Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-31 / 8231. (8232.) szám

Új Magyarország, 1992.márc.26. S Telefoninterjúnk Jeszenszky Gézával Új Európa - felismert veszélyekkel A mai nap munkálataival befejező­dik az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) negyedik ülése, amelynek utolsó napján a magyar külügymi­niszter, Jeszenszky Géza elnökölt volna, ha nem „szólt volna közbe" a diplomácia néha kiszámíthatat­lan eseménynaptára. Grúzia tag­felvételével azonban a következő álkalomra tolódott a magyar kül­ügyminiszter elnöklése. Á konfe­rencia tapasztalatairól, a párhuza­mosan folytatott két- vagyüöbbol­­dalú tárgyalásokról kérdeztük dip­lomáciánk vezetőjét.- Összegezve a tapasztalatokat, mi­ként fogadta a kontinens Magyaror­szágnak, az európai biztonság megte­remtésére vonatkozó elképzeléseit?- Úgy látszik, lassan találkoznak a nemrég még egymástól meglehe­tősen távoli elképzelések. Azt hi­szem, hogy mindez törvényszerű, hiszen alapvetően új korszak nyüt a kontinens életében. Ennek külső jelei is vannak, így például na­gyobb üléstermet kellett kialakíta­ni a ma már 51-es taglétszámú szer­vezetnek. Az új Európában teljesen új színek válnak uralkodóvá, ebbe pedig tökéletesen beleillik a kinyi­latkoztatott magyar külpolitika. Ezt bizonyította egyébként a ma­gyar felszólalás igen jó fogadtatása is.- Rengeteg nagyon fontos téma sze­repelt a megtárgyalandók között, még­is, melyek voltak a legsűrűbben felve­tődő kérdések?- Nem könnyű fontossági sor­rendet felállítani a napirenden szerepelt kérdések között, de ter­mészetesen központi helyet fog­lalt el a karabahi, a jugoszláviai helyzet A konkrét, megoldásra váró feladatok mellett azonban jó volt tapasztalni, hogy immár min­denkiben igen élesen kirajzolódott annak'a helyzetnek a reális veszé­lye, amely újabb és újabb potenci­ális karabahokat vagy Jugoszláviá­kat szülhet, ha nem kerül sor a problémák időbeni kezelésére. .Az állandó rendfenntartó hadtest lét­rehozása ugyanis csupán végső megoldásként jöhet szóba, ajánla­tosabb a megelőzés, mielőtt a fe­szültségek a kritikus határig fajul­nának (Folytatás a 3. oldalon) (Folytatás az J. oldalról.)- A kisebbségi kérdés állandó tárgyalá­sát feladataként tűzte ki a magyar dip­lomácia...- Ez így van és roppant örven­detes, hogy e tekintetben koránt­sem vagyunk egyedül. A kérdés ma már - mondhatni - univerzális támogatásnak örvend és lassan a Brüsszelben tett, kisebbségi ügye­ket felügyelő bizottság létrehozá­sát sürgető holland javaslat is a megvalósulás szakaszába lép. A holland kolléga a vele folytatott beszélgetésen úgy fogalmazott, hogy a leendő biztos feladata az lenne, hogy „utazzon, beszéljen, győzködjön". Amellett területi iro­dák létrehozását is javasolták, amelyek feladata a naprakész in­formációk beszerzése lenne. Igazi nyereségként azt is elkönyvelhet­jük, hogy immár Oroszország is el­kötelezett harcosa a kisebbsé­gek ügyének, miután több millió orosz él napjainkban kisebbségi sorsban.- Az egykori konszenzus kényszere több nemzetközi egyezmény létrejöttét meghiúsította, ennek megfelelően so­kan idejét múltnak tartják. Történt-e kísérlet ennek korrigálására?- Konkrét kísérlet nem, azon­ban egyre népszerűbb lesz a „kon­szenzus mínusz egy' elve, amely sokat enyhítene a korábbi merev­ségen.- Egy sor új állam, a nemzetközi életből évtizedekre kiszorított nép kép­viselője állhatott a nyilvánosság elé. Hogyan fogadták őket az í BEE régi tagjai?- Hatalmas az érdeklődés irán­tuk, valóban új színfoltot jelente­nek a kontinens politikai térképén. Éppen egyikük képviselője, Meri észt külügyminiszter fogalmazta meg igen frappánsan azt, ami egy­ben parancsszóvá is válhat az előt­tünk álló feladatokban: „Nem elég új EBEÉ-korszakról beszélni, új európai embert kell teremteni." Cs.S.

Next

/
Thumbnails
Contents