Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. szám

Magyar Hírlap, 1992.febr.29.

tonságuk, olykor sorsuk függ. Mindenki tudja, hogy az idegen környezet próbára teszi az embert. Hogyan könnyíthetjük meg a többnyire nem jókedvükben közénk sodródott embertársaink sorsát?

Minden menekülőkre vonatkozó hatósági (idegenrendészeti, szociális) intézkedésnek nyilvánosnak kell lennie. Az iratokhoz férhessen hozzá mindenki, különös tekintettel a parla- I menti és önkormányzati képviselőkre, ügyvédekre, emberi jogi és jótékonysági szervezetekre. Minden döntést írásban, ha szükséges és lehetséges, anyanyelvükön kell közölni az érintettekkel, fölvilágosítva őket jogaikról, a jogorvoslat lehetőségeiről. A hatósági intézkedések teljes nyilvánossága a magatartási kódex első alapelve. A törvény különbséget tesz a jogok és juttatások tekintetében a magyar állampolgárok és a hazánkban tartózkodó külföldiek, illetve ez utóbbiak különféle kategóriái között.

A külföldiek és a menekülők ügyeivel foglalkozó intézményeknek a diszkriminatív és a jogegyenlőséghez közeli megoldások közötti, rendelkezésükre álló játéktérben a jogegyenlőséghez közeli megoldásokat kell preferálniuk. Az intézményeket számos esetben nem kötelezi a törvény arra, hogy diszkriminatív, megtorló, szigorú megoldásokat válasszanak eszköztárukból, ez gyakran nagymértékben belátásukra van bízva. Másrészt a méltányosság és humanizmus szempontjából az intézmények ellenőrizhetik magukat. Bizonyos nyugati példákat követve javasoljuk, hogy a külföldiek ügyeivel foglalkozó intézmények válasszanak maguknak saját kebelükből vagy kívülről, az intézmény vezetésétől lehetőleg független ombudsman!, aki a napi rutintól elszakadva segíti az intézmény jogi és humanitárius önkontrollját. Nem kell minden hatalmi lehetőséggel élni! Az önkorlátozás elve a magatartási kódex második alapelve.

Alkotmányos-liberális demokráciában minden ember (akár őshonos állampolgár, akár illegális határátlépő és körözött bűnöző) egyenlőnek számít az erkölcsi méltóság szemszögéből. Az, hogy a jogszabályok és az ésszerűség különbségtételre kényszerítenek, az előbbi elven semmit sem változtat. Akkor is, ha valamely közhivatalnoknak kedvezőtlen vagy elutasító döntést kell hoznia, esetleg szabadságában is kell korlátoznia valakit, ez nem lehet indok arra, hogy kegyetlenül, lenézően, ridegen bánjon az illetővel. Javasoljuk minden menekülőkkel és külföldiekkel foglalkozó intézménynek, de különösen a liberális többségű önkormányzatoknak, hogy szervezeti és működési szabályzatukba vegyék be a rasszizmus tilal- ' mát, és előfordulási eseteit sújtsák fegyelmi büntetéssel. Dolgozzanak ki panasztételi eljárást, amelyben a menekülők és más külföldi panaszosok kérelmeit, bírálatait kivizsgálják, és a diszkriminációs szemléletből fakadó

eljárási hibákért a tisztviselők ellen eljárnak, és erről a panaszosokat és/vagy jogi képviselőiket írásban értesítik. A faji megkülönböztetés és idegengyűlölet intézményen belüli tilalma a magatartási kódex harmadik 'alapelve.

A második és harmadik alapelvvel j összefügg az a követelmény, hogy az j intézmények a törvény indokolta, jogos diszkrimináción ne menjenek túl. Magyar állampolgárok például akkor t is élhetnek Magyarországon, ha egvj általán nincs lakásuk, de ésszerűnek | tetszik, hogy az állam nem akar hajf léktalanokat importálni. A letelepedé| si engedély megszerzéséhez a hatósá! gok azonban olyan lakáskörülményej két követelnek meg, amelyek messze t meghaladják a magyar átlagot. Ez i már méltánytalan. Az indokolatlan í diszkrimináció kizárása a magatartási f kódex negyedik alapelve.

Ha az első és a harmadik alapelv teljesül, nyilván nem lesz akadálya annak, hogy a menekülőkkel és más külföldiekkel foglalkozó intézmények ösztönözzék és bátorítsák a demokra- i tikus szellemű magyar állampolgárok | jogvédő magatartását. Ezeknek az in- I tézményeknek önként alá kell verniük : magukat a hazai, nemzetközi, európai emberi jogi, menekültügyi antirasszista egyesülések éber érdeklődésének, segíteniük kell őket abban, hogy védjék a nehéz helyzetben lévőket, utánanézzenek a panaszoknak, ügyvédeket fizessenek. A demokratikus szellemű intézményeknek nyitva kell állniuk a sajtó és egyéb médiumok érdeklődése előtt is. A jogalkalmazó és a jogvédő érdekei nem ellentétesek. Az öntevékeny jogvédelem beinvitálása az intézmény felségterületére a magatartási kódex ötödik alapelve.

Az intézmények jogkövető napi tevékenységükben ne fordítsák le eljárási stílusra a migrációs politika változásait. Ha a migrációs politika enyhül, akkor sem helyes szabálysértő elnézést és lazaságot tanúsítani, ha .szigorodik, akkor sem szabad ütni a feketéket.

Az intézmények alkalmazottai önneveléssel próbálják meg lelkileg függetleníteni magukat a társadalmi közhangulattól. Ne tegyenek különbséget népszerűbb és népszerűtlenebb etnikai csoportok között. Ez nem könnyű és nem is mindig hálás dolog. De egy köztisztviselőnek — leg- ; alább hivatali órái alatt — tárgyila- ? gosnak, pártatlannak, részrehajlástól | mentesnek kell lennie. Jó, ha ezt a ; tisztviselők egymás közt és jogvédő • ismerőseikkel megbeszélik, hogy \ enyhítsenek a közvélemény pszichi- ij kai súlyán.

A hazánban tartózkodó külföldiek í természetesen nem minden tekintet- | ben egyenlőek a magyar állampolgá- j: fokkal. De ezért még az ügyeikben cl- ( járó tisztviselők nem a fölötteseik.

Addig is, ameddig az átfogó, de- | mokratikus szellemű migrációs tör- j

vény meg nem születik, a Magyar | Köztársaság intézményei nem maradhatnak passzívak. Az ötödik alapelv alkalmazása sem lehet elegendő. A humanizmus és tolerancia szellemében, továbbá az elkerülhető szociális feszültségek semlegesítésére az önkormányzatoknak, de legalábbis a liberális többségű önkormányzati testületeknek és megyei (fővárosi) közgyűléseknek szervezeteket kell létrehozniuk, amelyek az olcsó vagy inj gyenes jogsegély, iratfordítás, -hitelc- i sítés és tolmácsolás, valamint a szo- i ciális segélyezés, a karitatív akciók ! összefogása mellett segítik a menekültek, áttelepülők, bevándorlók, külföldi munkavállalók és mások integrációját, beilleszkedését családjukkal együtt. Itt rengeteg föladat adódik, a magyar nyelv tanítása megszervezésétől a helyi közösség társadalmi életébe való beavatásig, a kulturális dialógus megindításáig, a menekülők 'kulturális -hátterének megismertetéséig a helyi közösséggel. (Itt az alkalom a kínai konyha mellett a kínai j művészet propagálására. Miért ne legyen holdünnep a Józsefvárosban? A gyerekek szerelni fogják.) Az önkormányzatoknak elő kell segíteniük, hogy a külföldiek legális és ellenőrzött beáramlása gazdagítsa a helyi közösségek életét, új színeket adjon magyar kultúránknak. A közös élmény a legjobb integrációs módszer.

Befejezésül Magyarország közvéleményéhez fordulunk: a menekülők szabályozott befogadása nem okozhat kárt nemzetünknek. A méltányos és ésszerű módozatok kidolgozása azonban az Országgyűlésre tartozik: mi itt és most nem a migrációs politika, pláne nem a keretszámokra, kvótákra vonatkozó politika elveire tettünk javaslatot. Abból indultunk ki, hogy a demokratikus Magyar Köztársaságban a társadalom nem tehetetlen: alulról építkezve is érvényesíteni tudja az ! alkotmányosság szabadelvű szellemét. A migráció mértékének és mikéntjének törvényi szabályozását átengedve a szuverén magyar parlamentnek máris érvényesítheti a menekülőkkel szemben az egyenlő szabadság elveit, amelyek ihletésére a rendszerváltás lezajlott. A szabadság szelleme ellenfele a türelnetlen, vak elfoj gultság, a részrehajlás indulatainak, í Közöttünk a békeszeretet, a részvét, i az együttérzés, a szolidaritás uralkodjék. Ezeket az erényeket nehezebb, tehát dicsőségesebb másokkal szemben gyakorolnunk. Magyarországnak kijár az a dicsőség, hogy a fajgyűlölet gyilkos és öngyilkos járványából kimaradjon. Hisszük, hogy ez lesz a magyar út.

Részletek egy javaslatból, amelyet a szerző, az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke ma terjeszt a testület elé. A szöveg nem számít a párt hivatalos állásfoglalásának, egyelőre csak szerzője nézeteit mutatja be