorszerűsítés eredményeképpen a vaskohászat állami alapítói vagyonának 61 százaléka társasági formában van. ma a vaskohászati vállalatoknak csaknem 150 gazdasági társaságban van érdekeltségük, s 1992 elején a vaskohászati saját vagyon mintegy 20 százaléka van külföldi tulajdonban.

A Vaskohászati Egyesülés mindezek alapján központi beavatkozást sürget, mert félő, hogy enélkül a még versenyképes kapacitások is elveszhetnek, a szakmakultúra elsorvadhat.

K. J.