Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-18 / 8224. szám

Magyar Nemzet, 1992.márc.13.

_

be, s ők is megkerestek engem. Bizonyára tudomásukra jutott, hogy a forradalom napjaiban sűrűn megfordultam a Parlamentben. Huszonnégy óra leforgása alatt elintézték az osztrák hatóságoknál az „idegenútlevelet”, s repülőjegyet biztosítottak számomra Genfbe. :- Megígérték, hogy titokban marad a neve?- Garantálták ezt. Tekintettel arra, hogy feleségem három gyermekünkkel még Magyarországon tartózkodott. Bang-Jensentől sok segítséget kaptam családom haladéktalan kimenekítéséhez...- Mi volt a legfontosabb, amit öntől kérdeztek?- Elsősorban, hogy mi volt a politikai alapja a népfelkelésnek: ellenforradalom volt-e, vagy egy spontán módon kirobbant szabadságküzdelem.- Azt próbálták tisztázni, hogy ezt személy szerint hogy látta, vagy pedig azt, milyen szerepet játszott mindebben?- Elsősorban azt, hogy láttam én az eseményeket s az összefüggéseket. S utána azt, milyen szerepem volt. Több dokumentum is volt nálam, amelyeket rendelkezésükre bocsátottam. Például Nagy Imre kézjegyével ellátott meghatalmazást, „nyílt parancsot”, amelyben a Köztársaság téri összecsapás megelőzésére, illetve a szemben álló felek közötti vérfürdő megakadályozására hatalmazott fel engem, mint a vasasszakszervezet éppen a Parlamentban tartózkodó küldöttét; s szintén egy ajánlás Nagy Imrétől meg Szilágyi Józseftől, hogy a szakszervezet részéről legyek delegálva egy későbi időpontban a kormánytárgyalásra. Ezeket a Parlamentből az utolsó pillanatban megmentett más, gyorsírásos dokumentummal együtt átadtam Bang-Jensennek azzal, őrizze meg, s megígérte, nem adja le az ENSZ irattárába.- Mit írtak róla a dán lapok nekrológként?- Megírták, hogy rokonszenvvel kezelte a magyar ügyet, s mindvégig kiállt a tanúk titkosságának megőrzése mellett. Úgy állították be, mint saját lelkiismeretének tragikus hősét.- Jelen volt a temetésén? ~- Nem is tudtam, mikor temették. Teljes csöndben történt az egész. Hallgattak a dán lapok is.

^ A tettes ismeretlen

Az emléktábla felavatása idején a Szabad Európa Rádió műsorában közzétett fel, hívásra ketten jelentkeztek az egykoron tanúvallomást tettek közül: dr. Varga László, a Szabad Magyar Jogászok Szövetségének elnöke, az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósági tagja, aki a Barankovics-féle Keresztény Néppárt képviselője volt a 47-48-as parlamentben. Elmondása szerint Bang-Jensen telefonon panaszkodott Hammarksjöld főtitkárral folytatott elmérgesedő vitáiról. 1958. január 31-én azt telefonálta: „Mr. Varga, örömmel közlöm, nem adom ki - elégettük.” Varga doktor úgy gondolja, meghasonlásában talán öngyilkos lett, de arról nem volt tudomása, hogy új álláshoz jutott, s öt gyermeke volt. Meggyőződéssel \a\\oUa:„Bang-Jensent páratlan lelkesedés töltötte el forradalmunk iránt, elkápráztatta a magyar nép bátorsága, szabadságvágya".

A másik jelentkező a dán-német állampolgárságú, a Höchbergben élő Hajdú Szabolcs volt, aki saját nemzetőrszalagját küldte el a halálhírről értesülve Bang-Jensen özvegyének.- Hősi halottaink végeláthatatlan sora hosszabodott eggyel, midőn a Central park egyik sétányán megtalálták átlőtt fejjel, közelében egy gyöngyháznyelű pisztollyal Bang-Jensent - mondja, majd véleménye alátámasztásaként úgy érvel, nagy hősies' ség, lelki és erkölcsi erő kellett egy nemzetj közi karriert befutó diplomatának ahhoz, hogy egy, csak hírből ismert kis nép mellé álljon, s a végsőkig kitartson mellette. A bizottság titkáraként a jelentés készítésekor nem volt hajlandó részrehajlóan fogalmazni, csak az igazság kiderítése érdekelte.- Hiába vizsgálta halála körülményeit a rendőrség, majd az FBI - mondja. - Nem derült ki soha, hová tűnt három napig. Hosszabb huzavona után hivatalosan bejelentették: öngyilkosság gyanúja forog fenn, bár később az újságok azt írták, mégiscsak gyilkosság áldozata lett, de a tettes ismeretlen. De mi, magyarok mind tudtuk: a KGB gyilkolta vagy öngyilkolta meg, ugyanúgy az 56-os magyar forradalom áldozatává vált, mint minden felkelő, akit lelőttek vagy a bosszúállás során fölakasztottak, agyonvertek, kivégeztek. Koppenhágában az ottani magyarok húsz éven át, minden október-novemberben koszorút, virágot vittek a sírra, a mi magyar-dán hősünk nyugvóhelyére - amíg ez a sír egyáltalán létezett.

Kurcz Béla