Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. (8214.) szám

Magyar Hírlap, 1992. február 2?.

rp Demszky Gábor

eg} ük félre a politikai szempontokat

Február 27-én a BIE redkívüli közgyűlése a „Budapest 1996. Világkiállítás" bejegyzése mellett döntött. A döntés pontot tett valami után, de további kérdőjeleket hordoz magában.

Erre gondoltam, amikor a helyszínt adó fősáros polgármesterekent átvettem a BIE zászlaját. Ez a zászló, mondtam a 42 országból összesereglett küldötteknek, a folyamatosság és az elkötelezettség szimbóluma. A folyamatosságé, mert az idei sevillai és genovai, a 93-as délkoreai világkiállítások után 1996- ban Budapest lesz a helyszín, két évvel később pedig Torontóban vagy Lisszabonban, 2000-ben Hannoverben nyitja meg kapuit egy-egv világkiállítás. Az elkötelezettségé, mert ahhoz, hogy jól működő, sikeres világkiállítást rendezhessünk, a gyakorlatban kell választ adnunk a BIE — most megfogalmazott — szigorú előírásaira, amelyek értelmében szűkíteni kell a helyszínt, részletes szabályzatot kidolgozni a finanszírozás garanciáira, erősíteni a szervezést bonyolító rt. szerepét, és konkretizálni a túl általánosnak ítélt témát. A BIE világkiállítási biztost rendel ki a feltételek teljesítésének ellenőrzésére.

A világkiállítási törvény értelmében az expó rendezője a kormány, s feladata a .kerítésen belüli" megvalósítás, a pénzügyi források megteremtése, illetve a kormánygaranciából következő intézkedések meghozatala. A BEE kedvező állásfoglalásában, hogy újabb halasztás helyett megtörtént a bejegyzés, jelentős szerepei játszott: a pénzügyminiszter a BIE szakértőivel folytatott budapesti tárgyalásokon félreérthetetlenül kinyilvánította a kormány teljes körű garanciavállalását.

A főváros és a kerületek feladata Budapest egészének fogadóképessé tétele és — a világkiállítási törvény adta keretek között — az infrastruktúrák megteremtésében való közreműködés.

A szoros határidő, a BIE által előírt és folyamatosan ellenőrzött szigorú feltételek a munka haladéktalan megkezdését követelik.

Mindenekelőtt hihetetlenül feszített tempóban — hiszen a határidő májusban lejár — részletes rendezési tervet kell készítenünk. A legfontosabb és legsürgősebb teendőnk a kiállításhoz nélkülözhetetlen közművek, közlekedési és híradástechnikai létesítmények, a teljes infrastruktúra megteremtése. Az infrastrukturális beruházások összköltségéről mind a mai napig nem kaptunk kielégítően pontos számításokat. de a tervezett beruházásokat aligha lehet százmilliárd forintnál (90-es áron számítva) kevesebből megvalósítani. (A lágymányosi Duna-híd építésére a kormány külön nyújt fedezetet.) Ehhez a mi viszonyaink között horribilisnek mondható összeghez az országgyűlés 17 milliárd forintot szavazott meg a költségvetésből, további 5 milliárdot az önkormányzatok biztosítanak. A hiányzó pénz abból a magánbefektetői körből származhat, amelyre a világkiállítás mellett érvelők mindig is hivatkoztak. Tartok tőle. hogy az a 7 milliárd dollár tőke. amelyről a programirodától korábban hallottunk, nem pont nálunk keresi és találja meg az ideális befektetési lehetőséget. Ha ennek akár csak az egynegyede realizálható

lenne, a költségvetés máris fellélegezhet.

A beruházások fedezetének előteremtése a legsürgősebb, a legkényesebb és a legnehezebb feladat. Az önkormányzatok azzal járulhatnak hozzá a pénzügyi nehézségek enyhítéséhez, hogy vállalkozásba viszik a törvény által kijelölt világkiállítási területen lévő ingatlanaikat.

További feladat magának a kiállításnak a megszervezése. Bár ez nem közvetlenül fővárosi kompetencia. városközi és egyéb nemzetközi kapcsolatainkkal, a kiállítóként számba jövő országok megnyerésével mi is közreműködhetünk benne, akárcsak a marketing- tevékenység egészében.

Végül, de nem utolsósorban nekünk kel! biztosítanunk Budapest egészének működő- és fogadóképességét. Az expóra érkező mintegy tízmillió turista ellátásához olyan beruházásokat kell megvalósítanunk (szálláshelyek, közlekedés, ivóvízellátás stb.), amelyek semmi esetre sem ronthatják a budapestiek életkörülményeit. Csökkentenünk kell ugyanakkora környezeti ártalmakat. javítanunk a közbiztonságot, és meg kell akadályoznunk, hogy az árak és a bérleti díjak az indokoltnál nagyobb mértékben növekedjenek.

Gazdag kulturális programkínálatról kell gondoskodnunk, hogy az idelátogató vendégek a kiállítás területén kívül is jól érezhessék magukat városunkban.

Mindehhez a kivételesen magas szervezettséget követelő munkához alig négy év áll rendelkezésre.

Az elhúzódó vitákkal sok időt elvesztegettünk. A fővárosi önkor-