Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-03 / 8213. szám
I Tőkés László európai szenátor Az Európai Tiszteletbeli Szenátus Antwerpenben tagjai közé választotta Tőkés Lászlói. A Királyhágó mclléki püspök belgiumi látogatását az illeni sajtó érdeklődéssel követte. Alkalma volt találkozni magas belgiumi egyházi és politikai személyiségekkel. Az itt élő magyarok barátságos és ünnepélyes fogadást rendeztek tiszteletére a brüszszeli Magyar Házban, s a püspök a leuveni Muzslay István atya és a hollandiai Herman János liszteletes társaságában ökumenikus istentiszteletet celebrált számukra. Tőkés László belgiumi útjának legjelentősebb mozzanata az volt, amikor a nemzetközi szellemi á$ politikai élet más kiválóságai, köztük Egon Klepschnek, az Európa Parlament elnökének társaságában átvette az európai tiszteletbeli szenálori rangot jelképező érmet. A Tőkés Lászlót bemutató Habsburg Ottó szerint a püspök jelképe mindannak, ami ma bátorító Európában, 6 Isten törvényének, az elveknek, a kisebbségeknek, uz emberi méltóságnak bátor védelmezője. A rokonszenv jeleként éppen Tőkés László kapta a legnagyobb tapsot beszéde végén, amelyben újból a falak leomlásának reményét fejezte ki, ezúttal a magyarok és a románok, országaink és Európa és egyáltalán: az emberek közti falak leomlásának reményéről beszélt. Ezt követően Tőkés László nyilatkozott a Heti Magyarország tudósítójának. — Püspök úr, önt az erdélyi magyarság ügyének talán legaktívabb képviselőijeként számos igen súlyos fenyegetés érte. Mit jelent ez a szenálori rang a kisebbségek ügye szempontjából és önnek személyesen? — Európai tiszteletbeli szenátorrá választásom számomra azért különösen fontos, mivel jelzi, hogy Nyugaton nem erdélyi magyar nacionalistát látnak bennem, hanem ezzel elismerik, hogy követeléseink beilleszkednek az általános demokratikus küzdelmekbe, és a kisebbségek ügyének rendezése a demokrácia egyik alapfeltétele. Megválasztásom egyben annak elismeréséi is , jelzi, hogy én nemcsak az erdélyi magyarság képviselője vagyok, hanem szerepem volt a romániai demokratikus változásokban. Ezt a szerepemet a tendenciózus, rosszindulatú hivatalos és szélsőséges román politika és propaganda elvitatni kívánja. Márpedig én ragaszkodom ehhez a romániai szerepemhez, mivel én nem a románok ellen politizálok, és az erdélyi magyarság nem a románság rovására követeli jogait, hanem közös javunkra. Az európai gondolatnak alapelvc, hogy a demokrácia egy és oszthatatlan. — Számomra roppant tanulságos volt. hogy az Antwerpenben összegyűlt európai föileralisták közül igen sokan az európai mellen erőteljesen hangsúlyozták nemzeti identitásukat is, ez utóbbi megőrzésének fontosságát az egységesülő Európa Inai is. Ez összhangban van az ökumenia alapelvével is. Mit jelent az ön számára Európa, az egységesülő kontinens, és hol lehet a helye benne a magyarságnak? — Ez az Európa semmiképpen sem valamiféle világpolgárságot, kozmopolilizmusl jelent. Az emberek közötti kapcsolat is akkor értékes, ha saját identitással rendelkező egyéniségek lépnek kapcsolatba. Az egység nem jelentheti a karakterek, a sajátosságok elmosódását. Ezért nincs semmi kivetnivaló abban, hogy uz egyesült Európa jegyében öszszehívott tanácskozáson akkora hangsúlyt kapott a nemzeti identitás rnegór-, zésének a fontossága. Természetesnek tartom az egységben való különbözőséget. ez. klasszikus ökumenikus elv. Nagyon jó volna, ha erre figyelnének a monolitikus nemzeti egységre törekvő román politika képviselői is. Románia nem attól válik egységessé, hogy mindenki románul beszél és egy ütemre lép. A romániai egység a különbözőségek, így a nemzeti különbözőségek összhangja és összhatásaként képzelhető el. A valóban Románia javát kívánó politikusoknak fel kellene ismerniük azt, hogy az egységet éppen a különbözőségek elismerése teremtheti meg. Az egymásba kapcsolódó különbözőségek tehetik járhatóvá az utat Európába, és onnan felénk a politikai, guzxlasági támogatások szánára. Identitásunknak olyan magától értetődőnek kell lennie, mint saját arcunknak, hangunknak, beszédünknek. — Püspök úr, mi a véleménye arról, hogy most újból ki akarják lakoltatni önt, ezúttal a püspökség váradi épületéből? ■— A püspökség épületének Ugye kísértetiesen jellemzi a helyzetet, amelyben az 1989 utáni Románia ma található. 1989-ben a parókiáról való kilakoltatásunk ellen léptünk föl, és így kerültünk ellentétbe az egyházi és állami hatóságokkal. Ma más módon ugyan, de. megismétlődik az eset. Az állam ki akar tenni bennünket saját püspöki palotánkból, amelyet a kommunista párt vett el tőlünk, és amelyet félig visszaszereztünk a 89-es változás napjaiban. Jellemző, hogy ami két éve természetes volt, u palota visszaszerzése, az ma ellentétébe fordult ál: az állam, a prefeklúra visszaperelte és visszakapta az épületet. A változás jól jellemzi a két év alatt történt visszarendeződés mértékét. Megint egy elnyomó, jogfoszló rendszerrel állunk szemben. Nem vagyunk egyedül ebben. A görögkatolikus románok sem kapták vissza ingatlanjaikat. Ezért merek általánosítani. A püspöki épület ügyét jogi úton kívánjuk rendezni, a legfelső ügyészhez fordultunk jogorvoslásért. Ám ő nem sok érdeklődést mulatott, az eltelt kél hónap alatt még csak be sem kérte az iratokat. Hangsúlyozom, nem Tőkés László püspöki székházáról van szó, hanem egy állalá-nos tulajdonjogi kérdésről, amely jól jelzi, hogy Romániában tovább tart az egyházak és a kisebbség jogfosztottsága-BKKE MIHÁLY ANDRÁS (l(rüsszel) o Heti Magyarország, 1992.febr.28.
