Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-03 / 8213. szám
Ring, 1992.febr.25. Földművelésügyi Ministerium felöl érkező tűz elsősorban a szovjet tankok előtt álló kiskatonákat érte, és az előttük hömpölygő tömeget... Ha ennek a korabeli tűzharcnak - hogy úgy mondjam - a rekonstrukcióját elvégezzük: a harckocsi parancs nők ok magatartása azt mutatja, hogy a tornyokból szemlélték a tömeget... ők, amikor körbenéztek, látták azt, hogy honnan jön a fenyegetés. Amire úgy válaszoltak - négy, vagy hat harckocsi állt ott -, hogy az első négy harckocsi föDőtt a jobb sarokba, ami most a Metró felőli részen van; a középső kettő, vagy három a Földművelésügyi Minisztérium épületének az irányába lőtt, de fölfelé; a többiek pedig balra lőttek, ahol most, azt hiszem, egy Szófia nevű étterem van; és a múzeum felé lőttek. Én a korábbi években elvégeztem ezt a rekonstrukciót a különféle katonai főiskolákon, és ahol tanítottam. A növendékekkel elkészítettük az egykori eseményeknek a makettjét. Arra a következtetésre jutottam, jutottunk - s nekem az információim egészen az 1956-ot közvetlenül követő időszak utánról erednek -, hogy> a tűzharc lefolyása önmagában is bizonyítja azt az állítást, hogy az alegység körben volt- elhelyezve, s bizonyítja azt is, hogy tulajdonképpen ÁVH-sokat, folyamőr tiszteket, határőr kiskatonákat, ÁVH-s sorkatonákat, és megszámlálhatatlan civilt öh meg a sortűz. Bűnös-e a „pipás Szabó”?- Igen... De ml bizonyítja azt, hogy a gépfegyvereket és a géppisztolyokat a Bűntetésvégrehajtósl Parancsnokság valamelyik alegysége sütötte el?- Miután a hadseregtől leszereltem, 1956 decemberétől, illetve már 1955-től hivatásos gépkocsivezetőként tevékenykedtem. 1956 decemberében a Földművelésügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalatához kerültem. Megjegyzem, ez a vállalat engem válóperes ülnöknek küldött el a Markó utcai bíróságra... Akkoriban - amikor decemberben, országszerte elkezdtem hordani a FÖMAV-nak, illetve a Földművelésügyi Anyagellátónak a különféle alkatrészét, és terítettük azokat -, még mindig tartott az a menekültáradat, amely Nyugat felé vette az útját. Mindig tele voh a kocsi. De annak ellenére, hogy örökké tele volt a kocsi, mindig utazott rajta valaki, aki elmondta, hogy miért megy... Ezen utak során én több esetben is találkoztam olyan börtönőrökke^ akik ezekben az akciókban részt vettek, s ezeket a dolgokat elmondták. Majd az azt követő időkben - a válóperes ülnökségem során - szintén találkoztam olyan börtönőrökkel, akik enől beszéltek. És mindig azt emlílették meg, hogy a .pipás Szabó’ voh a parancsnok.- Kérem szépen, ez a .pipás Szabó’ ugyebár Szabó János, aki az MSZMP Társadalmi Kapcsolatok Irodájának a vezetője... Én azt is gondolhatom, hogy Szabó János - ha csupán egy alegységei vezetett - nem lehetett olyan magas rangban, hogy a tűzparoncsot 6 határozza el...- Azt hiszem, ön ott van tévedésben, hogy nem ismeri az akkori időket... Abban a káoszban, am5 akkor voh, egy alegységet nyugodtan vezethetett akár egy őrmester is, de vezethetett egy vezérőrnagy is... Erre ez a válaszom!- Szabó úr, vagy Szabó elvtárs - akkoriban milyen rangban szolgált?- Ezt ne kérdezze, mert ezt én soha nem kérdeztem meg Tőle!- ón azzal a dokumentumértékű írással, amelyet az ÚJ Magyarországban tett közzé -és amit én feljelentésnek minősítek -, nyilvánvaló, hogy a bíróság elé kell menjen. Mégpedig azért, mert a hatályos törvények éneimében az Ügyészségnek kutya kötelessége az ön írásában foglaltakat felülvizsgálni! De a munkáspárti nyilatkozat is - amely szintén az Ú) Magyarországban Jelent meg az Inkriminált cikket követő napon - feljelentéssel fenyegetőzik.- Nem félek a bírósági feljelentéstől! Igazak az állításaim! És azok a tanúk, akiket én állítani fogok, mindezeket az állításokat igazolni füstik!- Biztos ön abban, hogy fog tanúkat találni?- Akit én tanúként fogok állítani, azt az ország közvéleménye elfogadja hiteles bírósági tanúnak.- Azt, ugye, tetszik tudni, hogy egy tanú - az nem tanú?- Ez az egy tanú további tanúkat is föl fog sorakoztatni! A teljhatalmú főporkoláb- Az ön cikkében nemcsak az 1956-os vérengzésről esik szó, hanem arról is, hogy a párt egyes, ma vezető pozícióban lévő személyiségei 1956 -után is: olyan kőzlörvényes bűncselekményeket követtek el, amelyek miatt egy Jogállamban eljárást kell Indítani ellenük.- Szabó János 1964-ben került át az Igazságügyminisztérium állományába. Azzal a csapjattal kerüh át, amely akkor a Büntetésvégrehajtási Parancsnokságot jelentette. Mindaddig - a korábbi időszakot nem tudom meghatározni, hogy az az ötvenes évek elejétől tartott-e - a Belügyminisztérium felügyelete alá tartoztak. Azonban azt is tudni kell, hogy ez a belügyminisztériumi felügyelet nem egy egyedülálló felügyelet voh, hanem a büntetésvégrehajtást még az ÁVH is felügyelte, de ezeken kívül felügyelte a Pártközpjont' Adminisztratív Osztálya is. Tehát hármas felügyelet alatt álltak. Miután 1964-ben átkerültek az .igazságügyhöz', ez a hármas felügyelet egyetemlegesen egy felügyeletté változott. Amely felügyelet pedig - az Igazságügyminisztérium volt. Ott név szerint Markoja Imre miniszterhelyettes felügyelete alá utalták őket. Szabó János Markoja Imrével jó kapcsolatot alakított ki. Olyannyira - habár már a korábbi kapcsolatuk is ilyen voh -, hogy annak ellenére, hogy a Büntetésvégrehajtás parancsnoka a Határőrségtől áthelyezett Szalai Zohán vezérőrnagy volt, nos, annak ellenére Szabó János teljhatalmat kapott... Foglyok verítéke tapad „ajándékaikhoz”? S azt a bizonyos tevékenységet, amit a cikkben leírtam, hogy Magyarországon a börtönöket ipari termelésre állítani át: Szabó János hajtatta végre. És az ipari termelésre való átállás közepiette gyakoriatilag kialakult az a rendszer, hogy a rabokkal dolgoztattak az állam száméra, dolgoztattak saját zsebre, és dolgoztattak az ötezerötszáz megajándékozott javára... Hogy miből állt ez a .megajándékozás’? Említsük meg ezt is! Nos, ez a .megajándékozás' különféle, nagy értékű fogyasztási cikkekből, bútorokból, és sok minden más egyébből állott! Ezt a foglyokkal termeltették meg...Például az egyik ilyen termelőüzem - egyébként a legnagyobb termelőüzem a vád fegyház voh. Ahol voh egy bizonyos Horváth Sándor, akit ebben az ügyben nem egyedül tartóztattak le - de a többieket fölmentették -, így tulajdonképpjen csak ez a Horváth Sándor lett elítélve... Beszéltem a Horváth Sándort beidéző akkori legfelsőbb bírósági bíróval is, aki azt mondotta, hogy hetekig könyörgött Hor-
