Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-31 / 8231. (8232.) szám

Magyar Hírlap, 1992.márc.26. m c<-^ A NAP INTERJÚJA MádI Ferenccel „Az országgyűlési határozat egyértelmű helyzetet teremtett” A tavasz mintha fordulatot jelentene a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer történetében. Tavaly április 16-án fogadták el azt az országgyűlési határozatot, melyben az Országgyűlés felkéri a magyar kormányt, hogy folytasson tárgyalásokat a cseh és szlovák kormánnyal az 1977-es államközi szerződés közös megegyezéssel történő felbontásáról. 1992. március 24-én pedig arról határozott, ha a cseh és szlovák kormány 1992. április 30-áig nem függeszti fel a C variáns építését, a kormánynak meg kell szüntetni a szerződést. Az országgyűlési határozat értékeléséről és a várható kormányzati lépésekről MádI Ferenc tárca nélküli minisztert kérdeztük, a terület felelősét. — Az országgyűlési határozat kifejezi azt a magyar álláspontot, miszerint nem tudjuk elfogadni a cseh és szlovák kormány egyoldalú építési munkáit és egyoldalú törek­vését, hogy önállóan helyezi üzem­be a bősi vízlépcsőt, ami a Duna egyoldalú elterelésével jár. Nem fogadható el az ökológiai szükség­­helyzet miatt, mert sérti Magyaror­szág területi integritását és azokat a nemzetközi szerződéseket, melyek a Dunát nemzetközi folyóvá nyil­vánítják. Ezek következtében az 1977-es államközi szerződés meg­szüntetésének kényszerhelyzete állt elő. Ám mégsem azonnal mondjuk fel a szerződést, az euró­pai normák, a jogszerű eljárás ér­dekében és nem utolsósorban azért, hogy ne alakuljon ki feszült­ség a két ország között. A vitát bé­késen kell rendezni, s nem egyol­dalú, jogszerűtlen cselekedetekkel. Az Országgyűlés egyetértett azzal is, hogy a magyar kormány még egyszer keresse meg a cseh és szlovák kormányt, fontolja meg és vállalja a háromoldalú szakmai vizsgálatot, melynek eredménye­ként a két ország közösen döntene a jogvita rendezéséről. Ha azonban a másik fél ezt elutasítja, és a jog­szerűség talajáról az egyoldalú, ön­kényes lépések útjára lép, akkor a magyar kormány felmondja az ál- * lamközi szerződést. Felmondja, ha az előbbi javaslatra április 30-áig nem jön érdemi egyetértő válasz. A magyar kormány készen áll új megállapodásokra, amelyekkel rendezzük a megszüntetés utáni helyzetet, az árvízvédelem, a hajó­zás kérdéseit. Utolsó lényeges pont, nemcsak két ország ügyéről van szó, hanem európai jelentősé­gű kérdésről, különösen akkor, ha a szerződést fel kell mondanunk. Ezért az Országgyűlés tudomásul veszi, hogy a kormány számos nemzetközi szervezettel ismerteti a magyar álláspontot, kérve azok megértését és segítségét a közös szakmai bizottság létrehozására. — Cseh és Szlovákiában június­ban parlamenti választásokat tar­tanak. Ennek tudatában mikorra várható a közös szakmai bizottság felállítása? — Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a cseh és szlovák vá­lasszal meg kellene várni a válasz­tásokat. Most nem az alapproblé­ma eldöntéséről van szó, hanem ar­ról, hogy a mondottak szerint vál­­lalják-e a szakmai vizsgálatot. Ez nemcsak magyar érdek, Dél-Szlo­­vákia ivóvízkincsét ugyanúgy veszélyezteti a mű, mint Magyar­­országét. — Egy bécsi megbeszélésen hangzott el az a kijelentés, hogy a bősi erőmű befejezése és üzembe­helyezése a szlovák nemzeti fel­­’ adatok egyik legfontosabbika. Nem adták fel a reményt, hogy valami­kor az eredeti tervek szerint sike­rül közösen befejezni az erőművet. Milyen remények éltetik az ilyen kijelentéseket? i — Magyar oldalon nem ismerek olyan táplálófonóst, amely egyet­értene a rendszer eredeti tervek szerinti üzembehelyezésével. Nincs olyan kompetens vélemény, mely vizsgálatok nélkül vállalni merné — bármilyen korlátozott variációban is — azt, hogy bizton­ságosan üzemeltethető az erőmű. — A prágai külügyminisztérium jogi osztályvezetője minap lapunk bécsi tudósítójának jelentette ki, szerződésszegés miatt pénzbeli jó­vátétel! követelnek majd a magya­roktól. Van-e erre joguk? — A szerződés megszüntetése nem jogellenesen történik. Ennek folytán a kártérítési igény jogossá­ga legalábbis kérdéses. A felmon­dást egyebek között a nemzetközi jogban ismert következő két jogté­tel teszi lehetővé: az ökológiai szükséghelyzet felhatalmazza az érintett országot a szerződés meg­szüntetésére, továbbá a „lehetetlen­re való kötelezés". Egy országot nem lehet olyan szerződés betartá­sára kötelezni, mely a lakosság 45 százalékát ivóvízhiánnyal fenye­geti. — Keresztes K. Sándor környe­zetvédelmi miniszter egy korábbi győri nyilatkozatában műszaki kompromisszumról beszélt. Ón el­képzelhetőnek tartja ezt? — Én nem tudok semmiféle olyan műszaki kompromisszumról, amely a létesítmény egészben vagy részben való üzembe helyezésére vonatkozna. Rendkívül fontosnak tartom a közös szakmai bizottság felállítását, mely az elmúlt 15 év tapasztalatait összegezné, s szá­mos, ma még nyitott kérdésre ad­hatna választ. Például arra is, még ma sem bizonyított, hogy nem veszélyes a bősi erőmű, holott er­ről kellene megbizonyosodni. Ma a nemzetközi környezetvédelmi szemlélet és jog fordított úton kö­zeledik minden olyan kérdéshez, amelynél fennáll a környezetkáro­sítás hatása. A létesítőnek kell bi­zonyítania a beruházás veszélyte­lenségét. Keresztes K. Sándor mi­niszter úr arra a műszaki kompro­misszumra gondolt, amivel a Du­­na-meder süllyed, ezért a Sziget­köz kiszáradásának megakadályo­zására valamilyen műszaki beavat­kozásra van szükség. — Mit tesz a magyar kormány, ha április harmincadikáig nem kap választ? Ezt azért is kérdezem, mert október elejére ígérik a bősi vízlépcső üzembe helyezését. — A határozat egyértelmű hely­zetet teremtett: ha április 30-áig nem jön válasz, akkor a magyar fél egyoldalú nyilatkozattal megszün­teti a szerződést. Ha korábban jön nemleges válasz, akkor már hama­rabb teszi ugyanezt. • Ötvös Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents