Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. (8214.) szám

Magyar Hírlap, 1992. február 2?. rp Demszky Gábor eg} ük félre a politikai szempontokat Február 27-én a BIE redkívüli közgyűlése a „Budapest 1996. Vi­lágkiállítás" bejegyzése mellett döntött. A döntés pontot tett valami után, de további kérdőjeleket hor­doz magában. Erre gondoltam, amikor a hely­színt adó fősáros polgármesterekent átvettem a BIE zászlaját. Ez a zász­ló, mondtam a 42 országból össze­­sereglett küldötteknek, a folyama­tosság és az elkötelezettség szimbó­luma. A folyamatosságé, mert az idei sevillai és genovai, a 93-as dél­koreai világkiállítások után 1996- ban Budapest lesz a helyszín, két évvel később pedig Torontóban vagy Lisszabonban, 2000-ben Han­noverben nyitja meg kapuit egy-egv világkiállítás. Az elkötelezettségé, mert ahhoz, hogy jól működő, sike­res világkiállítást rendezhessünk, a gyakorlatban kell választ adnunk a BIE — most megfogalmazott — szigorú előírásaira, amelyek értel­mében szűkíteni kell a helyszínt, részletes szabályzatot kidolgozni a finanszírozás garanciáira, erősíteni a szervezést bonyolító rt. szerepét, és konkretizálni a túl általánosnak ítélt témát. A BIE világkiállítási biztost rendel ki a feltételek teljesí­tésének ellenőrzésére. A világkiállítási törvény értelmé­ben az expó rendezője a kormány, s feladata a .kerítésen belüli" megva­lósítás, a pénzügyi források megte­remtése, illetve a kormánygaranciá­ból következő intézkedések megho­zatala. A BEE kedvező állásfoglalá­sában, hogy újabb halasztás helyett megtörtént a bejegyzés, jelentős szerepei játszott: a pénzügyminisz­ter a BIE szakértőivel folytatott bu­dapesti tárgyalásokon félreérthetet­lenül kinyilvánította a kormány tel­jes körű garanciavállalását. A főváros és a kerületek feladata Budapest egészének fogadóképessé tétele és — a világkiállítási törvény adta keretek között — az infrastruk­túrák megteremtésében való közre­működés. A szoros határidő, a BIE által előírt és folyamatosan ellenőrzött szigorú feltételek a munka haladék­talan megkezdését követelik. Mindenekelőtt hihetetlenül feszí­tett tempóban — hiszen a határidő májusban lejár — részletes rendezé­si tervet kell készítenünk. A legfon­tosabb és legsürgősebb teendőnk a kiállításhoz nélkülözhetetlen köz­művek, közlekedési és híradástech­nikai létesítmények, a teljes infrast­ruktúra megteremtése. Az infrast­rukturális beruházások összköltsé­géről mind a mai napig nem kap­tunk kielégítően pontos számításo­kat. de a tervezett beruházásokat aligha lehet százmilliárd forintnál (90-es áron számítva) kevesebből megvalósítani. (A lágymányosi Du­­na-híd építésére a kormány külön nyújt fedezetet.) Ehhez a mi viszo­nyaink között horribilisnek mond­ható összeghez az országgyűlés 17 milliárd forintot szavazott meg a költségvetésből, további 5 milliár­­dot az önkormányzatok biztosíta­nak. A hiányzó pénz abból a ma­gánbefektetői körből származhat, amelyre a világkiállítás mellett ér­velők mindig is hivatkoztak. Tartok tőle. hogy az a 7 milliárd dollár tő­ke. amelyről a programirodától ko­rábban hallottunk, nem pont nálunk keresi és találja meg az ideális be­fektetési lehetőséget. Ha ennek akár csak az egynegyede realizálható lenne, a költségvetés máris felléle­gezhet. A beruházások fedezetének elő­teremtése a legsürgősebb, a legké­nyesebb és a legnehezebb feladat. Az önkormányzatok azzal járulhat­nak hozzá a pénzügyi nehézségek enyhítéséhez, hogy vállalkozásba viszik a törvény által kijelölt világ­­kiállítási területen lévő ingatlanai­kat. További feladat magának a kiállí­tásnak a megszervezése. Bár ez nem közvetlenül fővárosi kompe­tencia. városközi és egyéb nemzet­közi kapcsolatainkkal, a kiállítóként számba jövő országok megnyerésé­vel mi is közreműködhetünk benne, akárcsak a marketing- tevékenység egészében. Végül, de nem utolsósorban ne­künk kel! biztosítanunk Budapest egészének működő- és fogadóké­pességét. Az expóra érkező mintegy tízmillió turista ellátásához olyan beruházásokat kell megvalósíta­nunk (szálláshelyek, közlekedés, ivóvízellátás stb.), amelyek semmi esetre sem ronthatják a budapestiek életkörülményeit. Csökkentenünk kell ugyanakkora környezeti ártal­makat. javítanunk a közbiztonságot, és meg kell akadályoznunk, hogy az árak és a bérleti díjak az indokoltnál nagyobb mértékben növekedjenek. Gazdag kulturális programkíná­latról kell gondoskodnunk, hogy az idelátogató vendégek a kiállítás te­rületén kívül is jól érezhessék ma­gukat városunkban. Mindehhez a kivételesen magas szervezettséget követelő munkához alig négy év áll rendelkezésre. Az elhúzódó vitákkal sok időt el­vesztegettünk. A fővárosi önkor-

Next

/
Thumbnails
Contents